A világ legfejlettebb államait tömörítő G20-ak országaiban tavaly a járvány miatti leállások következtében 6 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. Ha lehet egyáltalán ilyet mondani a pandémiáról, akkor ez a pozitív hozadéka volt. Az idén viszont „rádolgoznak”, mert a trendek előrevetítése szerint ebben az évben 4 százalékos növekedés várható.
A G20 a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet, mely 1999 óta létezik. Főleg a globális gazdasággal kapcsolatos fő kérdésekkel, például a nemzetközi pénzügyi stabilitás, az éghajlatváltozás mérséklése és a fenntartható fejlődés témakörével foglalkozik, de más témákkal is, mint például a foglalkoztatás és a munkaerőpiac, a digitalizáció vagy a terrorizmus elleni küzdelem.
Azért is érdekes a csoportosulás, mert egyaránt ott van a tagországok között Kína, az USA, Oroszország vagy például olyan államok, mint Franciaország, Németország, Japán, Argentína. A G20-ak gazdasága felöleli a világ bruttó nemzeti össztermékének 90 és a világkereskedelem 80 százalékát. Ezek a mutatószámok nyilván önmagukért beszélnek.
Biztosra vehető, hogy Kínában, Indiában és Argentínában az idén már meg fogják haladni a 2019-beli karbonkibocsátási szintet. Pozitív fejlemény viszont, hogy nőtt a nap- és a szélenergia felhasználása ezekben az országokban, ami annak eredménye, hogy tavaly rekordmennyiségű új kapacitást telepítettek. Az országok többsége azt is elismerte, hogy a század közepére ki kell tűzni a nettó zéró kibocsátási célt. Az viszont, hogy ezt kimondják, még nem garantálja, hogy meg is tesznek mindent a cél érdekében.
Különféle elemzésekben a szakértők most arra figyelmeztetnek, hogy a világ 20 leggazdagabb országában gyors ütemben nő a karbonkibocsátás. A jelek szerint ismét fokozódik a világ energiaéhsége, a fosszilis tüzelőanyagok használata aláaknázza a globális hőmérséklet csökkentésére tett erőfeszítéseket. A G20-ak csoportja a globális karbonkibocsátás mintegy 75 százalékáért felelős.
A globális gazdasági rendszer fenntarthatatlanságáról nagyon sokat hallunk és olvasunk. Gyakran emlegetett felvetés, hogy alapjaiban kell megváltoztatni a világgazdaságot. A károsanyag-kibocsátás, a gazdasági tevékenység melléktermékeként keletkező hihetetlenül nagy mennyiségű hulladék, valamint a világszerte hatalmas aránytalanságokat és gondokat okozó munkanélküliség olyan méretű gondokat szült, hogy egyesek már-már az emberiség végnapjait emlegetik. Sokan — nyilván helyesen — megállapították, hogy a jelenlegi rendszer életképtelenné válik a jövőben. Világunk mély válságban van. Ahhoz, hogy megtaláljuk az ebből kivezető utat, ismernünk kell a rendszer törvényszerűségeit, ha fel szeretnénk fedni működésének hibáit.
Ha a megoldás megfogalmazását azzal kell kezdeni, hogy nem félünk nagyot „álmodni”, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan gazdasági rendszert szeretnénk, amely nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, de mégis milliónyi munkahelyet hoz létre, társadalmi tőkét épít, és — ami még nagyon lényeges szempont az életképességéhez — nem jár magasabb költségekkel, mint a meglévő rendszer.
A természet valójában az egyik legtökéletesebb rendszer, melynek működése több milliárd éves alkalmazkodás eredménye. Nyilván csak a természetet „leutánozva”, ahhoz idomulva találhatjuk meg a valóban fenntarthatónak nevezhető módszereket.
