Mert valahol ez a vásárok lényege. Hogy összehozzák az embereket, hogy közösséget formáljanak, hogy megismertessék velünk a körülöttünk élők titkos tehetségeit. Hiszen sokan vannak, akik otthon hobbiból (vagy annál magasabb szinten) kötnek, festenek, ajvárt készítenek vagy éppen paradicsomot szárítanak. Ezeket az embereket gyűjtötte egy helyre az első alkalommal megszervezett Manufestacija Óbecsén.

A szerző felvételei

Egy helyre, azaz Óbecse nemrég felújított központjába. A katolikus és a pravoszláv templom közötti sétányra. A szökőkút szökött, a kiállítók kiállítottak, a nap sütött, tehát mindenki végezte a dolgát, ahogy azt egy szép szeptemberi délutánon illik. Végigsétálva az árusok között valóban a legkülönfélébb termékekkel lehetett találkozni, bemutatva, hogy városkám (hiszen itt nőttem fel) milyen sokszínű. Ezt mindig is tudtam. De valóban meglepődtem ezen a sok áruson. És remek kezdeményezés ez a vásár, ahol nem a kínai bóvli sorakozik a pultokon, hanem minőségi házi termékek, kézzel készített játékok, képek, fából faragott tükrök és rengeteg finomság.

Mivel haspók vagyok, vegyük sorra a kedvenceimet: a csicseriborsós bácsi. A csicseriborsó egy olyan borsó, amelyet az ázsiai vagy a török, szóval a keleti konyhában sokat használnak, nálunk kevésbé ismert, de ő az alapanyaga a humusznak, belőle lesz a falafel, s ezek csak a legismertebbek. Készülhet belőle például liszt is (ezt is vásárolhattunk), és palacsinta is, mely isteni finom, tészták, rágcsálnivaló és még nagyon sok ínycsiklandó dolog. Mivel a csicseriborsós standhoz többször visszatértem, a harmadik látogatásomkor már egy nyomtatott, csicseriborsós recepteket tartalmazó füzetkét is kaptam (így jár, aki elég kitartó és kíváncsi).

A másik kedvencem a különféle salsákat árusító hely volt. Salsa. Igen, egy tánc is ezt a nevet viseli, de most másról van szó, senki nem ropta kubai zenére, hanem szószokat, „mártogatósokat” tettek elénk. A kérdésre, hogy van-e csípős, azt a választ kaptam, hogy az első minta a kicsit csípős, az utolsó a nagyon. Tehát mindegyikbe került egy kis erős paprika. Tortillacsipsszel lehetett próbálgatni a szószokat, viszont én inkább egy kis doboz szárított cherry paradicsomot vásároltam, mely olívaolajban pihent, fűszertakaró között.

Volt itt hidegen sajtolt lenolaj, mákolaj, horgolt játékok és fürdőszobába való kis tégelyek, Kinga barátnőm a legillatosabb szappanaival, gyertyáival, szakállolajaival vett részt, és ha már szakáll, a szomszédjában ott volt maga a borbély is, hipszterszakállukat nála igazíthatták formára a fiatal férfiemberek.

Házi sörök, Spirit of Schultz mézes pálinkák, likőrök, borok (a legfinomabb a meggyből készült volt), sajtok, lekvárok, méz, illetve minden, amit méhekkel együttműködve emberi kéz alkothat. Gyönyörű fa tükörkeretek sorakoztak a templom másik oldalán, és újrahasznosított anyagokból készített képeket, ékszereket is lehetett vásárolni.

És azok a mézédes lekvárok meg az almás, szilvás és epres csatni... Hát, erről inkább nem is írok semmit, otthon várnak a hűtőben, még néhány óra, s velük leszek ismét. Annyit viszont elmondanék — mert talán nem mindenki tudja —, hogy mi is az a csatni: pikáns, egy kissé darabos, fűszeres, édes, sűrű mártás. Édességét a vöröshagymának köszönheti, kenyérre kenve vagy húsok mellé is kiváló. S itt, Óbecsén igencsak jól készítik.

A programokról sem feledkeztek meg a szervezők, hiszen bemutatkoztak az óbecsei sportklubok, volt itt karate, dzsúdó és nindzsucu. Aki arra járt, beleshetett a harcművészet alapjaiba, illetve abba, milyen is egy-egy edzés, felkészülés és maga a harc.

Hogy a legkisebbek se unatkozzanak, különféle cirkuszi technikákat próbálhattak ki, zsonglőrködhettek, minigólyalábon sétálgathattak a téren, a lányok pedig egy kis bemelegítés után megmozgathatták a csípőjüket hulahoppkarikák segítségével. Ezt mind az Inex Cirkus Teatar csapata tette lehetővé, melynek asztala alatt két kutya pihent.

Labdákat nemezeltek a szappan és a gyapjú kedvelői, egészséges süteményt gyúrtak azok, akiknek keze még olyan kicsi, hogy egy rumos golyó megtölti, és újrahasznosított anyagokból készítettek díszeket a természetvédő gyermekek az Eco Bečej csapatával. A délutáni zenéről a becsei DJ Kid és DJ Deeman gondoskodott, a vásári nap pedig koncertekkel ért véget, s aki most valamilyen lakodalmas vagy esetleg „národnyákos” felhozatalra gondol, az nagyon téved, hiszen fiatal punk- és rockzenekarok őrjítették a táncoló talpakat, illetve rezegtették az artézi kútból mindig folyó vizet. Ezek az együttesek pedig a következők voltak: az óbecsei FuJ! és a Fiskalni račun, az eszéki Debeli precjednik, valamint az adai Phrenia. Láb nem maradt táncolatlan.

Minden volt tehát Óbecsén, ami egy jó vásárhoz szükséges: cirkusz, borbély, sport, étel-ital, koncertek, kiállítók, jó hangulat. S ez itt most a reklám helye, képzeljenek hozzá egy barnán duruzsoló hangot, ahogy a tévében azt mondja: Manufestacija. Jövőre is ott a helyem. Manufestacija. Jövőre ott a helyed. Mert Óbecsén ilyen jó dolgok történnek. Próbáld ki, kóstold meg te is!

Tekintsd meg az esemény többi fotóját is:▼