Nincs ellenőrző szerve az országnak
Egy régi bírósági eset jut eszembe a címben felvetett téma kapcsán.
A hatvanas évek elején még jött segély az UNRRA-tól és más nemzetközi szervezetektől. Ez azonban már zsenáns volt az akkori államvezetés számára, mivel egyrészt akkoriban gyorsan növekedett a termelés és a nemzeti jövedelem, másrészt az el nem kötelezetteknek ,,példaadó” vezérországa voltunk. Ezeket a segélyeket egyenesen az iskoláskor előtti intézményekbe irányították, mégpedig úgy, hogy a rendes könyvelésbe, tehát az évi elszámolásba se kerültek bele. A belügynek volt egy ,,belső használatú” utasítása arra, hogy időnként ,,nézzen bele”, mi történik az így kiutalt liszttel, margarinnal, vajjal, tejporral stb. Nos, az egyik szabadkai intézmény (mondani sem kell:) tanulatlan beszerzője úgy vélte, hogy ami ,,nem megy a könyvekbe”, az nincs is, tehát zsákszám vitte haza a tejport, és hizlalta vele disznait. Aztán jött a belügy ellenőre. És kis híján az igazgatónő bukott le, mert a derék ,,ekonóm” igyekezett mindent rákenni, hiszen, ugye, mindenért az igazgató felel...
Nos: így kelt lába sok mindennek, ami segélyként érkezett Miloševiæ uralma idején, s amit a gazdag Nyugat ,,közvetlenül Szerbia népének” szánt. S volt ebben minden, az élelmiszertől a ruhákon és a serszámokon át a drága és még drágább orvosi műszerekig, berendezésekig. Volt persze csöndes és hangos megjegyzés és kommentár arról, hogy mi minden került ebből a célcsoportok helyett a ,,privatizálódó” gazdaságba és szolgálatokba, de a kivizsgálás elmaradt. Pontosabban: azok a kevesek buktak le, akik nem tudtak ellenállni a csábításnak, de nem voltak kedvesek az uralkodó szocialista és balpártnak...
Most azután egyre gyakrabban olvasok arról, hogy 2000 után is sok minden tűnt el abból, amit a Nyugat adott -- immár azért, hogy a Miloševiæéket megdöntő rendszer mihamarabb talpra álljon. Kapott ilyet szinte az egész társadalmi struktúra a szociálpolitikától a rendőrségig, de felhasználásáról csak a belügy és a hadsereg tud elszámolni. Az adományozók közül viszont csak Japán néz utána következetesen, ki mit kapott tőle, s azt hogyan használja föl. A többi ország mintha zsenánsnak tartaná utánajárni, mi a sorsa adományainak, mert erre nem szánja el magát, illetve csak megkérdezi, úgy általánosságban, ki mire fordította a potyát. Igen: POTYÁT mondtam! Mert az az igazság, hogy az országnak nincs szerve az adományok felhasználásának, költésének szemmel tartására, tehát a felelőtlenek felelősségre vonására se! Pedig ez a PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM dolga lehetne! Netán a nemzeti banké. Így aztán az is előfordulhatott, hogy egy jelentős segélyösszegben két minisztérium volt érdekelt, de amikor a média nyílt kérdést intézett hozzájuk -- a felelősséget egymásra hárították. Pedig csak készpénzben 3,5 milliárd eurót kapott Szerbia 2000-től 2005 végéig! Ami, ugye, nem kis összeg. Ennek nagyobb része az első két-három évben érkezett, aztán óvatossá vált a külföld, és kérdezősködni kezdett. Felelős pénzemberek állítják, hogy a segély meghaladhatta volna az ötmilliárd eurót is, ha a kérelmezők programot készítenek a felhasználás módjáról, céljáról, és legalább egy nagyjából megrajzolt képet festenek az eddig felhasznált összegek sorsáról. Olyan pár milliót érő eset is akadt, ahol kérelmeink meghallgatásra és teljesítésre találtak, a pénz megérkezett az ügylet lebonyolítására megnevezett bankba, de mivel a kért program sehogyan se készült el, a donátor visszavonta adományát!
Valóban jó lenne tudni, mi történt a 3,5 milliárddal, hova, kinek, mennyi jutott belőle, s mennyi szolgálta (de szép szó!) a közjót. Sajnos, erről nincs kimutatás, mint ahogy van a kapott pénzekről. Ez utóbbit pedig bárki megtekintheti a külgazdasági viszonyokkal foglalkozó minisztérium honlapján. Onnan valók az alábbi adatok:
Az Európai Bizottság 207,8, az EU makro-pénzügyi segélye 117, az Európai Beruházási Bank 90,5, a Világbank 76, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 29,5, az USA 37,8, Olaszország 19, Svédország 15,3, Németország 13,5, Norvégia 13,3 milliárd eurót adott. Az is leolvasható, hogyan csökkent a donátorok bizalma: 2001-ben 836,5, tavaly 652,3 milliárdot adtak -- ebből teljesen térítésmentesen 2001-ben 234,9, tavaly 6,9 milliárdot...
Így ,,nézünk mi ki” immár az irántunk megnyilvánuló ,,bizalom” dolgában. BRENNER János