* Nem ez az első, gyermekeket megszólító megmérettetés, melyet a Mária Rádióban szervezel. Szintet léptetek ezzel, hiszen korábban rajz- és fogalmazásversenyekkel álltatok elő, most viszont lehetőség nyílt a személyes találkozásra is a legkisebbekkel. Milyen érzés tudni, hogy ekkora volt az érdeklődés?

— Az első lépés évekkel ezelőtt, 2018-ban valóban egy rajz- és fogalmazásverseny volt, de az első ilyen megmérettetésünk nagyon szűk körben történt. Emlékszem, egy esős napon hirdettem ki az eredményeket, amikor a Mária Rádió napját nem tudtuk megtartani a Szabadka melletti Szentkúton, mert annyira esett az eső, ezért a szerkesztőségben mint rögtönzött helyszínen volt a találkozó. A program egyik részeként szerepelt a kis díjátadó ünnepség — kevés gyermek jelenlétében —, valójában az imacsoporttagok unokái voltak az akkori versenyzők, illetve a közvetlen közelünkben tevékenykedő hitoktatók tanítványait szólítottuk meg. Én is még nagyon fiatal voltam, tehát kellett a tapasztalatszerzés. Évekkel később újra megszerveztem a rajzpályázatot, melynek a díjátadója nyílt nap keretében volt a rádióban. Akkor láttam először, hogy erre valóban lehet igény. Megvolt az első konkrét személyes kontaktus a gyerekekkel, a hitoktatókkal, a pedagógusokkal és a szülőkkel. Eljöttek, körbevezettem őket a stúdiókban, minden kérdésre igyekeztem válaszolni, mert kíváncsiak voltak a Mária Rádióra. Érdekesnek találták szerkesztőségünk munkáját, misszióját. Ekkor elhatároztam, jó lenne továbbfejleszteni a rajzpályázatot, mert igény van rá. Szerettem volna a gyerekek szívét közelebb hozni a Mária Rádióhoz, a szülőknél és a pedagógusoknál legyőzni a sztereotípiákat. Ebben az évben (2021) a számadatok szerint mintegy 70 jelentkezője volt a versenynek, a következő évben (2022) 700, tavaly mintegy 900. Tavaly összekötöttük a rendezvényt a Családi Nappal, melyet a Palicsi Művelődési Központban tartottunk. Egy óriási esemény született abból a pici kis gondolatból, amelyet annak idején, azon a bizonyos esős napon elképzeltem. Hálás vagyok szerkesztőségünk vezetőségének, hogy szabad utat adott a szervezésben. Sok boldog gyermek távozhatott haza a rendezvényeinkről. Nagyon vizuális típus vagyok, ezért mindig elképzeltem, hogy egy-egy téma kapcsán (pl. a Szűzanya ölelésében) a gyerekek ameddig rajzolnak, addig azon elmélkednek, amivel éppen foglalkoznak, tehát milyen jó dolog, hogy a gyermek a képzeletét papírra veti. Az idén úgy gondoltuk, próbáljunk valami új kihívást létrehozni, és innen jött az Anyanyelvem Ékessége versmondó verseny ötlete, azon belül az istenes versek, az öröm, a béke, a hála, a szeretet kimeríthetetlen gazdagsága. Megmondom őszintén: nagyon féltem, vajon lesz-e jelentkező, hiszen a versmondás teljesen más terület, mint a képzőművészet. Csodálatos érzés, hogy ekkora volt az érdeklődés.

Borbély Szabó Réka

* Nehéz volt megszólítani a gyerekeket?

— Tudtam, merre indulhatok el, volt tapasztalatom a beszédművészeti vetélkedők területén a mesemondás miatt, ezért nem éreztem nagy feladatnak. Inkább az volt nehéz számomra, hogy leküzdjem a félelmeimet, mert nem hittem abban, hogy az előző évek rajzpályázatának sikerét meg tudjuk lépni. Véleményem szerint többen szeretnek rajzolni, mint verset mondani, hiszen a versmondáshoz más jellegű bátorság, kiállás és tehetség kell. Egyik sem kicsinyíti a másik szerepét, de a két tevékenységi kör teljesen eltérő.

* Te is rendszeresen foglalkozol gyermekekkel, népmesemondással. Tapasztalataid szerint a kicsik mennyire nyitottak a népi hagyományok felé? És ezzel együtt jár vajon a vallás, az Isten iránti nyitottság is?

— Már nem tanítok gyerekeket mesemondásra, de rendszeresen mondok mesét, ezért kijelenthetem, hogy a gyerekek jó mesehallgatók és befogadók tudnak lenni, persze ehhez a mesemondónak meg kell teremtenie a megfelelő légkört. A mesemondás nyilvánvalóan más, mint a szavalás, de egy biztos: ha valakinek tehetsége van, az már félsiker. A vers személyes érzéseink átélése is, és lehet egy ima is, melynek mondanivalója sokkal mélyebb értelmű, mint gondolnánk. A vallás iránti nyitottság szerintem attól függ, hogy a gyermek milyen környezetben él, a családnak nagy szerepe van a vallás iránti kibontakozásban.

* Hogyan zajlott a megmérettetés?

— Vajdaság 27 településéről összesen 121 gyermek jelentkezett az online elődöntőre, és a zsűri 46 kiemelkedő tehetségű versmondót juttatott a döntőbe, melyet a szabadkai Augustinianum Pasztorális Központban tartottunk meg. A versmondók zsűrijének tagja volt Körmöci Petronella, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színésznője, Miklenovics Aranka versmondó, én csak mint népmesemondó egészítettem ki a csapatot.

* Lesznek-e hasonló versenyek ezután is?

— Szeretnénk jövőre újra megszervezni a versmondó versenyt. Nyilvánvalóan még friss az élmény és nagy a lelkesedés, de jó volt újra megélni a felnőttek nyitottságát, a gyerekek öröme pedig minden fáradozást megér. Csodálatos volt átélni az első versmondó versenyünk létrejöttét, és más szó nem is jut eszembe, csak a hála.

A Mária Rádió felvételei

Együtt — versenyzők, felkészítők és a bizottság

A vetélkedő eredményei

1—2. osztályosok kategóriája:

Kiemelt arany minősítés: Kiss Luca (Óbecse)

Arany minősítés: Maravity Hanna (Szabadka)

Kiemelt ezüst minősítés: Kenyeres Leila (Kispiac)

Ezüst minősítés: Sóti Luca (Zenta)

Bronz minősítés: Tokodi Réka (Péterréve), Balog Zsolt (Tornyos), Török Luca (Zenta)

Különdíj: Kerekes Attila (Pacsér), Kovács Dorka (Zenta), László Bianka (Zenta), Magyar Ákos (Szabadka), Nagy Szilárd (Magyarkanizsa), Soltis Leon (Szenttamás), Szekeres Gréta (Szabadka)

3—4. osztályosok kategóriája:

Kiemelt arany minősítés: Szekula Szebasztián (Szabadka)

Arany minősítés: Vukelity Liza (Csantavér)

Kiemelt ezüst minősítés: Sztipánovity Léna (Bajmok)

Ezüst minősítés: Lassú Edvárd (Csantavér), Juhász Hanna (Zenta)

Kiemelt bronz minősítés: Dér Zsóka (Óbecse)

Bronz minősítés: Horváth Virág (Szabadka), Engi Adél (Hajdújárás), Kriska Dávid (Magyarkanizsa)

Különdíj: Fajka Viola (Felsőhegy), Búcsú János (Szabadka), Fremond Ádám (Pacsér), Gerstmayer Emma (Szabadka), Gombos Lara (Felsőhegy), Marinkov Tamara (Zenta)

5—6. osztályosok kategóriája:

Kiemelt arany minősítés: Nagy Kanász Lilien (Óbecse)

Arany minősítés: Vituska Boglárka (Csantavér), Horváth Dorka (Óbecse)

Kiemelt ezüst minősítés: Bohata Luca (Horgos)

Ezüst minősítés: Sebők Klaudia (Óbecse)

Kiemelt bronz minősítés: Törköly Zsóka (Péterréve)

Bronz minősítés: Szabó Larina (Óbecse)

Különdíj: Fajka Flórián (Felsőhegy), Virág Emília (Szabadka), Pinci Sarolta (Óbecse), Iván Hanna (Óbecse)

7—8. osztályosok kategóriája:

Kiemelt arany minősítés: Bozsír Dianna (Óbecse)

Arany minősítés: Harangozó Áron Álmos (Szabadka)

Ezüst minősítés: Kazinczy Nimród (Pacsér), Rérih Martin (Szabadka)

Különdíj: Jenei Rudolf (Hajdújárás)