A beküldött mintegy 2000 felvétel közül a legjobb Szilágyi Ildikóé lett. A kishegyesi tanítónő az utóbbi években kezdett elmélyültebben foglalkozni a fotózással. Célja elsősorban az, hogy minél többet fejlődjön és tanuljon a fényképezés tudományáról.

Lakatos János felvétele

— Nyolc éve a szabadkai Kizur István Általános Iskolában dolgozom mint tanítónő. Tavaly vettem meg az első jobb minőségű fényképezőgépemet, addig egy Nikon coolpix 2700-ast használtam, melyet még az első fizetésemből vásároltam. Már régebben is fotózgattam kirándulásokon, és ha elutaztunk, mindenfelé, amerre mentünk. Mindig az volt a nagy vágyam, hogy egy kicsit behatóbban foglalkozzak ezzel a dologgal. Ez akkor történt meg, amikor sikerült beszereznem az új fényképezőgépemet, és most már mindig fotózok, amikor csak az időm engedi. Elég sok mindent csinálok még emellett, és a tanítás is sok időmet elveszi, de amikor csak lehetett, a nyári szünetben is, fotóztam. Egyre jobban foglalkoztatott ez a téma. A cél az, hogy tanuljak, mert rengeteg minden van a fotózással kapcsolatban, ami még új számomra. Folyamatosan próbálok valamit tanulgatni, kiegészítőket beszerezni a gépemhez, például most egy új állványt, kipróbálni új dolgokat, valamint kísérletezgetni is szeretek. Leginkább a természetfotózás érdekel, de igazából mást is kipróbálnék, szeretném megtanulni például a portréfotózást. Minden érdekel, csak hát mindent egyszerre nem lehet. Ez idővel alakul ki az emberben. Mindig azon gondolkodtam, hogy mit jelent ez nekem. A fényképezés igazából egyfajta kikapcsolódás számomra, megnyugtat, másrészt érdekel, valamint az önkifejezés egy része is. Van, aki a képzőművészet, van, aki a zene által, én a fényképezéssel teszem ezt. Amit az ember nem tud elmondani szavakkal, azt elmondják helyette a képek. A pályázaton természetesen nem nyerni készültem. Amikor megláttam a kiírást, gondoltam, megpróbálom. Megvolt, hogy havonta hány fotót lehet küldeni, megadták a kategóriákat, a témákat, és elkezdtem küldözgetni a képeket. Izgatott lettem, és nagyon örültem, amikor címlapra kerültek a fotóim. Valamilyen visszajelzést is vártam, hogy valaki mondjon véleményt, milyenek a képeim, érdemes-e ezt folytatni. Őszintén meglepődtem Magyarkanizsán az eredményhirdetésen, amikor megtudtam, hogy első helyezést értem el. A meghívásban ez nem volt benne, csak a helyszínen derült ki. Nagyon örültem az eredménynek és a kiállításnak is — mesélte Szilágyi Ildikó.

Elmondta, az első helyezett kép Kishegyesen készült, a vasútállomás környékén.

— Rengeteg gólya volt ott akkor, soha nem láttam még ennyit egyszerre, és sikerült őket megörökíteni. Előtte is készítettem néhány képet róluk, a díjazott fotón viszont csak egy gólya van. Kishegyesen egyébként nagyon sok érdekes és szép helyszín található, melyeket érdemes lefotózni. Amikor csak akad egy szabad délutánom, fotózni megyek. A fényképezés számomra kikapcsolódás, és el tudok benne merülni.