A vasárnap délutáni találkozóra, mintegy félszáz részvevővel, a nagybecskereki, illetve a magyarittabéi református gyülekezetből is érkezett küldöttség, lelkipásztoraik kíséretében.

Az Ökumenikus Világimanap története az 1870-es évekre nyúlik vissza. Magyarországon 1985 óta tartják meg. A szervezett ökumenikus program elsődleges célja az ismeret átadása, a közösségek megerősítése, valamint a különféle országok keresztény / keresztyén női csoportjai kapcsolatfelvételének elősegítése. Az idei programkeretet a fülöp-szigeteki asszonyok készítették. A korábbi alkalmak főszervezőihez hasonlatosan, ők maguk is egyaránt vállalva országuk gazdasági, történelmi, földrajzi, felekezeti, illetve kulturális és szellemi értékeinek bemutatását, továbbá azokat a társadalmukat érintő gondokat is, amelyekről ritkábban szokás tárgyilagosan vagy egyáltalán szólni.

A fülöp-szigeteki asszonyok üzenetét a találkozás társzervezői egy bensőséges teadélután keretében osztották meg a jelenlevőkkel. Az összejövetelre a református egyházközség gyülekezeti otthonában került sor.

Az Ígét („...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok...” 20Mt 26-27) Marton Ilona magyarittabéi lelkésznő hirdette.

Őt követően, egy közbeiktatott rövid szünet után, Kiss Nándor bánsági esperes, a nagybecskereki református gyülekezet lelkipásztora mutatta be a Fülöp-szigeteket. Hatvanegy, tematikus képkockába sűrített prezentáción keresztül méltatva a Távol-Kelet legnagyobb keresztény országának különböző szegmenseit.

Az ökumenikus világimanaphoz kapcsolódó liturgiát, melynek alapüzenete a Máté szerinti evangélium huszadik igeszakaszának tizenharmadik verse alapján (Igazságtalanul bánok én Veled?) fogalmazódott meg, Beszédes Mária torontálvásárhelyi lelkésznő koordinálta.

A találkozó végül a magyarittabéi nőtestvérek tolmácsolásában felcsendülő, Tégy engem békeköveteddé kezdetű dicsérettel, a kölcsönös köszönetnyilvánítással, illetve a kötetlen hangulatú társalgással vált kerek egésszé.