Talán nincs olyan nő, aki kislányként ne arról ábrándozott volna, hogy egy napon hófehér menyasszonyi ruhában ott álljon az oltár előtt, balján szíve választottjával. A házasságkötést főként azok a fiatalok tartják fontosnak, akik a polgári normákat tiszteletben tartó családban nevelkedtek, akiket arra tanították a szüleik, hogy a házasság köteléke egyfajta biztonságot nyújt arra, hogy a házasságban született gyermekek mögött egy igazi család áll majd.
A társadalom alapegysége a család, annak alapja pedig ,,a férfi és a nő közös műremeke'': a házasság. A házasság gyümölcse a gyermek, aki később, felnőve fenntartja a jóléti rendszert: gondoskodik idős szüleiről, miközben ő maga is családot alapít. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fiatalok törvényesítsék a kapcsolatukat, ami az erkölcsi alapokon kívül jogi alapokon is nyugszik.
De sajnos, ma már egyre több házasság tönkremegy, és a fiatalok döntő többsége már nem is hisz a házasság intézményében, inkább a papír nélküli élettársi viszonyt választja.
Ha azonban a házasságokkal baj van, ha nem születnek életre szóló párkapcsolatok, vagy ha azok gyorsan felbomlanak, sérül az egész társadalom.
Minden év február második vasárnapján a házasság világnapját ünnepeljük világszerte, az USA kezdeményezésére. Az ünnepnap rámutat arra a kézenfekvő tényre, hogy házasságban, családban élni jó. A kezdeményezés 1981-ben indult útjára az Egyesült Államokból, amikor Bálint-napon (a szerelmesek napján) Baton Rouge város polgármestere, Louisiana állam kormányzója és a katolikus egyház meghirdette a Hiszünk a házasságban elnevezésű akciót. A rövid idő alatt sikeressé vált program 1983-ban nyerte el a házasság világnapja elnevezést. E napon, február második vasárnapján sokféle eszközt felhasználva próbálják felhívni a társadalom figyelmét arra a tényre, hogy léteznek jó, boldog és tartós házasságok, továbbá hogy a napjainkban egyre népszerűbb, csak együttélésre alapozott kapcsolat többnyire nem olyan tartós, mint a házasság. Felmérések igazolják, hogy a házasok átlagosan boldogabbak, tovább élnek, mint a társ nélküliek.
A fejlett európai országokban sajnos rohamosan csökken a házasságkötések száma, s jelentős részük válással végződik. A 20-29 évesek körében mintegy a felére csökkent a házasodók száma, az egyedülállók aránya a 2000-ben jegyzett 26,4 százalékról ma 32,3 százalékra nőtt. Az egyre kisebb számban születő gyermekeknek a 40 százaléka mára házasságon kívüli, élettársi kapcsolatból származik, ami a házasságnál kimutathatóan kevésbé bizonyul tartósnak.
Ezért különösen fontos felhívni arra a figyelmet, hogy merjünk döntéseket hozni, merjük elkötelezni magunkat, felelősséget vállalni egymásért, mert abból öröm és élet fakad.
Hisz-e a házasságban? - kérdeztük a héten.
KOVÁCS Elvira, a VMSZ parlamenti képviselője:
- Nagy szerencsémre egy igen boldog házasság gyümölcseként jöttem a világra. Szüleim ma már 35 éve ismerik egymást, 30 éve házasok és nagyon-nagyon boldogok. Számomra a házasság két ember megértésén, szeretetén, együttlétén alapuló szoros kapcsolat. A házasság intézménye nem csupán a házi munka megosztásán alapszik, sokkal több annál: megértést, sok-sok önzetlen szeretetet, őszinte odaadást, sírig tartó hűséget ígér. A párommal mindent meg tudunk beszélni, és ezt rendkívül fontosnak tartom, mert véleményem szerint az őszinteség az emberi kapcsolatok sikerességének az alapja. Így a párom a legjobb barátom.
KISS MISKOLCI Diána szabadkai karnagy:
- Én hiszek a házasságban, mivel az tart össze két szerelmes embert, később pedig egy családot. A jó házasság olyan, hogy szinte nem tudja elképzelni az ember senki mással az életét. Ezért kötelezik el magukat, ezért tesznek fogadalmat egymásnak a házasulandók. Ez az, amiért jóban-rosszban mindig tovább próbálkoznak együtt. Küzdenek egymásért, a családért - mert ha valamiért, hát ezért igazán érdemes küzdeni. A házasság egy csodás dolog, ami két emberrel megtörténhet. Ezt tapasztalatból mondom, mert a férjemmel nagyszerű házasságban élünk.
SZëCS Krisztián adai egyetemi hallgató:
- Már három éve párkapcsolatban élek, és már többször is szóba került közöttünk a házasság. Addig nem kívánunk összeházasodni, amíg mindketten meg nem szerezzük a diplomát, de azután mindenképpen hivatalos formát adunk az együttélésünknek. Mindkettőnk számára fontos a házasságkötés, hogy a majdani gyermekeink családban nevelkedjenek. Sokan vannak azonban az ismerőseim között, akik úgy gondolják, hogy a házasság mára már kiment a divatból, hogy nincs semmi különösebb jelentősége, sőt előnye sem. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert engem úgy neveltek, hogy a házasság a család alapja, a család viszont a legfontosabb dolog az ember életében.
PERGEL Katalin topolyai háztartásbeli:
- Én 12 évig voltam házas, éppen ezért megvan a véleményem a házasságról. Nem sikerült mindaz, amiről fiatal lányként álmodoztam: a boldog házasság, a boldog család. A férjem elhagyott, egyedül maradtam a kislányommal. Ez lett a vége. Én már többé nem szeretnék házasságra lépni senkivel, de még csak együtt sem szeretnék élnék senkivel. Nem hiszek a házasságban, de az együttélésben sem. Sajnos, sok ismerősöm házassága zátonyra futott, többen elváltak, vagy el sem váltak törvényesen, egyszerűen csak külön utakon járnak. Egyre többen gondolják úgy, hogy a házasságnak már nincs varázsa, hogy az esküvőnek nem sok értelme van. Én ezt másképp gondoltam, de ma már én sem szorgalmaznám a férjhez menést.
FEHÉR Zsófia palicsi középiskolás:
- Nem tervezem a házasságot, mert szerintem ma már nem az a fontos, hogy legyen házasságlevelünk, hanem hogy megértsük egymást és boldogok legyünk. Ehhez nem kell a felhajtás, nem kell anyakönyvvezető. Ha rátalálunk a párunkra, mindenképpen boldogok leszünk vele, akár házasságban, akár élettársi kapcsolatban élünk.