Mindenki gyanús. Mindenkinek van múltja és titkai. Csak Poirot tudja megoldani a rejtélyt, miközben versenyt fut az idővel.

Agatha Christie egyik legnépszerűbb regényének vadonatúj filmváltozata hemzseg a sztároktól. Az ötszörös Oscar-díj-jelölt Kenneth Branagh rendezte, aki rögtön ki is osztotta magának Hercule Poirot szerepét. Huszonnyolc éves rendezői karrierje során Shakespeare leghíresebb alkotásaitól (V. Henrik, Hamlet, Othello, Macbeth) a bombasztikus közönségfilmekig (Thor) mindenben kipróbálta már magát — most a film- és az irodalomtörténet leghíresebb bajszát viseli. Ehhez pedig nem elég egy közepes kaliberű színész. A pletykák szerint maga Agatha Christie sem volt elégedett Albert Finney bajszával az 1974. évi moziverzióban, melyet Sidney Lumet instruált: pedig Ingrid Bergmantól Sean Conneryig itt is valódi sztárparádét láthatott a kor közönsége.

A több évtizedes hiányérzetet használta ki Branagh, hogy újra felpörgesse a Christie-életművet. Ebben a történetben nem a ki tette? a valódi kérdés, sokkal inkább a találgatás öröme adja majd az igazi élvezetet. Branagh mesteri munkát végzett Poirot-val, az új film pedig nagyszerűen emeli ki a történet legjobb pillanatait. Hiába van viszont Johnny Depp-cameo, hiába sorakoztatják fel Hollywood nagyjait, a Gyilkosság az Orient expresszen nem lesz az év legjobb mozija. Azok a nézők, akik még nem olvasták az eredetit, nem biztos, hogy teljes mértékben megértik majd a regény hírhedt, végső fordulatát. Az alkotás nyitánya elegánsan mutatja be Poirot-t, a kifinomult, büszke úriembert, helyenként túltolt francia akcentusával, makulátlan felöltőben. Ilyen volt Christie regénye is: óramű-pontosságú cselekmény, precízen kidolgozott karakterek. Branagh biztonsági játéka itt viszont véget is ér: a színész-rendező valamiért úgy gondolta, hogy ha túl hűen követi az írónő stílusát, akkor a nézők nagyon hamar elveszítik az érdeklődésüket. Így azonban sajnos inkább a fonalat veszítjük el.

Szörnyű gyilkosság történik az Orient expresszen, egy lavina pedig nem sokkal később megakadályozza a vonat továbbhaladását. Festői környezetben fog bele kedvenc belga detektívünk az okok és okozatok, illetve a gyanúsítottak felkutatásába. Nem vitás, ez lesz Poirot legnehezebb ügye, hiszen az idegenek többségének van indítéka. És itt lépnek be a sztárok: az orosz hercegnő (Judi Dench), a titokban utazó detektív (Willem Dafoe), a spanyol misszionárius (Penélope Cruz) és persze a haszonleső özvegy (Michelle Pfeiffer). A sztároknak asszisztáló fiatal színészekből nyilvánvalóan azért van ennyi, hogy ellensúlyozzák/észszerűsítsék a film grandiózus büdzséjét. Magyarul, a spórolás miatt. Ennek ellenére, becsületükre legyen mondva, Josh Gad, Daisy Ridley és Leslie Odom tisztességesen odateszi magát.

A díszletek, a kosztümök, minden apróság már-már kínosan tökéletes és szemet gyönyörködtető. Sajnálatos, hogy Branagh, a rendező sokkal nagyobb figyelmet fordít Poirot karakterére, akinek „csak” az ügyet kellene megoldania, nem pedig ellopnia a show-t. Nem értem továbbá, miért volt szükség mindenképp beerőltetni egy szerelmi szálat, mely ismét Poirot-ra vetíti a reflektorfényt — az egyéb karakterek (és remek színészek) személyiségfejlesztése, kidomborítása helyett. Végül persze megtörténik a szembesítés, minden a helyére kerül, a pisztoly és a tőr pedig — központi szereplőként — olyan feladványt teremt, amelynek hatására újra rájövünk majd, mennyire zseniális volt ez az írónő, és mekkora odaadással, szenvedéllyel alkotta meg hőseit, történeteit.

A Gyilkosság az Orient expresszen egy rendkívül szórakoztató, sztároktól hemzsegő mozi, melyet november 10-étől vetítenek a magyarországi és a szerbiai filmszínházak.

Nyitókép: Moviegoers.com