A magyar Országgyűlés szeptember 13-án egyhangú voksolással ügydöntő népszavazást rendelt el a kettős állampolgárságról. A referendum kiírását a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, és a szükséges 200 000 aláírás helyett több mint 270 000-et gyűjtött össze, és azokat az illetékes országos bizottság hitelesítette. Az esedékes népszavazáson arra kellene válaszolniuk az anyaországi szavazópolgároknak, hogy kedvezményes honosítással kaphassanak-e magyar állampolgárságot azok a határon kívül élő magyarok, akik a nemzethez tartozásukat magyarigazolvánnyal vagy más módon igazolják.
Nemrégiben Vajdaságban járt DEUTSCH Tamás, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség vezető politikusa, akinek kikértük a véleményét az ügydöntő népszavazás sikerességének esélyéről.
- A rendszerváltás óta ez az elsőként adódó lehetőség arra, hogy a Kárpát-medencei magyarság politikai erői között teljes egyetértés jöjjön létre ebben a kérdésben. Okkal és joggal érezzük, hogy az elmúlt másfél évtizedben már sok esetben meg kellett volna lennie ennek a nemzeti egyetértésnek, de elmaradt. Nem hiszen, hogy ezt a kérdést a pártok egymás közötti rivalizálásának a tárgyává kellene tenni. Annál kevésbé, mert a pillanatnyi érdekeken túltekintve, nincsen egyetlen olyan magyarországi parlamenti politikai párt sem, amelynek a nemzetstratégiai vagy a magyar kisebbséget érintő elképzelései - ha azok sorrendjüket vagy tartalmukat tekintve el is térnek - kizárnák egymást. Vannak olyanok, amelyek az autonómiára, mások a kettős állampolgárságra helyezik a hangsúlyt, a Fidesz viszont mindkettőt támogatja. Ha az imént említett egyetértés megtörténik, akkor egészen más forgatókönyve lehet a népszavazásnak. Ha pedig nem, akkor azoknak a szereplőknek, legyenek akár az anyaországon belül vagy kívül, közösen kell végiggondolniuk a magatartásukat. Ha a kettős állampolgárságról tartott ügydöntő népszavazáson nem az ,,igenek” lesznek többségben, az nemcsak a kezdeményezők veszteségét jelenti, hanem nemzetstratégiai szempontból is az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb veresége lenne. A kudarccal végződő népszavazásnál a meg nem rendezett népszavazás is jobb lenne. Mivel a magyar polgároknak egy igen nagy köre mondta azt, hogy legyen népszavazás, ez kötelező erejű kényszert jelentett a parlament számára is. Nehéz lenne most olyan jelzőt találni, amellyel kifejezhetnénk a sikertelen vagy eredménytelen népszavazás hatását az egész Kárpát-medencére. Okkal és joggal fogalmazódnak meg a pesszimisztikus hangok, hiszen mindenki előtt ismeretes a politikai elit különböző csoportjainak az egymáshoz való viszonya. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az áhított egyetértés kialakuljon. A magam részéről parlamenti alelnökként és a Fidesz vezető politikusaként sem torpanok meg az ,,igen” álláspontját képviselve.
* A népszavazást még ki sem írták, de a magyarországi sajtóban máris megindult az ellenkampány. Egyesek azonnal azt kezdték feszegetni, hogy a kettős állampolgárságból kiknek lenne haszna. Nyilvánvalóan elsősorban ránk, vajdaságiakra gondolnak, akik még messze vagyunk az uniós csatlakozástól.
- Nem szabad azzal a kicsit talán túlzó értelmiségi nagyképűséggel viszonyulni az emberek véleményalkotásához, hogy azt gondolnánk, mindenki filozofikus, értékvezérelt, akadémikus megfontolásoktól vezettetve alakítja ki a politikai állásfoglalását. Sokféle formában, sokféle nyelven, sokféle módon gondolkodnak az emberek ugyanarról a kérdésről, tehát mindenkivel a maga nyelvén kell beszélni. Nem arról van szó, hogy a véleménynyilvánításra jogosult több mint nyolcmillió magyar választópolgár tanuljon meg egyfajta nyelvet, hanem arról, hogy kivel-kivel a maga nyelvén kell erről a kérdésről beszélni. Vannak olyanok, akiket adott esetben egzisztenciális típusú félelmek aggasztanak, hiszen egyébként sem Európa leggazdagabb egészségügyi rendszere a magyar, egyébként sem Európa legjobban működő szociális vagy nyugdíjrendszere a magyar, egyébként sem a legkevesebb gonddal küszködő közoktatási rendszer a magyar, egyébként sem a magyar önkormányzati apparátusok a leghatékonyabbak, és még sorolhatnám tovább. Ha a népszavazás sikere és az azt követő törvénymódosítások után a Kárpát-medencében élő magyar állampolgároknak a létszáma százezrekkel vagy milliókkal nőne, és ez valakik személyes életében jelenthet bármiféle hátrányt, akkor ezen a nyelven beszélni kell. Az emberek fejében és szívében ugyanis vannak ilyen kétségek, amelyeket nem szabad egyszerűen félresöpörni, mert onnantól kezdve eleve sikertelen pályán és reménytelen formában folyik erről a vita. Az egyik oldalon valóban az arcátlanság szintje felé hajló állítások lesznek, például olyanok, hogy azért kell nemmel szavazni, hogy megmaradjon a nyugdíj, a másik oldalon pedig bölcs, szent és szívdobogtató, csak éppenséggel ezeket a félelmeket semmivel nem kezelő, semmilyen választ sem adó meghatározások lesznek: nemzeti megmaradás, határokon átívelő újraegyesítés, a trianoni békediktátum okozta igazságtalanságok legalább részbeni megoldása, közép-európai stabilitás, európai egységesülés. Ezek nagyon magasztos megfogalmazások, de a félelmekre nem adnak választ. Sajnos, ez a két kategória elbeszél majd egymás mellett. Pedig a magyar gazdaság ütőképességének, az anyaországi magyar emberek egzisztenciális biztonságának a kérdése az, hogy azok a népesedési, demográfiai folyamatok tovább érvényesülnek-e az anyaországban és a határon túli magyarság körében, amelyek az elmúlt éveket jellemzik. A magyar nemzetgazdaság képtelen az európai uniós tagság mellett állni a versenyt, ha az anyaország lélekszáma húsz-harminc év múlva a mai tízmillióról hat-hét-nyolc millióra csökken. Aki tehát azt kérdezi, hogy az ő gyereke, unokája anyagi értelemben jól jár-e vagy sem, ha megszavazza a kettős állampolgárságot, annak egy tisztességes választ lehet adni. Igen, akkor jár jól, ha a Kárpát-medencében a magyarságnak nem a megmaradása, hanem a bővülése kerül végre az első helyre. A Kárpát-medencei magyarságnak a lélekszámban és a szellemiekben való szűkülése ugyanis anyagi veszteség is mindenkinek. A témát így is meg lehet közelíteni, hiszen ez a nyelv sem ördögtől való.
* Amikor ez a beszélgetés készül, még a választások előtt vagyunk, de minden bizonnyal lesz második menet is. A voksolás a magyarság ellen elkövetett atrocitások árnyékában zajlik.
- Mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Ez a Fidesz jelmondata volt 2002-ben. Ennek itt is van értelme, mert azokkal a tragikus, erőszakos jelenségekkel szemben, amelyek a vajdasági magyarokon keresztül az egész Kárpát-medencében élő magyarságot érintik, erőt kell mutatni. Az összefogás erejét az erőszakkal szemben. Jó volna, ha eljönne már az az idő, amikor a vajdasági magyarság számára nem a megmaradás, hanem a gyarapodás és az előrejutás az elsődleges kérdés.