A lángost mindenki szereti. Sósan, fokhagymásan, tejföllel, sajttal vagy mogyorókrémmel. És hogy mitől lesz egy lángos igazán lángos? Hát attól, hogy forró, friss, kívül roppanós, belül foszlós, és mennyeien ízletes. Valljuk be, az élesztő-liszt-só-víz összetevőkből nem is olyan könnyű ilyen finomságot készíteni. A szabadkai Huszár Krisztiánnak és Búzás Zsuzsannának sikerült, s amióta „berobbantak” a horgosi szüreti napokon, azóta rögtönzött konyhájuk előtt óriási sor várakozik, bárhol is jelenjen meg.
Saját recept, saját gyúrás, saját sütés — no meg a nagy álom valóra váltása. Ez a titok, meg egy jó csapat, némi merészség, sok szervezés, kevés pihenés és további nagy álmok. A Pannon RTV két munkatársa, akik egyébként egy párt alkotnak, immár saját vállalkozásukkal is népszerűek.
A magyarkanizsai vásárban (Úri Szűcs Bence felvétele)
* Mesélj, Kriszti, hogy lett belőled lángosos?
— Én mindig szakács szerettem volna lenni. Kiskorom óta mindig a konyhában voltam, együtt akartam főzni, sütni édesanyámmal. Az volt az álmom, hogy ételeket meg kalácsokat készítsek, tésztát gyúrjak. Legyen egy saját éttermem…
— Olyan családias, hatasztalos — magyarázza Zsuzsi.
— Aztán az életem másként alakult — teszi hozzá Kriszti. — Éttermem még nincs, bár már kérik az emberek, hogy Szabadkán nyissunk egyet valahol, s én komolyan gondolkodom ezen. Egyelőre vásárokban, különféle rendezvényeken Vajdaság-szerte kínáljuk a portékánkat. A lángos mellett palacsintát és kávét. A tésztát magam gyúrom otthon, kézzel, mert még nincs tésztakeverőnk. Hat adagot készítek elő egy-egy alkalomra, ez három óra gyúrást tesz ki, ám előfordult már, hogy kevésnek bizonyult, és ott helyben két sütés között kellett begyúrnom még egy vagy két adagot!
A kispiaci vásárban (Payeta Maurice felvétele)
* És neked, Zsuzsi, mi a dolgod?
— Ott vagyok a háttérben, próbálom támogatni, hiszen ez az ő álma, vágya, és ahogyan mondani szokták, minden sikeres férfi mögött ott van egy erős nő. Megpróbálok ennek az erős nőnek megfelelni, és közben én vagyok az ízfelelős is. Van, hogy órákat pucolom és aprítom otthon a fokhagymát, merthogy igazi, valódi fokhagyma kerül a lángos tetejére, nem por vagy krém. Aztán előkészítem a tejfölt, reszelem a sajtot, gondoskodom arról, hogy legyen elég só, Nutella, lekvár.
Pannonos operatőrként és rádiós műsorvezetőként heti két-két szabadnap jár nekik is — ezek a napok a lángosról szólnak. Fárasztó, ám élvezik — mondják. Én általában munka után, tehát amikor befejezem a rádiózást, megyek ki Kriszti után oda, ahol éppen vásár vagy fesztivál van — meséli Zsuzsi.
Huszár-lángos (Payeta Maurice felvétele)
* Mit szólnak a vásárlók, amikor felismernek, te meg éppen a tejfölt kened a lángosra? Én nagyon rácsodálkoztam ám, amikor Tóthfaluban így találkoztunk!
— Eddig nem volt olyan helyszín, ahol ne történt volna meg az, hogy egy-egy vásárlónk el ne szólná magát, jaj, maga olyan ismerős valahonnan. Látom, hogy néznek, figyelnek, és amikor valakinek beugrik, hogy ki vagyok, akkor rögtön jön a kérdés: ugye, nem hagyta ott a Pannont? Nem, nem hagytam ott, csak segítek a páromnak.
Kriszti gyerekkorában szakácsnak készült (a családi archívumból)
* Mikor, hogyan vágtatok bele?
— Szeptemberben, a horgosi szüreti napokon volt az első megmérettetésünk — veszi át a szót Kriszti. — Szerencsére nem egyedül kellett átvészelni, mert egy nagyon jó kis csapat jött össze, az öcsém, Dani és a felesége, Hajni, aztán Tina és Ervin, az unokatestvéreim, akik virágkertészek, nagyon sokat segítettek, hiszen hosszú vásáros tapasztalat áll mögöttük, nem mellesleg a kombijukkal szállítottunk mindent, valamint a kolléganőnk, Bella és a lánya. A tálcákat is közösen dobtuk össze, lábast a sütéshez Zsuzsi édesanyjától kaptunk, meg sátrat a bátyjától, igaz, kicsi volt, a fél lángossütő kilógott belőle. De nagyon jól sikerült a bemutatkozásunk, mert mindjárt ezután meghívást kaptunk Magyarkanizsára, majd Tóthfaluba, sőt Magyarországra is. Ez egy érdekes szituáció volt, a már említett unokatestvér csinálta nekünk a reklámot, körbekínálta a vásárosokat kávéval, mindjárt eladtunk 40-50-et, ez volt az első keresetünk, aztán azt mondta, süssek három lángost, azt is körbeviszi. Nagyon jó kereskedői vénája van, tudja, hogyan kell az emberekkel bánni, mert évek óta ezt csinálja. S ahogy így vitte a három lángost, egy idősebb bácsi rákérdezett, hol lehet ilyet venni. Odavezette hozzánk, a bácsi leült az egyik kempingszékbe, és azt mondta, hú, ő igazi forró lángost kér, és legyen minden a tetején, fokhagymástól, tejfölöstől, sajtostól, olyan igazi magyaros legyen. Amikor megkapta, rátette a hasára a kis tálcán tálalt lángost, egészen el volt bűvölve, megfogta, megnyomogatta, hogy ropog, aztán kettétörte a tésztáját, jól van, Magyarországon szokta zsűrizni az ételeket, ő még ilyen finomat nem evett, és meghívott bennünket az októberi szarvasi hurkafesztiválra. Sajnos a lehetőségeink nem engedték meg, hogy ennek a meghívásnak eleget tegyünk.
Vajdaság Tóthfaluba Költözik (Payeta Maurice felvétele)
A kis vállalkozás közben szépen gyarapodott, Kriszti, aki szeret asztaloskodni, készített egy fabódét, merthogy a kinyitható, vásárolt sátor nem bírta a strapát. Még hőszigetelő, belső réteget is kapott az építmény. Közben arról is beszélgetünk, hogy jövőre új pénztárgépet kell beszerezniük, tervezik, hogy ott legyenek a szabadkai Winterfesten, és ha utána másként nem sikerül, tavaszig, a vásárok kezdetéig befagyasztják a cég működését. Gasztrofesztivál Szabadkán, topolyai szármanapok, mérgesi pálinkafesztivál — csak néhány rendezvény az elmúlt napokból, melyeken meg lehetett kóstolni a Huszár-lángost. És hamarosan az igazán huszáros Huszár-lángos is kapható lesz — mesélik. Hogy az milyen?
— Szeretnék csinálni egy igazi magyaros ízt, valami jó kis csípőset, ami huszárosít, ez lenne a védjegyünk — fogalmaz Kriszti. — Meg talán még egy kolbászos-szalonnás-hagymás variációt. Én ezt valóban élvezem csinálni!
A kispiaci vásárban (Payeta Maurice felvétele)
