Az oktatók és a zenészek Óbecséről és Törökbecséről érkeztek. Cseszák Balázs a következőket foglalta össze a rendezvénnyel kapcsolatban:

— Egy komplex programot tartottunk, melyben volt kézművesség, néptánc, népdaléneklés is. Ezekkel a foglalkozásokkal tudjuk népszerűsíteni a népművészetet, hiszen azok is eljönnek, akik korábban nem jártak néptáncra, de ilyenkor szívesen beállnak táncolni, és érdeklődni kezdenek iránta.

A szerző és az Ady Endre ME felvételei

A gyerekek ebben a korban nagyon fogékonyak mindarra, amit tanítunk, mutatunk nekik. Művészeti és kulturális elemekkel ismerkedhetnek, melyek meghatározzák a magyarságunkat, és olyan értékeket közvetítünk, amelyeket a jövőben használni, alkalmazni tudnak. Szívügyünk a bánáti szórvány. Szívesen járunk Magyarcsernyére, Magyarittabére, Tordára, Nagykikindára, mert itt olyan közösségek vannak, amelyek fontosnak tartják a magyarság megmaradását, harcolnak, hogy hagyományaik ápolásával még sokáig jelen legyenek ezen a vidéken.

A Csermely zenekar az óbecsei Forrás Népzenei, Népművészeti és Oktatási Központban működik. Fiatalokból áll, akiket az együtt muzsikálás hozott össze. Tavaly ünnepelte az ötéves fennállását. Táncházakban zenél, és gyerekcsoportokat is kísér fellépéskor.

Torjai Zita Katalin a csuhézás rejtelmeibe vezette be a kíváncsiskodó gyermekeket.

— Csuhéból angyalkákat készítettünk. A nagyobbakkal galléros, szárnyas angyalkákat, a picikkel egyszerűbb angyalokat csináltunk. Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek már láttak csuhét, tudták is, hogy miből van, de még nem igazán használták. Azért is szeretem ezt a kézművesmesterséget oktatni, hogy rájöjjenek, mennyi mindent lehet készíteni a csuhéból, s ezért nem kell pénzt adni, nem kell boltba menni érte. Csak egy darab cérna kell, és ötletes díszeink lehetnek.

Gyurcsik Renáta is az oktatók között volt. Sokan csoportosultak köré, hiszen a legtöbb gyerek szeret festeni, rajzolni.

— A gyerekeknek nagyon tetszett a bútorfestés, mely abból állt, hogy egy kis falapocskára kellett virágmintát rajzolni. A nagyobbaknak ez könnyen ment, de a kicsik inkább saját mintázatú virágot rajzoltak, melyet később be is festettek akrilfestékkel.

Micsik Béla a korábbi években hangszerbemutatót tartott, most bőr ékszer készítésében segített az egybegyűlteknek.

— Sodrással bőrgyöngyöt készítettek, majd ezeket bőrszálakra fűzték. Több színből lehetett választani. A gyerekek ügyesen használták a pálcikákat, melyekkel sodorták a bőrt. Legtöbbet a csomózásnál kellett nekik segíteni. Mindegyik munka sikeresen be is fejeződött, és mindjárt fel is kötötték a karjukra.

A kisebbekkel a szülők is ott maradtak a foglalkozásokon, s elégedettségüket fejezték ki. Voltak olyan gyerekek is, akik nem Magyarcsernyén élnek, de ezen a hétvégén a nagyszülőknél, a rokonságnál tartózkodtak, s eljöttek a foglalkozásra is.

Osztermann Beáta családjával Kelebián él, de mivel a nagyszülőknél vendégeskedtek, a két gyermekét elkísérte a programra.

— Táncolni sajnos nem akartak, de a kézműves-foglalkozás nagyon tetszett nekik. Mindenre, amit készítettek, nagyon büszkék. Jó, hogy szerveznek ilyet a faluban, mert ezáltal a gyerekek is megismerhetik a régi hagyományokat. Örülünk, hogy mi is eljutottunk és részt vettünk.

Šijuk Csilla három gyermekével volt jelen.

— A bútorfestésről keveset beszélnek a mai világban, pedig annyira jó dolog a régi, kopott bútorokat felfrissíteni, újra széppé varázsolni. S ezáltal mindig tudunk valakire emlékezni a családunkból, akihez valamikor a bútor tartozott. Jó, hogy ezzel is megismerkedhettek a gyerekek. Az idősebb korosztálynak szerintem nagyon tetszett a tánc és az, hogy élőben játszottak a muzsikusok, nem pedig laptopról vagy egyéb eszközről szólt a zene. Leginkább az élő zene adta meg a mai délután hangulatát.

Táncos Renáta két kisfiával jött el a programra.

— Gyönyörű szép élménnyel gazdagodhattak a gyerekek, és nagyon élvezték a foglalkozás minden pillanatát. Nekünk, szülőknek boldogsággal töltötte el a szívünket az örömük. Egyik asztaltól a másikig igyekeztek, nehogy valamiről lemaradjanak. Megfigyelték, majd próbálták kisebb-nagyobb sikerrel ellesni a csuhézás, a bőrdíszműveskedés és a festés fortélyait. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék és majd ők is továbbadják a népi művészet hagyományát.

A felsős tanulók közül is beszámoltak néhányan.

Lőrik Emma hetedikes tanuló elmondta, neki csak a festés fért bele az idejébe. Megemlítette a csárdásozást, melynek végére ki is fáradtak. Két dalt énekeltek, majd fogócskáztak, és jóízűen fogyasztották a zsíros kenyeret meg a teát.

— Készítettem egy alátétet, melyre szegfűt és tulipánt rajzoltam piros, zöld, fehér, kék és sárga színnel. Majd Béla bácsihoz mentem, és ott bőrből csináltunk karkötőt, utána táncoltunk — mesélte Gyenge Tímea hatodikos diák.

A hetedikes Csányi Alex nagyon szeret kézműves-foglalkozásokra járni, mert mindig érdekes dolgokat készítenek, mint például a csuhéangyal, mely dísznek használható. Elárulta, a tánc után farkasosat játszottak, és a hagymás zsíros kenyér is finom volt.

— Szerintem nagy szükség van az ilyen összejövetelekre, mert nemcsak közösségi élményt adnak, hanem fejlesztik is a gyerekek kreativitását. Arra törekszünk, hogy évente legalább két-három alkalommal szervezzünk ilyen foglalkozásokat egy-egy ünnephez kapcsolódóan — összegezte Hódi Judit, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke.