Helységnévtábla

Talán nincs is oly messziről érkező ember, aki nem csodálkozna rá újra és újra az udvarszállásiakra. Arra a maroknyi lélekszámú, ám szívós közösségre, amely nem is oly régen, pontosabban 2007 májusában a többszörösen is szórványsorsba kényszerített dél-bánsági magyarság több száz főt megmozgató szemléjén is merte vállalni a házigazda szerepét. A HÁLÓ néven közismert Katolikus Közösségek Hálózata 2009 áprilisában választotta egyik regionális találkozójának helyszínéül a Karas folyó menti falucskát. Tapasztalatokra hagyatkozva vitte hírét, hogy a fehértemplomi községet lakó népek olvasztótégelyében még fellelhetők az ősi szittyák istenfélő ivadékai. Papíron éppen kettőszázhuszonöten.
Munkahelyet és személyi jövedelmet biztosító jelentősebb iparuk nincs, hacsak nem vesszük figyelembe a falutól mintegy 3 km-re levő sertésfarmot. A vágóhíd ottjártunkkor nem üzemelt, de ha igaz, május elsejétől, főleg helyi erőkre támaszkodva, újra üzemelni fog. Az egymásba futó két főutca házsorai mögött soványka szántóföldek és fóliakertek húzódnak. Gondosan behatárolva a karnyújtásnyira lévő uniós román szomszéd kerítése, a tőszomszédságban keresendő Krassószombat (Banatska Subotica) település névtáblája, illetve az imént említett, örökösen zavaros vizű (felette egy igencsak lepusztult közúti híddal) folyócska martja által. Csupán a benne lakók lépnek olykor-olykor nagyot és merészet. Van, aki fölfelé és mindörökre, de olyan is, aki hazalátogat. Búval és örömmel egyaránt felmálházottan döcögve az óvatos vezetésre késztető országúton. Templombúcsúra, elsőáldozásra, bérmálásra, temetésre, sőt a falu legmagasabb házának kéményén fészket rakó gólyapárhoz hasonlatosan, letelepedési szándékkal is.

A falu új temploma

Hazafelé. Oda, ahol a magyar állam által 1896-ban építtetett, többször is megújított iskolaépületben még az anyanyelvükön tanulhatnak a falubeli magyar ovisok, kisiskolások. Értesüléseink szerint a karasjeszenői (Jasenovo) Đorđe Maletić Általános Iskola kihelyezett tagozatán a 2012/2013-as tanévben mindössze egy elsős diák lesz. Őt is, akárcsak idősebb iskolatársait, a kiröppenéséig Virág Gizella tanítónő veszi majd pártfogásba, a szó legszorosabb értelmében vett mindenes pedagógus, akinek nevéhez a közelmúltig a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működtetése is fűződött. A kultúrfészkecske ismételt bejegyzése emberi és anyagi fedezet híján egyelőre sajnos elmaradt.
Az anyakönyvek tanúsága szerint a hajdani Krassó--Szörény megyei Udvarszállást 1822-ben alapították. Első telepesei bánáti német földművesek voltak, de mivel nem maradtak meg ezen a tájon, helyükbe 1833-ban gróf Bissingen Nippenburg Ferdinánd fia, Ernő római katolikus vallású telepeseket hozatott, főleg északi magyar területekről. Erre nemcsak egyik-másik család neve és eredethagyománya utal, hanem a néprajzkutatók szerint a falu folklórjának palóc eredetére utaló jelek is.
A trianoni békediktátum után (noha Versectől huszonhét, Fehértemplomtól pedig alig tíz-egynéhány kilométerre fekszik) a település valóságos adminisztratív zsákutcába kényszerített szigetfaluvá válik. Vagyis ide nem lehet csak úgy betévedni. Ide érkezni kell. Vagy elmenni belőle, világot látni a hazatérés reményével és ígéretével. Mint teszik ezt például az egyre pezsgőbb életű Versecre költöző Kiss, Virág, Bene és más kirajzott családok ivadékai. Nemkülönben a helyben is nagyot teljesítő Horváthék, kiknek Gizella leányuk Zentán folytatja középiskolai tanulmányait. Ellenben rendszeresen hazajár, mert az ő számára is Udvarszállás az a bizonyos hon, melyről a Honfoglalás betétdalának szerzői sem feledkeztek meg. Az újabban a kántori teendőket is felvállaló Gizike egyébként már kisiskolásként megtapasztalhatta, mily hatalmas és lélekpróbáló az a döntés, mellyel a gyermekember a szülői fészekből kapható mindennapi biztonsággal szemben az anyanyelven való továbbtanulást részesíti előnyben. A tehetséges ifjú hölgy ugyanis ötödikes korában iratkozott át a székelykevei általánosba.
A fehértemplomi plébániához tartozó, a Kisboldogasszony tiszteletére 2004-ben felszentelt új templomukhoz ragaszkodó hívek lelki istápolásáról 2007 óta ft. Király Tibor fehértemplomi plébános gondoskodik. S persze az 1861-ben épített templom is megvan még. Az újjal átellenben, néhai főbejárata mellett egy téglatalapzatra helyezett, virággal ékített vasfeszülettel. Félreérthetetlenül arra utalva ezzel, hogy a Gondviselésnek a strázsán akkor is lészen gondja őrzőkre, amikor az evilági hatalmak mindenkori aláírásgyűjtői már réges-rég elfelejtik, hogy valaha jártak ezen a tájon. Ahol a színes dél-bánsági térképek igazi kincseket is rejtenek.