A Tara Nemzeti Park keleti szélén, Bajina Bašta város közelében, a Drina folyó közepén csodálhatjuk meg a vidék szimbólumát, a sziklára épített házat. A történet 1968 nyarán kezdődött, amikor egy csapat fiatal elhatározta, „kényelmesebbé” teszi a sziklát, melyen kajakozás, úszás közben napozni, pihenni szoktak. Először csak néhány deszkát tettek rá, majd az ötletet továbbfejlesztve a következő évben kunyhó építésébe kezdtek. A szükséges anyagot a folyón úsztatták le, maguk faragták, csavarozták össze az első épületet, melyet a szeszélyes Drina folyó állandóan megrongált. A kis házikót legalább hatszor építették újra, mire elnyerte mai formáját. A helyet 2012-ben a magyar Becker Irén tette világszerte ismertté: a National Geographicnak készített fényképét a magazin augusztus hónap fotójának választotta.

Sziklára épített ház

Mint az útvezetőtől megtudtuk, a sziklán több mint ötven éve álló ház a turisták kedvelt célpontja, ha valaki el szeretne tölteni benne egy-két éjszakát, idejében kell foglalnia, mert az idénre már például nincs egyetlen szabad időpont sem.

A Drinába ömlő Vrelo folyócska mellett, melyet Esztendőnek is neveznek, mert pontosan 365 méter hosszú, kényelmesen végigsétálhatunk, és közben helyes kis vízesésekben gyönyörködhetünk. A világ valószínűleg legrövidebb folyójának a vize kristálytiszta, és mindene megvan, ami a nagyobb folyóknak is: forrása, halastava, vízimalma, két hídja.

Híd a Drinán

Ivo Andrić hűtőmágnesen

Utazásunk folytatásában Perućac település következett, mely leginkább a mesterséges taváról ismert. Itt csak annyit időztünk, hogy az úti okmányok — legtöbben a szerb személyazonossági igazolványt mutattuk fel — ellenőrzése után elfoglaljuk helyünket a Grizzly hajón, és megkezdjük három és fél órás utazásunkat a boszniai Višegradig.

Miközben a csodálatos tájban gyönyörködtünk, a helyi itókát, a Klekovačát (borókapálinka) kóstolgattuk. A festői szépségű kanyonban hatalmas sziklafalak között hömpölyög méltóságteljesen a Drina. 52 kilométeren keresztül volt alkalmunk élvezni a smaragdzöld vizet, a természet csodáit, miközben áthaladtunk a szurdok legkeskenyebb részén is. Elhajóztunk a Stari Brod nevű emlékkomplexum mellett is, mely a II. világháború egyik szörnyű gaztettére emlékeztet. 1942 tavaszán ugyanis az usztasák ezen a helyen több mint 6000 szerbet gyilkoltak le.

A Drina szurdokvölgye

A hajóút végén kikötöttünk Bosznia-Hercegovina városában, Višegradban, ahol a legendás tizenegy ívű híd áll immár csaknem ötszáz éve. Szokoli Mehmed pasa építtette 1571 és 1577 között, és 2007 óta az UNESCO-világörökség része. A város Ivo Andrić (1892—1975) szerb író gyermekkorának helyszíne is volt. A Híd a Drinán (Na Drini ćuprija) című regénye, melyért irodalmi Nobel-díjat kapott, a híd felépítésétől 1914-ig meséli el a város történetét.

Ivo Andrić szobra

Itt található Andrićgrad is, mely nagyon réginek tűnik ugyan, de csak a közelmúltban jött létre. Az építkezés kezdeményezője és megálmodója Emir Kusturica világhírű boszniai szerb filmrendező, mert 2011-ben volt ötven éve annak, hogy az író megkapta a Nobel-díjat, és 2012-ben ünnepelték Andrić születésének 120. évfordulóját. A filmes szakember a szerbiai és a boszniai kulturális vezetők támogatását kérte a Híd a Drinán című regényből készülő filmje megvalósításához, valamint a díszletként működő, illetve az író kultuszának erősítésére szánt „kőváros” megépítéséhez.

Mozaik Emir Kusturicával

Az objektumok leginkább reneszánsz, bizánci és oszmán stílusban épültek, a Dolly Bell multiplex mozi homlokzatán levő domborművek — egyiken maga Emir Kusturica is látható — azonban a szocialista realizmust idézik. A Nikola Tesláról elnevezett főtéren található a társadalom- és a humán tudományokkal foglalkozó Andrić Intézet, melynek tevékenységét a Boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia közösen finanszírozza. Ivo Andrić és Petar Petrović Njegoš szobra, a szépművészeti akadémia és a Szent Lázár ortodox templom mellett viszonylag kis területen találhatóak még boltok, szállodák, vendéglők is. A Háború Női Áldozatai nevű szarajevói szervezet egyébként provokációnak tartja, hogy a városrész éppen azon a helyen épült meg, ahol a legutóbbi háborúban számos kegyetlenség történt a boszniai muszlimok ellen. Mások az új szerb nemzeti identitás építésének eszközét látják benne, de nevezik a szerb nacionalizmus Disneylandjének is.

A Dolly Bell mozi

Visszafelé a hajóút a sziklavölgyben ismét 3,5 órát tartott, a táj ugyanolyan csodálatos volt, mint amikor jöttünk, de mi már nagyon elfáradtunk.

Városrészlet