* A szinte soha nem tapasztalt aszály beláthatatlan következményekkel járhat nemcsak a környezetre, hanem a gazdaságra is. Mit okozhat a rendkívüli időjárás, számíthatunk súlyosabb élelmiszerválságra Európa egyes részein?

— Egyértelmű, hogy egyre gyakoribbá válnak a jövőben a hosszan tartó aszályok. Régebben még meg lehetett oldani a gondokat azzal, hogy ha valahol aszály volt, akkor más régiókból pótolták az élelmiszert. Most már ez is egyre kevésbé kivitelezhető, mert szinte mindenhol előfordulnak időjárási anomáliák, ráadásul azonos időben. Mivel egyre szaporodnak a krízishelyzetek a világ számos pontján, ezért várhatjuk, hogy ez nemcsak az árakra fog nyomást gyakorolni, hanem akár élelmiszerhiányt is okozhat. Természetesen nagy kérdés, hogy a jövőben Európa önellátását ez mennyiben befolyásolja majd. Bár Európának egyelőre van pénze arra, hogy ezeket a helyzeteket megoldja, az eladósodott fejlődő országok nagyobb kihívásokkal fognak szembenézni. Az egyik aggasztó folyamat az, és ez Eurázsiára is érvényes, hogy ha már valahol kialakult egy aszályos terület, az a későbbiekben öngerjesztő folyamatként tovább terjeszkedik. Ma már a világ használható földterületeinek több mint fele aszályos, vízhiánnyal sújtott területnek minősül. Ezért sajnos nemcsak Európában, hanem szinte a világ minden pontján számíthatunk kisebb-nagyobb élelmiszerválságra.

Matus Tibor 

* A mezőgazdaságot hatványozottan befolyásolja a klímaváltozás. A jelentős mértékű hozamvesztés árát mikor fizetjük meg? Már az idén vagy a következő esztendőkben is?

— A legnagyobb probléma, hogy a rendszerből elfolyik a víz, pontosabban fogalmazva egyre kevesebb édesvíz érkezik egy-egy ökológiai rendszerbe, mint amennyi elfolyik vagy elpárolog. Ezzel a vízhiánnyal mind a mezőgazdaságnak, mind a gazdaságnak számolnia kell. Például egyre gyakrabban kell korlátozni az atomerőművek működését is a vízhiány miatt. A mezőgazdaság esetében minél jobban át kell állni az aszálytűrő növényekre. Mindenképp kellene javítani a mikroklímát, például faültetésekkel vagy agrár-erdészeti rendszerek bevezetésével, ahol a fasorok között tenyésztenek kényes növényeket, például a bogyósokat. Kínában, ahol nagy, sivatagos területek vannak, folyamatosan próbálkoztak erdősítéssel, de kevés sikerrel. Most a hírek arról szólnak, hogy építettek egy olyan napelemparkot, amely alatt kizöldült a talaj. Szóval keresni kell az ilyen alternatív megoldásokat az alkalmazkodásra.

* Idekapcsolódik az is, hogy a háború ellenére az ukrán gabonapiac egyre nagyobb teret hódít. Miközben a Kárpát-medencében megtapasztalhattuk az elsivatagosodás következményeit, Ukrajna tört az élre az exportban.

— A legfontosabb kérdés, hogy az ukrán gabonaexport hogyan hat az európai gabonapiacra. Ukrajna jelenleg elsősorban azért van jó helyzetben, mert jobb minőségű földjei vannak, melyek jobban megtartják a vizet, és ezáltal a termés biztonsága is nagyobb. De mivel Ukrajna talán még kontinentálisabb jellegű terület, ezért lehetséges, hogy a jövőben nagy gondja lesz az aszállyal. Az ukrán gabonatermelésnek egyébként sokkal kevesebb előírást kell betartania, ezért ott csakis a jelentős nyereségre épülő ipari termelés alakult ki. Az európai agrárrendszer pedig az eddigiekben éppen ellentétesen működött, itt a cél a gazdaságok megőrzése és a vidék megtartása volt. Az európai agrárium számos funkciót felvállal, nem csak az azonnali nyereségképzéssel törődik. Ha erre a következő években ráeresztik az ukrán nagyipari árutömeget, az végzetes lehet.

* A globális élelmiszerpiacon is negatív folyamatok játszódnak le?

— Globális szinten például a rizstermelés is kulcskérdés. A klímaváltozás miatt egyre erősebb az El Niño és a La Niña jelenség hatása, ami miatt vagy rengeteg eső érkezik, vagy szinte semennyi, és mindez rendkívül kiszámíthatatlanná teszi a termelést. Például Kínában a rizs termésátlaga tizenöt év alatt mintegy 8 százalékot csökkent, viszont a búzáé és a kukoricáé valamennyire növekedett. A globális élelmiszerpiac egyébként a fejlődő országok élelmezését is jelentősen átalakította. Már azokban az alacsony jövedelmű országokban is elsősorban a gabonára építenek, ahol a múltban eddig más növényekkel is sikeresen megoldották az élelmezést, és ezzel ezek a társadalmak sérülékennyé váltak. Persze a BigAg elsősorban gabonát szeretne eladni, és nem érdeke támogatni a helyi jelentőségű élelmiszerek előállítását.

* Úgy tűnik, hogy a COVID óta folyamatos az élelmiszer-infláció, melyet csak tetéznek az egyre durvább hőhullámok. Mégis hogyan alkalmazkodhatunk a klímaváltozáshoz?

— Természetesen a COVID óta durva élelmiszer-infláció van, de ez nem csak a járványnak tudható be. A pandémia idején nagyon megnövekedett a kereslet, ami az ellátási láncokban okozott gondot. Ezután közvetlenül jött az energiahordozók árának emelkedése, ami magával hozta a különféle műtrágyák drágulását. Emellett az élelmiszergyártók és -kereskedők is úgy gondolták, hogy eljött az ő idejük, és egy kicsit szakítottak a válságból. Szóval jelentősen rápakoltak az árakra, ezt nevezzük kapzsiinflációnak. Egy tanulmány szerint Európában egyébként az aszály körülbelül 0,5—1 százalékkal növelte az élelmiszer-inflációt, viszont az időjárási tendenciákat nézve 2035-ig globálisan akár évi 0,92—3,23 százalékpontos, felfelé irányuló nyomás is nehezedhet az élelmiszerárakra. Mindezekből számomra az következik, hogy mindenképp el kell gondolkodnunk, és már nem elég alkalmazkodnunk, változtatnunk kell. A legfontosabb kérdésnek a víz megőrzését tartom a környezetünkben. Anélkül, hogy elutasítanám a szén-dioxid okozta gondokat, azt látom, hogy a probléma megoldására alkalmazott narratíva, a kibocsátások körüli zöldmosás csupán feloldozást nyújt arra, hogy továbbra is ugyanannyit fogyaszthassunk, és ugyanúgy terhelhessük a környezetünket.