A fűszerek már az emberiség hajnalán megadták az ételek lelkét. Hamar rájöttek azonban, hogy egyes növények nemcsak kellemes aromájúak, hanem betegségek gyógyítására is alkalmasak. A gyógynövények végre a legjobb úton haladnak afelé, hogy újra azzá váljanak, amik voltak: segítőeszközök az egészségünk fenntartására és helyreállítására.

Alexander Tschirch, a gyógyszerészet gyógynövényekkel foglalkozó ágának, a gyógyszerészeti biológiának az egyik megalapítója már 1909-ben kijelentette: „Ha az orvoslás a vegyi szintézis gyógyszereivel majd alaposan elrontotta már a gyomrát, és az állatok valamennyi szervén kísérletezett, akkor fog visszatérni az emberiség legősibb gyógyszereihez, a gyógynövényekhez és azok hatóanyagaihoz.”

A gyógy- és fűszernövények használata a család mindennapi életében újra élő hagyománnyá válhat a gyűjtéstől, illetve a termesztéstől a felhasználásig. A gyerekeket is bevonva, hiszen ha már kicsi koruktól kezdve megtanulják, hogyan kell a gyógynövényekkel bánni, és miként tud az ember saját magán segíteni velük, akkor felnőttként is ezt fogják tenni.

A saját gyűjtés arra késztet bennünket, hogy megfigyeljük és érzékeljük a természetet. Ezt a kapcsolatot a konyhakertben is meg tudjuk teremteni. A gyűjtési területek mérete sajnos jelentősen lecsökkent az utóbbi évtizedekben, elsősorban a mezőgazdaság vegyszerhasználata és az iparosodás miatt. Ezért arra buzdítok minden hobbikertészt, hogy alakítson ki méhlegelőt, vagyis érintetlen területet a kertjében, ahol kaszálás nem történik. Így meg tudjuk figyelni, milyen mezei gyógyfüvek és vadvirágok jelennek meg számunkra.

Több oka is van, amiért érdemes kipróbálni. Egy filozófia szerint, és jómagam is így vélem, azok a gyógynövények, amelyek szinte bekúsznak az udvarunkba, nekünk vannak szánva. A növényi intelligencia bizonyított tény, de erről bővebben egy másik cikkben beszélünk majd. A békén hagyott kertrészben a talajunk minőségét is megfigyelhetjük. Például a gyermekláncfű magasságából megállapítható az egész kert talajminősége. Ha alacsonyan nő, akkor talajunk tápanyagokban szegény, ha magasra nő, akkor egészséges, és tápanyagban gazdag. Folyamatos kaszálással sem lehet kiirtani a gyermekláncfüvet, addig van jelen, amíg szükség van rá. Az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk, a gyökerétől a virágáig felhasználható.

Mint tudjuk, nem utolsósorban a beporzók és a rovarok teszik a kertet élettel telivé, ettől indul be a biodiverzitás. Visszatérhet a katicabogár is, mely a legtöbbet segíthet a levéltetvek elleni harcban, de a különféle növények sokasága is védelmet nyújt egymásnak.

„Az ember tudása véges és tökéletlen, a természet viszont már a kezdetektől fogva hatalmas és határtalan, tökéletes tudása és ereje van. Egyszerűen szolgáld a Természetet, és minden jóra fordul” (Masanobu Fukuoka).

Lássuk, a kerti veteményeink milyen társaságban érzik magukat a legjobban. Már a középkorban aromás növényekkel vették körül a zöldségágyásokat, hogy odacsalogassák a beporzókat, de egy-egy növény éppen a rovarriasztó hatása miatt is lehet hasznos. A növényeknek emellett a tápanyagfelvételben is szerepük van: a nitrogént például a pillangósvirágúakkal társuló baktériumok képesek a növények számára hasznosítható állapotba alakítani, a káliumot pedig a csalán, a nadálytő és a páfrányok szomszédságában könnyebb felvenni.

Következzen most néhány példa a számos lehetőség közül, hogy mivel is gazdagíthatjuk a veteményesünket.

* A kapor mint védőnövény távol tartja a nem kívánt kártevőket, de a virága vonzza a beporzókat. A kapormag csírázása támogatja a sárgarépát a korai fejlődése során, érdemes néhány szemet a sorába vetni.

* A bazsalikom a paprika és a paradicsom sorában nevelve elűzi a kártevőket. A legyek és a szúnyogok sem szeretik az illatát. A termésnek jobb íze van mellette.

* A bársonyvirág (büdöske) a paradicsom sorában és a káposztafélék mellett hasznos. Különösen a fonalférgek ellen javasolt ültetni. Virága beporzócsalogató, míg gyökere a szulák és a tarackbúza terjedését akadályozza.

* A körömvirág sok kártevőtől megvédi a veteményest, különösen a paradicsom, káposzta, bab mellett hasznos. Gyökérváladékai ritkítják a férgeket, illetve a csigákat is riasztják.

* Hagymaféléket érdemes a répa és a burgonya közelében ültetni, mert a hagyma (fokhagyma, vöröshagyma, metélőhagyma) megzavarja a répalégy tájékozódását.

* A pitypang a gyümölcsfák tövébe helyezve segít a korai beporzásban. Ahogy már fentebb is szó esett róla, a talaj minőségén is javít. A hosszú karógyökér felhozza a tápanyagot, testébe beépítve szerves kötésben tartja, amitől később könnyen felvehetővé válik a többi növény számára. Ha a körte- vagy almafa levele sárgul a vashiánytól, az alatta hagyott, telepített pitypang a talajban lévő vasat hozzáférhetővé teszi a gyümölcsfa számára.

* A sarkantyúka, szintén gyümölcsfák köré vetve, távol tartja a vértetveket, és a paradicsomot, burgonyát is védi a kártevőktől.

A sort számos fűszernövénnyel folytathatnám, mint a levendula, édeskömény, ánizs, citromfű, mentafélék, kakukkfű, szurokfű… De ne feledkezzünk el a vadon növő társaikról sem, melyeket sokan gyomnak neveznek. Gyakran mezei gyógynövényekről van szó, melyeket érdemes meghagyni a veteményesben (ragadós galaj, tyúkhúr, árvacsalán, lósóska, kövér porcsin, pipacs, búzavirág, mályva, csalán, pásztortáska…).

A következő hetekben egyenként vesszük őket górcső alá, és arról is szót ejtünk, hogyan hasznosíthatóak permetszerként, illetve tápoldatként a veteményesben.

A szerző felvételei

(Forrás: Erdők, mezők patikája gyűjtemény)