A szünidő utolsó hetében, január 13-a és 16-a között, a könyvtár megszervezte szokásos Téli Játszóházát, ahol a gyerekek az iskolakezdés előtt még egy utolsó önfeledt mókának lehettek részesei.

— Nagyon régi hagyománya van ennek — mesélte Vörös Anna. — ’91-ben, amikor a könyvtár a régi helyéről átköltözött egy újra, felmerült a kérdés, mit tudnánk nyújtani a gyerekeknek a téli szünidőben. Akkor még 10-15 gyerek jött, aki éppen hallotta, hogy van egy ilyen kezdeményezés a könyvtárban, aztán a számuk elkezdett duzzadni, és egyre csak nőtt. Eleinte kézműves-foglalkozásokkal indult, és nem tartott eddig, mint most, aztán átköltöztünk ebbe az új épületbe 2005-ben. Amikor ez megtörtént, először szembesültünk azzal, hogy 120 gyerek érkezett ide, és ennyivel nem lehet érdemben foglalkozni egy előadóteremben, így találtuk ki azt, hogy az épület két szárnyában, két-két helyen folyjanak a foglalkozások, és négy csoportot alakítsunk ki. Ezzel új lehetőségek nyíltak meg előttünk, mivel itt sokkal nagyobb a tér. Ennek a programnak mára már olyan hagyománya van, hogy azok a szülők, akik idejártak a kezdetben, most már a gyerekeiket hozzák. Ötnapos a program, mindig a téli szünidő utolsó hetében szervezzük ezeket a játszóházakat.

Aki hétfőn eljön, az péntekig itt is marad, és még hoz magával másokat is, tehát folyamatosan duzzad a létszám. Soha nem gondoltuk, hogy ezt korlátozni kellene, aki akar, jöjjön, mi meg feltaláljuk magunkat. A „kitalálunk valamit” nagyon jellemző ezekre a programokra, el kell hogy mondjam, minden ingyen és bérmentve történik, olyan alapanyagokkal, amelyeket otthonról hoznak, és az előadók sem kérnek semmilyen támogatást, pedig egész nap itt vannak a gyerekekkel. Megadjuk, ami tőlünk telik, a gyerekek pedig nagyon jól érzik magukat. Egy délelőtt a négy csoportnak négy foglalkozást kell végigcsinálnia, folyamatosan rotálódnak, négyszer 45 percet töltenek itt. Filmet néznek, utána kézműveskedés és csapatjáték van, végül bábjáték. Nagyon élvezik a jelenlévők, mert előjön a kreativitásuk. Ezek tematikus játszóházak, most például a növények a vezérfonal. Nehezíti egy kicsit a helyzetet, hogy óvodások is vannak, de a kisiskolások száma a legnagyobb, és felsősök is vannak. Olyat kitalálni, hogy az mindenkinek jó legyen, határozottan kihívás. Mindig megkérdezik, mi a célja ennek az egésznek. Az, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el ezt az időt, a szülők pedig egy kicsit fellélegezzenek, mert éppen ez az az időszak, amikor a gyerekek már unatkoznak otthon. Ilyenkor a szülők is felszabadulnak, a gyerekek jól kifáradnak, mindemellett tanulnak is valamit. Bővítjük a tudásukat, megszokják a könyvtár épületét, otthon érzik magukat, mert ez egy befogadó épület. Az olvasóvá nevelésnek is próbálunk eleget tenni, hiszen ezek a gyerekek egész évben főként hozzánk járnak könyvtári foglalkozásra, az órarendjükbe be van építve, hogy havonta egyszer másfél órát itt töltenek. Ők is ismernek engem, én is őket, szerintem ez nagyon élő és eleven kapcsolat. Nekem mindig az volt a célom, hogy ne olyan „mumus” intézmény legyen a könyvtár, ahová bejössz, könyvet cserélsz, és közben csendben vagy, hanem egy élő valami, amit szeretnek, és ahová bármikor bejöhetnek. A bizalom és a közvetlen kapcsolat fontos számomra: ha egyszer felnő a gyerek, gondoljon arra, hogy ha nem is olvasott olyan sokat, de milyen jó volt a könyvtárban.

Baráth Mária foglalkozásán a gyerekek fakanálból készítettek bábokat, melyekkel végül egy kis bábelőadást tartott mindegyik csoport. Mária elmesélte, nagyjából harminc éve vesz részt a Téli Játszóház foglalkozásain, először az idősebbik fiát kísérte el, és azóta rendületlenül, évről évre jön.

— Mindig egyszerű bábokat igyekszem kitalálni. Hétfőn létrehoztuk a történetet, beszélgettünk, és közben jöttek az ötletek. Kedden már mindenki igyekezett a szerepnek megfelelő bábot készíteni, csütörtökre összeraktuk az előadást. Figyelek arra, hogy mindenki szót kapjon, és aki egyedül nem mer, azt a barátja mellé rakom, hogy egy kis bátorságot nyerjen. A végére kikristályosodik a történet, és mindenki megjegyzi a feladatát. Ezek 10-15 perces előadások, az utolsó napon van a főpróba, és élesben bemutatjuk egymásnak. A legizgalmasabb az, hogy senki sem tudja, a másik csapat mit mutat be, ez hétpecsétes titok az előadásig. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, és itt minden megvan ehhez, a légkör is kiváló, és remélem, még sokáig tudom folytatni.

A kilencéves Bábinszki Franciskát és a tízéves Csubrilo Elenát arról kérdeztem, milyen programokban vettek részt, illetve az olvasási szokásaikról is érdeklődtem.

— Kézműveskedtünk, filmet néztünk, bábokat készítettünk — mesélte Franciska. — A bábokat annyira nem szeretem csinálni, inkább mást szeretek alkotni, de játszani nagyon szeretek velük, várom az előadást. Nagyon sokat járok könyvtárba, és szeretek is olvasni.

— A növények volt a témánk, van sok szép növény, mely tetszik. Érdekes volt, hogy egy papírlapra öntöttünk festéket, és hoztak egy gépet, mely megpörgette a lapot, és érdekes mintában folyt szét a festék. Rengetegszer járok a könyvtárba, és szeretek olvasni. Nehéz könyvet választanom, mert egyedi az ízlésem, nem mindenféle könyv tetszik. A kedvenc könyvsorozatom a Harry Potter, már többször olvastam — emelte ki Elena.

Végül, de nem utolsósorban Bús Csabát, a könyvtár igazgatóját kérdeztem arról, milyen programokkal készülnek az idei évben.

— Ha csak a gyermekprogramokról beszélünk, számos lesz az idén is. A hagyományosak mellett, mint az óvodások mesemondó versenye, illetve az iskolások szavalóversenye, még ebben a félévben két külön programmal kedveskedünk. Április 15-én Kiss Judit Ágnes lesz a vendégünk, májusban pedig reményeink szerint Varró Dániel fog ellátogatni a könyvtárba, és interaktív foglalkozást tartani a gyerekeknek. Erről a két programról azt kell tudni, hogy a Zentai Könyvtárral és a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központtal valósulnak meg. Persze igyekszünk saját programokat is szervezni, például január 29-én a középiskolásoknak lesz rendhagyó irodalomórájuk, melyet két magyarországi előadó tart, Sudár Annamária és Török Máté. Ők a magyar kultúra napja alkalmából lesznek itt egy rendezvényen január 28-án. Tavaly először járt nálunk Böde Péter vándor meseíró, szeretnénk az idén is vendégül látni szeptember második felében, egyelőre folyamatban van a megbeszélés, aztán meglátjuk, hogyan sikerül megszervezni a programot. Lesznek egyéb rendezvények is, könyvbemutatók, irodalmi és zenés estek. Amit már biztosan tudok, hogy február 20-án L. Móger Tímea lesz a vendégünk egy irodalmi esten, melyet a Magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhellyel közösen szervezünk. A felsoroltak mellett még néhány programot tervezünk, de ez egyelőre maradjon meglepetés.