- Szabó Attila felvétele

A fiatal, rátermett képviselő a köztársasági parlament agrárbizottságának tagja. Arról beszélgettünk, vajon ez a bizottság tud-e érdemben hatni a kormány, pontosabban a mezőgazdasági minisztérium munkájára.
- Azonnal le kell szögezni, hogy nálunk az agrárbizottságnak nincs olyan jelentős szerepe, mint az uniós országok parlamentjeiben - kezdi a beszélgetést Fremond Árpád. - Ez elsősorban annak a következménye, hogy nálunk nem törvények, hanem rendeletek igazgatják az agrárt, amelyek sokszor hetenként változnak. Így a bizottság munkája is úgy módosul, hogy tanácsadói szolgálatként formálja az információkat. A jelenlegi bizottság lelkiismeretesen végzi ugyan a feladatát, a termelőktől kapott megjegyzések alapján igyekszünk hathatósabbá tenni tevékenységünket, de életbevágóan fontos kérdésekben nem hozhatunk döntést, és nem biztos, hogy a javaslatunk meghallgatásra talál. Valamelyest javult ugyan a helyzet, de ezt a Vajdaságban konkrétan nem érzik a termelők. 2008-ban az államháztartás összegének 2,2 százalékát fordították mezőgazdaságra, jelenleg ez valamivel több, mint 3 százalék, de az agrárnak legalább a büdzsé 5 százaléka kellene ahhoz, hogy erőteljesen termeljen és fejlődni is tudjon. De mindehhez elsősorban arra volna szükség, hogy az ország agrárpolitikáját a folytonosság jellemezze. Ehhez rövid- és középtávú fejlesztési terv kellene, amelyet mindenki tiszteletben tartana. De nálunk ez a gyakorlatban úgy működik, hogy 2000 óta 11 mezőgazdasági minisztere volt az országnak, és közülük kivétel nélkül mindegyik új agrárpolitikát gondolt ki, amint beiktatták. Így történhetett meg a vajdasági termelők idei útlezárásos tiltakozása is, az elfogadott területalapú támogatási rendszert ugyanis az új miniszter júniusban átszabta. Ezt azzal magyarázták, hogy a területalapú támogatásra szánt eszközökből az állattenyésztés fejlesztésére irányítottak át pénzeszközöket. Nem kell hozzá nagy tudás, hogy megértsük: mindez a központosított rendszer következménye, hiszen például a szarvasmarha-állomány Vajdaságban kb. 90 ezer, Szerbia többi részén pedig 278 ezer jószágból áll. A területalapú támogatási rendszer módosítása is elsősorban a vajdasági termelőket érintette, Szerbia területén sokkal több ugyanis a tíz hektárig terjedő magángazdaság, mint a Vajdaságban. Pontosan tudják, hogy a vajdasági parasztok kevesebből is fenn tudnak maradni.
- Javában tart az aratás, tudjuk, hogy a tavalyi kenyérgabonával mit műveltek a felvásárlók: tíz dinárért felvásárolták a termelőktől, majd két-három hónap múlva háromszoros áron kiszállították külföldre. A kormány még mindig nem szabta meg az idei búza árát, megismétlődhet-e a múlt évi forgatókönyv?
- Talán nem ismétlődik meg... Az igazság az, hogy az idén a vajdasági földekbe jóval kevesebb búza került, mint az előző években, éppen a kérdésben említettek miatt - válaszolja a képviselő. - Egyértelmű, hogy nálunk a mezőgazdaságot nem stratégiai iparágként kezelik, ami óriási hiba. Minden egészséges országban, ahol tönkrement az ipar, a mezőgazdasági fejlődést szorgalmazzák, amibe a legkevesebbet kell az országnak beruháznia. Valóban még mindig nincs meghatározva az újbúza felvásárlási ára, a termelőktől kapott információk alapján kb. 20 dinár volna a reális. A bizottságnak erre semmilyen hatása sem lehet, a Köztársasági Árutartalékok ugyanis, amelyek azelőtt a búzatermés jelentős részét felvásárolták, és meghatározták a búza árát, már nem tartoznak a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe. Teljesen önálló intézményként a kormány közvetlen hatáskörébe tartoznak, így a felvásárlási vagy árpolitikájukra sem tudunk hatni. A leglehangolóbb azonban az a tény, hogy bármilyen káosz áll is be, mindenki másra hárítja a felelősséget.
- Miben teheti hasznossá magát az agrárbizottság tagja, és hisz-e a munkája értelmében?
- Mindenekelőtt kérdéseket tehet fel nemcsak a bizottság ülésén, hanem a parlament ülésén is képviselői kérdésként. A soron következő ülésre éppen most fogalmaztam meg a kérdést, amire adekvát választ várok: a legutóbbi szerbiai jégverés és a két évvel ezelőtti vajdasági katasztrofális árvizek következményeinek enyhítésére folyósított állami támogatás összehasonlítását kérem. Aktívan kivesszük a részünket a törvényhozásban, és itt egy említésre méltó adat kívánkozik a nyilvánosság elég: 2000-től 2007-ig mindössze öt olyan törvényt hozott a parlament, ami az agrárra vonatkozott. 2008-tól 2010-ig összesen 35 törvény és megegyezés született a parlamentben. Ehhez még idekívánkozik, hogy az újonnan kinevezett mezőgazdasági és kereskedelmi miniszter eddig még egyetlen törvényjavaslatát sem juttatta el a Képviselőházba, még csak terv formájában sem. Hasznossá teheti magát a bizottság tagja úgy is, hogy szoros kapcsolatot tart fenn a választói bázisával. Mi a VMSZ-ben úgy oldottuk meg a dolgot, hogy télen, amikor kevesebb a munkájuk a termelőknek, lakossági fórumokat szervezünk, jegyezzük a megjegyzéseiket, javaslataikat. Persze felelős küldöttként nekem illik tudnom, mit kell s mit tudok teljesíteni, így nem ígérek soha olyasmit, amit nem tudok véghez vinni. Igen, úgy érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok, ennek az az előfeltétele, hogy ismerjem a bizottság munkájának alapterületét, tehát tudjam, hogy az üléseken miről beszélünk. Aki szereti azt, amire elkötelezte magát, annak csinálnia kell. Kötelességem, hogy legalább megpróbáljam normálisabbá, élhetőbbé, elviselhetőbbé tenni az életünket, vagy legalábbis érthetővé tenni azt, hogyan kellene továbbhaladni - mondja fiatalos bizakodással Fremond Árpád parlamenti képviselő.