Igaz, már nem az újabb célok kitűzése érdekében, hanem hogy tudatosodjon bennünk, hogyan éltünk, és hogy eldönthessük: vajon a büszkeségnek vagy az elmulasztott tettek, élmények okozta szomorúságnak adunk-e helyet lelkünkben.

Idővel a motorikus képességek csökkennek, ami a nőknél hatvan, a férfiaknál hetven év fölött érzékelhetőbb. Később már az egyszerű és természetes mozgások lassulása, visszafogottsága a jellemzőbb. Mindez persze aktivitással szinten tartható.

Tény, hogy ebben az életszakaszban kerül sor a nyugdíjaztatásra is, melyet eleinte mint megérdemelt pihenést élhetünk meg, ám az idő múlásával egyre gyakrabban törhet ránk a feleslegesség érzése. Az emberek döntő többsége az aktív munkával töltött évei alatt boldogabb, mint nyugalmazása után. Érdekességként megjegyezhető, hogy ezzel a helyzettel a nők jóval könnyebben megbirkóznak, mint a férfiak — ez talán a mindennapi házimunkának köszönhető.

Az aktív életformából való kimaradás a fizikai mobilitással is összefügg, valamint a mind gyakoribb egészségügyi panaszokkal — családomban is gyakran elhangzó gondolat: akinek ötven felett semmi baja, az már nem él. A különféle készségek terén is tapasztalható visszamaradás: csökkent memória, figyelemvesztés, koncentrációs zavar, fáradékonyság… Éppen ezért gyakori jelenség az időskori depresszió, melyet lelki, testi, sőt még anyagi gondok is előhívhatnak. Emiatt testi betegségek is kialakulnak, ami pedig súlyosbítja a depressziót. Idősebb korban a közvetlen környezetben is egyre több a haláleset, a generáción belüli veszteségélmény sokkal mélyebb, gyakoribb, mint korábban.

A depresszió oka lehet egy új családi állapot, azaz az özvegység is. Bekövetkezése már-már természetesnek mondható, és izolálódást, a társadalmi csoportokból való kivonulást vonhatja maga után. A rossz szociális helyzet sem oldja meg a nyugdíjasok gondját, sőt! Gyakran az igazságtalanul alacsony nyugdíjjárulék létfenntartási nehézségeket okoz. Mások akár olyan mértékben leépülnek, hogy a családtagok vagy a gyám az intézeti elhelyezés mellett dönt, ami pedig az esetek többségében még gyorsabb elhalálozáshoz vezet. Ismét mások ilyenkor kivirágoznak, és saját kortárscsoportjuk vezető tagjává válnak. A magazinok címlapjáról nem ritkán mosolyognak ránk koktélozó, ismert nyugdíjas párok, melyek egyfolytában utazgatnak, mintegy üzenve: élvezni kell az életnek ezt a szakaszát is.

A lelki és a testi panaszok gyógyszeres kezelése bizonyos esetekben segít — különösen nagy szerepe lehet az alvászavar esetében. Már csak ezért is létfontosságú ebben az életkorban is új célokat, feladatokat találni, amelyek örömöt szereznek, s ezáltal segítik a testi-lelki erőnlét megőrzését. Időskori depresszió esetén fontos a betegek közvetlen hozzátartozóinak bevonása a kezelésbe.

A családi struktúra változásai jelentősen meghatározzák az ötvenen túli időszakot. Ez a fészekhagyás ideje, vagyis a gyermekek elhagyják a családi házat, addigi otthonukat, és már saját családjukra helyezik a hangsúlyt. Ezzel egyidejűleg a házastársak „szembesülnek” egymással. Mivel ez a tapasztalás olykor fájó felismerésekhez is vezet, illetve megszűnik a házastársakat addig sok esetben összetartó tényező (a gyermekek jelenléte, „útra indítása”), a helyzet gyakran válást eredményez.

Nem vitathatjuk el a nagyszülői szerep jelentőségét sem. Egy unoka sok örömet szerez, és vitálisabbá is teszi a nagymamát, nagypapát. A nagyszülők segítsége és támogatása fontos. Noha tudásuk és tapasztalatuk olykor vita forrása, sokszor kisegítik a gyermekeiket a nehéz helyzetekben. A nagyszülők ugyanis főznek, unokákra vigyáznak, óvodába és iskolába szállítanak, altatnak — ezzel egyidejűleg pedig nevelnek is. Némelyek mindent elvállalnak, ezzel is csökkentve a magányt, a fészek megüresedettségével együtt járó fájdalmat.

Hogyan lehet a nyugdíjas mégis boldogabb? Fontosak a napi feladatok, tevékenységek, a rutin gyakorlása. Van, aki részmunkaidős feladatokat vállal, vagy éppen karitatív, önkéntes munkába veti bele magát, mások kisvállalkozás beindításába kezdenek.

Az átlagéletkor növekedésével a nyugdíjas és az időskor is egyre inkább kitolódik, ezért érdemes azt gazdagon, és amíg csak lehet, aktívan megélni. Ehhez pedig elengedhetetlen segítséget nyújthatnak az utódok és általában a családtagok.  

A nyitókép illusztráció: robertsharp59/Flickr.com