Tisztelt vadász és nem vadász olvasók! Megvallom őszintén, meglepett a hír, amikor egy kártyaparti után az egyik ismerősünk — akit egyébként komoly embernek és igaz jó barátnak tartok — fogatlannyúl-vadászatra invitált Budapestre. Néztem értetlenül, mire ő bizalmasan közölte, hogy nem sokan tudnak ezekről a nyulakról, de én csak nyugodtan nézzek utána, másnap meg majd megbeszéljük a részleteket. Alig vártam, hogy hazaérjünk, már kapcsoltam is be a számítógépet, és beütöttem a keresőbe, hogy fogatlan nyúl, de nem találtam semmit. Nyúlról írnak mindenfélét, mezei, havasi, üregi nyúl volt szép számmal, de amelyiket én kerestem, arról éppen semmi.

Másnap persze felhívtam a barátunkat, hogy ugyan ne szórakozzon már velem, de ő nagy titokzatosan azt mondta, ezt ne telefonon beszéljük meg, hanem találkozzunk délután az egyik kávézóban, majd ott többet mond. Össze is jöttünk aznap. Csendesen, mondhatni, bizalmasan kezdett mesélni azokról a nyulakról, amelyek az utóbbi időben a budapesti Szabadság-hegy környékén bukkantak fel. Mondta, hogy ő ugyan nem vadász, de van egy egészen megbízható vadász ismerőse, aki erős meggyőződéssel állítja, igenis egyre több fogatlan nyúl szaladgál a füves repülőtéren. Ezek a kis állatok állandóan zavarják a repülőtér forgalmát, ezért néhány beavatott, megbízható vadászt keresnek, aki segít ritkítani ezeket a számukra kártevő vadakat. Arra kért, ne híreszteljem én sem ezt a dolgot, mert nem akarnak nagy felhajtást, meg az sem lenne jó, ha ez a sajtó fülébe jutna. Rontaná a repülőtér renoméját.

Bizalmas beszélgetésünk eddig jutott, amikor is ránk köszönt egy közös ismerősünk, és odakéredzkedett hozzánk, mivel már minden asztal foglalt volt. Akik ismernek, azok tudják, hogy szeretek barátkozni, beszélgetni meg viccelődni, akkor azonban nem örültem az új jövevénynek, pedig egy csinos hölgyről volt szó. Barátom jelentőségteljesen mondta, hogy a témára majd néhány nap múlva visszatérünk, addigra majd ő is jobban informálódik a pesti vadász ismerősétől. Rengeteg gondolat forgott a fejemben, eszembe jutott, hogy nemrég olvastam valahol, hogy a madridi repülőtéren nagy gondot okoznak az elszaporodott üregi nyulak, azaz nem is annyira ők, hanem a rájuk vadászó ragadozó madarak. A le- meg felszálló repülők biztonságát veszélyeztetik. Nagy bajt képes előidézni egy hajtóműbe beszálló madár. Szóval teljesen hihetővé vált számomra ez a repülőtéri nyúlritkításos ötlet.

Mi is éltünk Pesten tíz évig, barátaim is laknak a Szabadság-hegyen. Fel is hívtam egyiküket, hogy mit tud ezekről a fogatlan nyulakról. Ő is meglepődött, azon meg különösképpen, hogy ezek a nyulak fogatlanok volnának. Mondta, hogy naponta sétáltatja arra a kutyáját, néha nyulat is lát, de azt nem vette észre, hogy bármiben is eltérne a többiektől. Szerinte a reptéri nyulak is legelnek, egyik sem szopogatja a füvet, ami esetleg fogatlanságra utalna, de... És itt jön a lényeg: az ő egyik barátja a repülőtéren bennfentes, és ha gondolom, akkor szívesen utánanéz a dolognak! Megkértem, tegye meg nekem ezt a szívességet. Izgatottan vártam a választ, amely még aznap este megérkezett. Hallottam a hangján, hogy alig bírta ki nevetés nélkül miközben komoly hangon próbált felvilágosítani. Azt mondta, hogy a hír igaz, a repülőtér környékén valóban sok a fogatlan nyúl, és bennfentes barátjával szeretettel várnak. Amikor ráérek, menjek el, és fogjam meg bármelyiket, mert akkor már nem lesznek fogatlanok, hiszen meg lesznek fogva!!! Ekkor már hangosan nevetett, én pedig megint csak tanultam valamit. Barátaimnak meg kívánom, hogy fogják meg ők a fogatlan nyulaikat!