A netes ismerkedésnek az is előnye, hogy ha kiderül, fontos kérdésekben másképpen gondolkodunk, akkor az elköszönés kevésbé fájdalmas vagy kínos, mint élőben egy sikertelennek megélt randi után. Az internet további előnye, hogy ugyanannyi idő alatt sokkal több emberrel ismerkedhetünk meg, mint amennyire a személyes találkozás lehetőséget nyújt. Emellett pedig nem akadály a térbeli távolság sem: egy-egy fórumbeszélgetésen az ország más-más pontjain élő emberek tudnak összekapcsolódni. Arról nem is beszélve, hogy az online ismerkedés az idősebb korosztály számára — melynek a természetes közegben való ismerkedési lehetősége kisebb — egyszerűbbnek, idő tekintetében pedig sokszor gazdaságosabbnak is tűnhet. Az interneten kialakuló ismeretségek gyakran találkozáshoz vezetnek — a legtöbb ember ugyanis személyesen is szeret kapcsolatban lenni másokkal, és a netes kapcsolattartás ezt egészíti ki.

Amikor találkozunk valakivel, először csak felületesen ismerjük meg, és csak az ismeretség elmélyülésével tudunk meg róla többet. Így van ez az internetes ismerkedés esetében is, csak még messzebbről indulunk: nem tudjuk, milyen a hangja, külseje, mozgása, viselkedése. Benyomásunk csak az alapján alakul ki róla, hogy például milyen a profilja a közösségi oldalon, hogyan beszélget velünk chaten, vagy milyen leveleket ír. Előfordulhat azonban, hogy ez a kialakult kép nagyon távol áll a valóságtól — ezt viszont a webkamerás beszélgetés orvosolni tudja.

A párkapcsolattal szemben támasztott elvárásoktól függően előfordul, hogy az egyedülállók vágyaikat arra a személyre vetítik ki, akivel a kapcsolat kialakítását lehetségesnek vélik. Ezért történhet meg, hogy a kiszemeltet olyannak látják, amilyennek ők maguk szeretnék, ez azonban gyakran köszönő viszonyban sincs a valósággal. Minél kevésbé ábrándozunk az online felületen megismert partnerről, annál kisebb a csalódás veszélye.

Előfordul, hogy a személyes találkozás után eltűnik a varázs. Az ismerkedés — kerüljön rá sor személyesen vagy az interneten — egy kicsit mindig zsákbamacska. Attól, hogy valaki külsőre álmaink hercege, még kiderülhet, hogy egyetlen közös témánk sincs — és fordítva. Különösen akkor bonyolult a helyzet, ha nekünk a másik fél nagyon tetszik, de az érzés nem kölcsönös. Talán érdemes időt adnunk magunknak. Az ilyenkor megjelenő érzések, gondolatok — például: Már megint velem van a baj!; Most hol rontottam el?; Nekem ez már így sem megy! — útját állhatják a jövőbeli kapcsolatkeresésnek. Ezeket a gondolatokat érdemes másokkal megosztani — szerencsére léteznek tematikus fórumok, sőt internetes tanácsadás is.

Bonyolult kérdés, hogy beleszerethetünk-e valakibe, akit sosem láttunk. Vannak, akik szerint elképzelhetetlen megszeretni valakit anélkül, hogy a külsejét is látnánk, mert egy kapcsolathoz kell az érintés, a simogatás, a közelség. Mások szerint azonban a belső értékek számítanak, és abba szeretünk bele, amilyennek ezek alapján látjuk a másikat. A legtöbb ember mégis azt vallja, hogy mindkettő számít. A szerelem igen összetett — miért ne fordulhatna elő tehát, hogy beleszeretünk valakibe, akit még sohasem láttunk?

Gyakran előfordul az is, hogy egyesek egy kicsit (vagy sokkal) jobb színben tüntetik fel önmagukat az előtt, aki fontos számukra. A visszaélések sora végtelen, a következmények pedig igen kellemetlenek lehetnek.

Ezért ne adjuk meg a másiknak a lakcímünket, telefonszámunkat, iskolánkat, munkahelyünket, és azokat a helyeket se nevezzük meg, ahová gyakran járunk! Ha létrejön a személyes találkozás, arról érdemes beszámolnunk egy bizalmasunknak, a kiszemelttel mindig nyilvános helyen találkozzunk, sose szálljunk be az autójába, ne menjünk el a lakására. Fő az óvatosság!