— A közéletnek, a politikának és a nemzet vezetőinek elévülhetetlen és soha el nem végzett feladata az, hogy megteremtse azt a társadalmi, közösségi, nemzeti hangulatot, hogy az emberek akarják az egyfelé tartást, az összefogást. Ha ez sikerül, akkor előre tudunk haladni — mondta a rendezvényen Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. — Ha ez sikerül, akkor meg tudjuk védeni magunkat, ha ez sikerül, akkor értelme van az erőfeszítésnek, ha pedig nem, akkor mindannyian veszítünk. Ez a tétje a mostani pillanatnak, és az emberek átérzik a tétnek a fontosságát, átérzik a veszélynek a nagyságát, és többek között ennek köszönhető az, hogy ma azt tudjuk mondani, hogy egy irányba halad a nemzet, azon túlmenően, hogy a nemzet élén olyan elkötelezett emberek vannak, akik ezt vallják, és évtizedekre visszamenőleg ezt képviselik.

— A II. világháborút követően először 1991. március 15-én emlékeztünk meg Bácskossuthfalván a magyar történelem egyik legjelesebb dátumáról, az 1848-as szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulójáról. Azóta elmúlt 31 év, ám az ünnep, a megemlékezés semmit sem veszített fényéből, aktualitásából — emelte ki Papp László, a helyi közösség tanácsának elnöke, miután köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Visszaemlékezésében arról is beszámolt, hogy ugyanezen a napon, 73 év után, első alkalommal újra nyilvánosan kiállították az elveszettnek hitt Kossuth-szobrot. — Igaz, ekkor még csak a színházban. A zsúfolásig megtelt teremben, ahol még Magyarország államtitkárának sem jutott ülőhely, és ahol az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére Márciusi ifjak címmel tartottunk megemlékezést. A vendégeket Csubaja Ferenc köszöntötte. Ez akkor rendkívüli történelmi pillanat volt. Nagyon sokat segített a vajdasági magyarság önazonosságának a megtalálásában, visszaadta önbecsülésünket, elmúltak a kisebbségből fakadó félelmeink. Hosszú, göröngyös, olykor kalandos, buktatókkal teli út vezetett el idáig, sok minden megváltozott, de a nemzethez való tartozás, a szabadságvágy az megmaradt.

Legyen béke, szabadság és egyetértés! 174 évvel ezelőtt Jókai Mór ebben a három szóban foglalta össze, mit kíván a magyar nemzet. Mi, magyarok pedig azóta is ezekkel a szavakkal tudjuk leírni mindazt, amire vágyunk — ez áll Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének a határon túli magyarokhoz írt üzenetében, melyet a bácskossuthfalvi központi ünnepségen dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete olvasott fel. A kormányfő levelében kifejtette, hogy békét akarunk a minket körülvevő szűkebb és tágabb világban, az önrendelkezés szabadságát saját életünk alakításához, és egyetértést nemzeti ügyeinkben, hogy a velünk élő népekkel közösen biztos jövőt építhessünk magunknak a Kárpát-medencében. 1848 szellemi örököseiként ma együtt állunk ki, és nyújtunk segítő kezet bajba jutott és a háború elől menedéket kereső kárpátaljai testvéreinknek. Együtt fejezzük ki szolidaritásunkat az ukrán néppel, és együtt vesszük védelmünkbe kultúránk, életformánk és az elmúlt tizenkét év nemzetpolitikai eredményeit is. Számunkra az a természetes, hogy bezárjuk az ajtókat az otthonainkat felforgató ideológiák előtt, de szélesre tárjuk a kapukat, amikor a magyar nemzet segítségre szoruló tagjai vagy az életükért futó emberek kopogtatnak rajta. A forradalom és szabadságharc napjainak fényében tisztán látjuk, merre vezet ma a magyar nemzet közös útja. 1848 hőseihez igazodva mi is olyan világot akarunk, amelyben békében és biztonságban élve nemcsak szabadok, de szabad magyarok is lehetünk, ezért ahogy ők is tették, úgy nekünk is ellent kell állnunk minden olyan külső nyomásnak és belső megosztási kísérletnek, amely veszélybe sodorná, amit közösen építettünk. Engedjék meg, hogy a ’48-as forradalom évfordulóján tisztelettel köszöntsem önöket, és megköszönjem azt a határokon átívelő összefogást, ami ismét bebizonyította, hogy egyetlen magyar sincs egyedül. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! — zárta szavait ünnepi levelében a miniszterelnök.

— Mindaz, amit mi szeretünk, tisztelünk és óvunk Bácskossuthfalván, Topolyán, Szabadkán, Zomborban, Nagybecskereken vagy Pancsován, a szabadságharc utáni évtizedekben épült ki, hiszen ez volt a magyarságnak és az akkori Magyarországnak az aranykora — emelte ki dr. Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti listavezetője ünnepi beszédében. — Ha nem lett volna forradalom 1848/49-ben, ha a bátorság nem eredményezte volna a tiszteletet azokban, akikkel együtt éltek eleink, akkor mindez nem valósult volna meg, hiszen gyáva népnek nincs hazája. Ugyanakkor a forradalom arra is megtanít bennünket, hogy nem lehet sikereket elérni, nem lehet a célokat megvalósítani szövetségesek nélkül. Mi az elmúlt 15 évben igyekeztünk olyan célokat megvalósítani, amelyek reálisak voltak. Olyan célokat, amelyek ugyanakkor az itteni magyarság, az itteni nemzetrész fölemelkedését célozták az oktatás, a művelődés, de bizony a gazdaságfejlesztés terén is. De hiába a jól megfogalmazott célok, ha nincsenek szövetségesek. Ezért voltak szükségesek és ezért elengedhetetlenek a közeljövőben is a szövetségesek Budapesten is, és Belgrádban is. Ezért állítható az, hogy a sikerhez vezető út bátorsággal, elszántsággal, állhatatossággal és kitartással van kikövezve, hiszen mindez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a velünk élők tiszteletét kivívjuk, és a velünk együtt élők tiszteletét szövetségi rendszerré kell átalakítani, arra kell váltani annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. Így tettünk az elmúlt másfél évtizedben is. Óvtuk önállóságunkat, de szövetségesi rendszereket építettünk Budapesten is, és Belgrádban is. Április 3-ának az a célja és az a tétje, hogy az önállóságunkat meg tudjuk őrizni, hogy a vajdasági magyarság egyetlen talpon maradt politikai erejének, a Vajdasági Magyar Szövetségnek legyen erős frakciója Belgrádban, ami további mozgásteret, további cselekvési lehetőségeket eredményez. És ugyanígy fontos az, hogy Magyarországnak továbbra is egységes nemzetben gondolkodó és annak érdekében tevékenykedő kormánya legyen Orbán Viktor vezetésével. Ezeknek a céloknak a megvalósítása eredményezheti a békét, a stabilitást és a biztonságot, amelyek nélkül nincs és nem is lehet fejlődés.

A Vajdasági Magyar Szövetség március 15-ei központi megemlékezése után Szabadkán tartották meg a központi ünnepséget a szabadkai Jadran Színpadon, ahol dr. Varga Judit, Magyarország igazságügyi minisztere és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.