Halványodó emlékképek

Halványodó emlékképek

Mottó: „Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.” (Krúdy Gyula)

A monarchiabeli élettérben aktívan tevékenykedő bánságiak közül a szociálpolitika úttörőjének számító Schulpe György (1867. október 7., Törökkanizsa — 1936. március 27., Pozsony) jogász, humanista, író és műfordító is a Tisza menti kisvárosból indulva járta be Európát 1890 és 1898 közötti tanulmányútján.


A szerző felvételei

A világhálón végzett kutakodásom során felkeresett oldalak adataira hivatkozva jegyzem le azt a tényt, hogy Schulpe úr a munkások testi épségének és egészségének megóvására, továbbá a munkaközvetítés szervezésére vonatkozó javaslatát a minisztériumok is nagy figyelemre méltatták. Mi több, „az általa indítványozott összes intézkedések s intézmények miniszteri renk s országos törvények útján hamarosan megvalósultak”. Sőt, Ferencz József, Ausztria—Magyarország apostoli uralkodója 1911. február 13-án Schulpe Györgynek, ki áldásos tevékenységének elismeréseképp számos bel- és külföldi kitüntetést és érdemrendet kapott, valamint több külföldi tudományos intézet díszdoktorává, számos bel- és külföldi tudományos egyesület dísztagjává választatott, a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta. Ő kezdeményezte egykoron Pozsonyban annak a városi jóléti bizottságnak a megalapítását, amely évenként ezreket fordított a rászorulók megsegítésére, illetve a csecsemővédelemre. Patronálta továbbá a pozsonyi munkás-aggkor- és rokkantbiztosítási egylet működését is.

Mindeme dolgokra ma már csak a (digitalizált) levéltári anyagok emlékeznek, illetve néhány elhivatott helytörténész. Törökkanizsa jeles szülöttének emlékét égiszünk alatt — a Bácsországban megjelentetett tanulmányában — elsőként Szabó József emelte ki a feledés homályából. A többi közt azt is feljegyezve róla, hogy családja nem lévén, a törökkanizsai örökösök pedig lemondtak minden követelésükről, a Schulpe-hagyatékból 200 000 korona készpénz és a munkásmúzeum teljes leltára Pozsony városára testálódott.

A már Schulpe-kastély néven emlegetett épület a legnagyobb kastély Törökkanizsán. A klasszicista stílusjegyeket viselő, egyemeletes kúria, melynek építtetése 1793-ra nyúlik vissza, eredetileg a Szerviczky/Szervijszki család tulajdonában volt. Schulpeékhez egy házasság révén került. Jelenünkben az objektum a városi ingatlan-nyilvántartási szolgálat székhelye. Ennyi megmaradt. Meg egy, a jelek szerint több agresszív kincskeresés járulékos kárát is (el)szenvedett családi kápolna. A jobb és cudarabb időket megélt, de a közösségi összefogódzás és újrakezdés erejében rendületlenül bizakodó kisváros katolikus temetőjének „vadregényes” szegletében. Idehaza. szerző felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Halványodó emlékképek
Bánáti Újság
Halványodó emlékképek
Bánáti Újság
  • Kőművesné Nyáry Márta
  • 2019.11.13.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink