A fesztivált minden évben másik városban szervezik meg, az öt társulat bázisán. Ezek pedig: a Csíki Játékszín (Csíkszereda), a Harag György Társulat (Szatmárnémeti), a Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Temesvár), a Tomcsa Sándor Színház (Székelyudvarhely), s az idei házigazda, a Szigligeti Színház (Nagyvárad).

A fesztivál első estéjén a Csíki Játékszín mutatkozott be Az apa című előadással, mely minimalista, északi hangulatot idéző díszletben játszódik. A főszereplő Fülöp Zoltán játéka kiemelkedő, megrázó hitelességgel alakítja az idős, demencia jeleit mutató apát. Az élettere úgy szűkül, hogy közben tágul, hiszen a bútorok, díszletelemek lassan eltűnnek körülötte, egy üres térben marad, és jár körbe-körbe. Az előadást Vladimir Anton rendezte.

A MAFESZT második napján két Brecht-adaptációt láthattunk, elsőként a házigazda Szigligeti Társulat előadásában az Állítsátok meg Arturo Uit!, melyet a társulat színművésze, Balogh Attila rendezett, s egy amerikai gengsztervilágot festett fel, rapbetétekkel, hideg, alumíniumfallal és fényekkel. Ebben bontakozik ki a Karfiol Tröszt, jelennek meg a politikusok, gengszterek, és válik Arturo Ui is egyre kapzsibbá, egyre nagyobb hatalomra vágyva. Erős politikai üzenete van Brecht drámájának, hiszen az egyértelműen Hitler hatalomra jutásának szimbolikus ábrázolásaként íródott. 

A második Brecht A kaukázusi krétakör volt, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásában. A méltán ismert brechti elidegenítő effektus itt nagyobb teret kap, felnagyított, eltúlzott karakterek jelennek meg a színpadon, a színészek zenekarként is működnek, általuk írt dalok hangzanak el, és néhányan több karakter bőrébe is bújnak. A játéktér üres, egy zenekari pódium töri meg. A történet szerint a háború idején a nagyherceg felesége fiát hátrahagyva menekül, a babát egy szolgáló menti meg. A béke beálltával az anya követeli vissza a gyermeket. A fő kérdés, kinek ítéli majd a bíró. Mennyire romlott a világ, maradt-e még benne jóság?

Kovács D. Dániel rendezésében A revizor volt a második előadás, melyet a Szigligeti Társulat mutatott be. Gogol története nemhogy nem veszített aktualitásából, hanem egyre erősödött. Egy kisváros korrupt polgármestere és a körülötte lévő vezetők, politikusok a lebukástól rettegve a revizornak hitt csalót próbálják elkápráztatni, aki ugyanolyan korrupt, mint ők. Groteszk komédia ez, nevetünk, de érezzük az élét is a történetnek. Kovács D. Dániel rendezésében nehéz hibát találni, tökéletes, és nagyon eltérő karaktereket vonultat fel ebben a hajóbelsőre emlékeztető díszletben. Meglep, szórakoztat, és mivel a szöveget Fehér Balázs Benő dolgozta át, így az friss, mai, ütős. A színészeket kivétel nélkül mind kiemelhetném, hiszen mindenki nagyot alakított. Szép zárása volt ez az előadás a három napnak, melyet a fesztiválon tölthettem.

A legkisebbek sem maradtak színházi élmény nélkül, délelőttönként gyermek- és ifjúsági előadásokat játszottak a társulatok. (Nagyvárad Táncegyüttes: Holló Jankó, Lilliput Társulat: Játék Dávid királyról, Csiky Gergely Állami Magyar Színház: Emlékfoltozók, Udvarhely Bábműhely: Az öreg király hagyatéka, Szatmárnémeti Északi Színház: A hazudós egér, Lilliput Társulat: Lenka és Palkó). Vajdasági vonatkozása is volt a fesztiválnak, hiszen Urbán András rendező, az Újvidéki Színház igazgatója délelőttönként a színészeknek tartott műhelymunkát.

Az előadások után szakmai beszélgetéseket tartottak, illetve bemutatták Boros Kinga Javítgatott kiadás című könyvét, mely a színházról írt esszéit tartalmazza, továbbá a Játéktér folyóiratot is megismerhettük.

A fesztivál utolsó három napján a Nagyvárad Táncegyüttes Suttogások és sikolyok (rendező-koreográfus: Györfi Csaba), a Tomcsa Sándor Színház Timon (rendező: Zakariás Zalán), a Harag György Társulat Kripli (rendező: Bélai Marcel) és szintén a Harag György Társulat III. Richárd (rendező: Albu István) című előadását láthatta a közönség.