A kupuszinaiak azonban nem csak egy díjat vihettek haza: a közönségdíjat, a diákzsűri különdíját, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának különdíját (vendégszerepléssel a Népszínház színpadán), továbbá a Magyar Szó negyedéves előfizetését színészi teljesítményéért Vörös Endre (Dragomir Populescu herceg szerepének megformálásáért), a Forum Könyvkiadó Intézet könyvcsomagját mgr. Dienes László (a Marica grófnő zenei rendezéséért), a szajáni helyi közösség különdíját színészi teljesítményéért Molnár Oszkár (Tasziló megformálásáért), a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet különdíját pedig a darab koreográfusa, Tót Zsaklina kapta.

A Marica grófnő Kálmán Imre legizgalmasabb és legkedveltebb műve, hiszen egy slágerekkel teli, különleges, mégis korszerű történet elevenedik meg a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmes emberekről. A saját családi vagyonát eltékozló gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló szégyenében Erdélyben, a Decsényiek ősi birtokán vállal gazdatiszti állást, Török Béla álnéven. Minderről mit sem tudva, egy szerelmi csalódástól feldúltan érkezik haza Bécsből a birtok úrnője, Marica, hogy eltemetkezzen a vidéki magány csendjében. Mivel minden kérőben hozományvadászt lát, elhíreszteli, hogy jegyese lett egy Zsupán Kálmán nevű bárónak. Marica és a „gazdatiszt” sok-sok konfliktuson, szenvedésen kell, hogy átessen, míg le nem győzi önmagát, mert csak így diadalmaskodhat végül minden operett központi témája, a szerelem.

A közönségnek játszani

Kupuszinán mindig kedveltek voltak a népszínművek, színdarabok, operettek és zenés estek. Az első műkedvelő előadást, a Cigány című háromfelvonásos dalos népszínművet id. Sturcz József rendezte 1919-ben. A színjátszó csoport a kezdeti időszakban a többi közt a Falurossza, Leánykérő, A nyúl, Piros bugyelláris, Sárga csikó, Tépett rózsa című népszínművet adta elő. Ezekben az időkben rendkívül nehéz körülmények között dolgozott, hiszen a falunak ekkor még nem volt művelődési otthona. Amikor 1947. január 1-jén megalakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a műkedvelő előadások rendezése is átkerült a hatáskörébe. A rendszeres munka folytatódott, immár ifj. Sturcz József vezetésével, a népszínműveken kívül pedig zenés vígjátékok, operettek és drámák is színpadra kerültek. Az 1996 óta megrendezésre kerülő Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján a kupuszinai műkedvelők minden évben szerepelnek, és az idein kívül korábban is több rangos elismerésben részesültek. A Marica grófnő rendezője, Molnár József 1989-ben rendezte az első előadását, nevéhez fűződik egyebek között a Kolduskisasszony, Babos kendő, Elvámolt éjszaka, Szexbogyó, Mágnás Miska, Csárdáskirálynő, Kakukk Marci, Légy jó mindhalálig.

— Ekkora sikerre nem számítottunk, mivel operettel indultunk a szemlén. A Csárdáskirálynővel 2001-ben öt díjat kaptunk, most ezt is sikerült túlszárnyalnunk. Mulatós típusú ember lévén nagyon szeretem az operettet, és ha úgy adják elő, ahogyan kell, azt a közönség is jutalmazza. Szajánban ez történt, a közönség állva tapsolt az előadás végén, ami csodálatos érzéssel töltött el bennünket. Jó énekhang nélkül mit sem ér az operett. Ez nekünk megvan, de azért készülnünk is kellett. A szerepeket karácsonykor osztottuk ki, a bemutatót pedig a szemle előtt öt nappal tartottuk meg. Próbálni főleg csak hétvégén tudtunk, hiszen nagyon sok Szabadkán tanuló középiskolásunk van. Gyakran péntek este tíz órakor kezdtük az első próbát, majd szombaton egész nap és vasárnap délután is folytattuk a munkát — mondta Molnár József, aki az idén februárban Magyar Életfa díjat vehetett át.

A darabot — mely ötvenkét személyt (színészeket, statisztákat, táncosokat, díszleteseket, kórustagokat stb.) mozgatott meg — a szakma kiválóan fogadta, a társulat csak elismerő kritikát kapott. Mindig a közönségnek játszik, neki készíti a darabokat, s a nézők körében a zenés előadások hatalmas népszerűségnek örvendenek.

— Kupuszinán hozzáértő és igényes a közönség. Korábban zene nélküli előadást is bemutattunk, melynek premierje telt házas volt ugyan, de ismétlése már nem. A zenés darabokkal azonban nem ez a helyzet. Abban bízunk, hogy a harmadik előadásunkon is telt ház lesz. Április 12-én Bácsfeketehegyen lépünk fel, majd Gombos, Zombor, Bácsgyulafalva, Temerin következik, valamint a magyarországi Ádánd és Hercegszántó is a terveink között szerepel — mondja a rendező.

Összefognak a szakcsoportok

Balog Pál, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke is osztozik a színjátszók örömében.

— Szakcsoportjaink közül az amatőr színjátszók, a népdalénekesek és a néptáncosok a „legerősebbek”, noha az utóbbiak egy kis hullámvölgybe kerültek. Negyvenöt tagú fúvószenekarunk van, továbbá filmes szakkör és képzőművészeti csoport is működik az egyesület keretében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy szakcsoportjaink között kiváló az együttműködés, és hogy gyakran kisegítik egymást. A kosztümök és az egyéb tartozékok elkészítését a szülők vállalják, az egyesületnek csak a díszletet kell megvásárolnia. Feladatom a fellépések szervezése, valamint a pénzteremtés, és ez nem egyszerű. A művelődési ház keretében van két üzlethelyiségünk, melyből szerény bevételre teszünk szert. A község nem kényeztet el bennünket, az ígéretek ellenére vagy nem kapunk semmit, vagy ötször is kopogtatnunk kell, mire hozzájutunk néhány dinárhoz. Az idei terveink közé a Marica grófnővel való tájolás tartozik, valamint, ha minden jól alakul, akkor júliusban megrendezzük az Amatőr Fúvószenekarok X. Fesztiválját — tudtuk meg az elnöktől.

Kiváló színészi alakítások

A darab sikerességéhez kiváló színészi alakítások is hozzájárultak. Vörös Endre 1999 óta tagja a színjátszó csoportnak, első szerepét a Cigány című háromfelvonásos, dalos népszínműben alakította — ő volt a kisbíró. A Marica grófnőben egyébként Dragomir Populescu herceg szerepébe bújt.

— Ilyen kiváló rendező mellett teljes egészében azonosultam a herceggel. Nagyon sokat biztatott, egy egész karaktert adott át nekem, nem kellett rajta agyalnom és fantáziálnom. A mostani volt az eddigi legösszeszokottabb csapat, végig összhangban voltunk, úgy látszik, mindenki ráérzett arra, hogy sikert arathatunk. A társulat nagy része fiatalokból áll, valószínűleg az itt uralkodó hangulat és a társaság csábítja sorainkba őket. A most elnyert nyolc díj közül engem mgr. Dienes Lászlónak, a zenei rendezőnknek adott díj érintett meg a legjobban. A Kupuszinán és Apatinban tevékenykedő zenetanár ugyanis, aki a belgrádi Operában kisegítő zenész, nem kottából dolgozott, hanem meghallgatta a dalokat, és úgy tárta őket elénk — mondta Endre, majd azt is hozzátette, hogy a településen szeretné folytatni a színjátszást, valamint elindította a filmszekciót is. Egy romantikus vígjátékon dolgoznak, melyben pazar szereplőgárdát láthat viszont a közönség.

Tasziló szerepét Molnár Oszkár alakította. Kiskorában táncolt, majd színdarabokban muzsikált, a színjátszásba pedig 2001-ben a Csárdáskirálynőben kóstolt bele, és azóta sem hagyta el a világot jelentő deszkákat.

— Hatalmas élmény volt Szajánban olyan sok ember előtt játszani. Már a néhány nappal korábbi bemutató előtt éreztem, hogy sikeres lesz a darab, annyira együtt volt a társulat — mondta Oszkár.

A kupuszinaiak teljesítménye, a munkához való hozzáállásuk, a színház iránti alázatuk csodálatra méltó. Napközben még mindenki otthon dolgozott, az esti próbákra azonban félretették a fáradalmakat, és minden idegszálukkal a darabra, a színház világára összpontosítottak. A megérdemelt siker így nem is maradhatott el.

(Buják Evelina felvétele)