Ebből az alkalomból sajtótájékoztatót tartottak az igencsak romos állapotban lévő épület előtt, ahol Vass Zoltán, Magyarkanizsa Községi Tanácsának mezőgazdasággal megbízott tagja, Sors Róbert, Horgos Helyi Közössége Tanácsának elnöke és Stevan Marjanov, Horgos Helyi Közössége Tanácsának tagja számolt be az örvendetes döntésről.

A kamarási vasútállomás a XX. század elején épült Magyar Ede, a magyar Gaudí tervei alapján, akinek legismertebb műve a szegedi Reök-palota, de tervezett épületet Nagybecskereken és Zentán is, valamint a horgosi Reök-villa is az ő munkája. A vasútállomást 1911-ben adták át rendeltetésének, de a vesztes világháború miatt a vonatok mindössze hét évig, azaz 1918-ig közlekedhettek ezen a vonalon.

A kamarási vasútállomás

— A Kamarás parkerdő a XX. század elején a szegedi elitréteg körében rendkívül közkedvelt, illetve felkapott üdülő- és kirándulóhelynek számított. Hétvégenként nagyon sok szegedi polgár látogatott a parkerdőbe, és emiatt épült meg az erdőhöz vezető út elején a Magyar Ede által tervezett, szecessziós elemeket is magában foglaló vasútállomás. Egyik különlegessége éppen ebben rejlik, tudomásunk szerint ugyanis Szerbiában két olyan vasútállomás található, amely a szecesszió stílusjegyeit viseli magán. Az egyik a palicsi, melyet az elmúlt években gyönyörűen felújítottak, a másik pedig a kamarási, mely a felújítást várja. Hosszú út áll mögöttünk. Két éve kérvényeztük a szerb államnál, hogy valamilyen formában bocsássa rendelkezésünkre az épületet, amire az önkormányzat nemrég kapott pozitív választ. A dokumentumokra az utolsó aláírás és pecsét is rákerült, vagyis az elkövetkező húsz évben a község rendelkezik az épület felett, tehát pályázhatunk a felújítására, eszközöket fordíthatunk rá. A Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet sikeresen pályázott az illetékes tartományi titkárságnál a felújítással kapcsolatos tervdokumentáció költségeinek fedezésére, és az erre vonatkozó tervdokumentáció már készül. Mivel műemlékről és ritkaságszámba menő épületről van szó, a felújítása minden bizonnyal igen sokba kerül. Figyeljük majd a pályázatokat, partnereket próbálunk keresni, és olyan nemzetközi pénzekre szert tenni, amelyekből egy ilyen épületet méltón és korhűen tudnánk felújítani — ismertette a helyzetet Vass Zoltán.

Az épület a vasút felől

A Szerbiai Vasutak nem volt érdekelt az évtizedeken keresztül használaton kívül lévő épület felújításában, már a vasútállomás lerombolása is szóba került. Sors Róbert, a helyi közösség tanácselnöke elmondta, hogy évtizedek alatt illetéktelenek költöztek az épületbe, akik tovább rombolták az egyébként is rossz állapotban lévő létesítményt, ezért a nyílászárókat kénytelenek voltak téglával berakni.

— Szerettünk volna valamit tenni az épület megőrzése érdekében, hiszen a horgosiak számára kiemelt jelentőséggel bír. Célunk a vasútállomás eredeti állapotba való visszaállítása, hogy a fiatalok és az idősebbek is lássák, milyen volt fénykorában.

Mindketten leszögezték, talán még korai arról beszélni, milyen tartalommal tölthetnék meg az objektumot, erre a tervdokumentáció elkészülte után a pályázati lehetőségek és a források ismeretének függvényében lehetne válaszolni.

A berakott ablakok

— Annak idején, amikor még csak álmodoztunk arról, hogy a vasútállomás egyszer a községhez kerül, Pásztor István, a VMSZ közelmúltban elhunyt elnöke azt mondta, mindent meg lehet oldani, de olyan tartalommal töltsük meg a létesítményt, amely önfenntartóvá teszi az épületet. Ebben a tekintetben még nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Egyre nagyobb a forgalom a Horgos 2 — Röszke 2 határátkelőn, és ennek köszönhetően néhány év múlva egy étterem vagy kávézó üzemeltetése talán kifizetődő lenne — hallottuk Vass Zoltántól.

A vasútállomás épülete a Kamarás parkerdőhöz vezető út elején található, és a XIX. század második felében jött létre, miután Ormódi Béla bankár megvásárolta a területet Kárász Gézától. A Kamaráson már meglévő több mint 60 hold területnyi erdőséget fokozatosan parkerdővé alakíttatta át, ahova a fiatalok és az idősebbek pihenni, szórakozni jártak. A vonatról leszálló villatulajdonosokat fiákerrel várta a Kamaráson dolgozó személyzet, míg a vendégek az utca elején működött sorompó felemelkedése után gyalogszerrel indultak az erdőbe vagy a környékbeli vendéglátóhelyek valamelyikébe, akár a kamarási vigadóba, kávéra vagy fröccsre. A sportolni vágyók teniszezhettek, hiszen már a századfordulón létezett itt teniszpálya, vagy focizhattak, hiszen az első labdarúgópálya is Kamaráson létesült. A Csónakázó-tóban, ahogy a neve is mondja, a vendégek szívesen csónakáztak, a fiatalok pedig nagyokat úsztak a tó kristálytiszta vizében. Víztorony és kiépített vízvezeték-hálózat már akkor létezett Kamaráson, a szigeten lóversenypálya, emellett úszómedence és cukrászda is várta a látogatókat. 200-an lakták Kamarást, ebből 150-en a személyzethez tartoztak, ők a vendégek kényelméről és ellátásáról gondoskodtak.

Sors Róbert, Vass Zoltán és Stevan Marjanov (balról jobbra) megtekintette a felújításra váró épületet

A régi időket minden bizonnyal már nem lehet visszahozni, a Kamarás már sosem lesz olyan, mint egykoron. A vasútállomás — remélhetőleg belátható időn belül megkezdődő — felújítása az első lépés lehet ahhoz, hogy Kamarásra valamelyest visszatérjen az élet.