Vajon milyen a jó pilótaoktató, és hogyan válhat pilótává valaki? Minderről, azaz a pilótaképzés folyamatáról a törökbecsei származású Babó Róbert beszélt, aki a verseci akadémián oktatja a repülés tudományát, de szabadidejében aktív résztvevője a verseci magyar kulturális életnek is.

* Mikor és hogyan kezdődött a repülők iránti érdeklődése?

— Ez a gyerekkorra vezethető vissza. Már az első osztályban azt rajzoltam a mi leszek, ha nagy leszek témakörben, hogy a Holdon sétálok. Természetesen idősebb fejjel rájöttem, hogy az űrrepülés még azért egy kissé távoli, de a repülés iránti szenvedélyem megmaradt.

* Tanulmányairól mit tudhatunk, kik voltak a tanárai, támogatói a repülés tudományának elsajátításában? Melyek a fokozatai ennek a hivatásnak?

— Támogatóm természetesen elsősorban a családom volt, mely mindig mögöttem állt, és segített abban, hogy elérhessem a gyerekkori vágyamat, azazhogy pilóta legyek. Maga a képzés manapság csakis önköltséges iskolákban folyik, tanfolyamszerűen, ezért fontos, hogy a diákokat, mint ahogyan engem is, a szülők segítsék anyagilag. A repülőiskolák évente indítanak különféle tanfolyamokat, és meghirdetik a pályázatot az egyes repülőtípusokkal történő repüléshez. Ami pedig a tanárokat illeti, volt jó néhány, és nagyszerű kiképzést nyújtottak.

* Jelenleg hol van még ilyen képzés, érdemes a fiataloknak ezt a szakirányt választaniuk?

— Vajdaság-szerte több repülésképző működik, például Szabadkán, Nagybecskereken, Újvidéken vagy Versecen. Természetesen Belgrádban is folyik ilyen jellegű oktatás. Körülbelül száz tanár dolgozik azon naponta, hogy átadja a tudását a jövendőbeli pilótáknak. Én személy szerint minden fiatalnak, aki megkérdezi tőlem, hogy érdemes-e a repülést választani, azt szoktam válaszolni, hogy igen. Főként azért, mert nagyon keresett szakma. Hiszen ez is egyfajta sofőrmunka, igaz, hogy a felhők között, de ugyanúgy utasokat szállítunk. Emellett nem elhanyagolható az a látvány, amely naponta elénk tárul.

* Jelenlegi munkahelye a SMATSA Légiforgalmi Akadémia, avagy pilótaképző. Hogyan zajlik a munkafolyamat? Milyen korosztállyal dolgozik?

— A szabályzat szerint a pilótaképzésre jelentkezők nem lehetnek fiatalabbak tizenhat évesnél, továbbá oktató nélkül nem ülhetnek repülőbe, mielőtt betöltenék a tizenhetedik életévüket. Az első jogosítványra pedig tizennyolc éves korukban vizsgázhatnak. Az akadémián a pilótaképzés a tanteremben kezdődik, mivel a diákoknak először elméleti szinten kell felkészülniük a repülésre. Fontos naprakészen tudni, hogy milyen időjárás várható a különböző magasságokban, és hol lehetséges jegesedés. Emellett gyakoroljuk és megbeszéljük a manővereket, továbbá feltérképezzük, hogyan fog megvalósulni a repülésünk A-ból B pontba. Ha alaposan felkészültünk, akkor szállunk fel, de előtte tüzetesen átnézzük a gépeket is. Megbizonyosodunk róla, hogy semmi gond sem történt vele az előző repülés óta, illetve hogy van-e elegendő üzemanyag, nem folyik-e az olaj. Ezután felszállunk, és gyakoroljuk a megbeszélt manővereket. Végül a tanteremben ismét elemezzük az aznapi repülésünket, megvitatjuk, mi volt a jó, és mik voltak azok a hibák, amelyeket a jövőben el kell kerülni.

* Milyen tulajdonságokkal kell bírnia annak, aki ezt a hivatást választja?

— Először is ezt nagyon kell szeretni, hiszen kényszerből senki sem lehet pilóta. Ami a tulajdonságokat illeti, nagyon fontos a szorgalom és a megbízhatóság. De ugyancsak lényeges a nyelvtudás is, hiszen minden szakkönyv angolul jelent meg, semmi sincs lefordítva magyarra vagy szerbre. Ezenkívül fontos, hogy egy pilóta el tudja hagyni a maga komfortzónáját, hiszen számos váratlan helyzetet kell megoldania. Tudni kell, hogy nem létezik két egyforma felszállás, leszállás vagy repülés.

* Melyek azok a gépek, típusok, amelyeket volt alkalma irányítani?

— Legtöbbet amerikai gyártmányú, iskolai, úgynevezett tanulógépekkel repültem. Például a Cessna 172-es típus vagy a Piper 34-es, 38-as, 54-es. Ezeket a gépeket úgy tervezték, hogy a tanulóknak megkönnyítsék a dolgát, szóval fix futóművel és fix légcsavarral készültek. Mindez azért van, hogy minél kevesebb gondja legyen a pilótának repülés közben. Ezeket a gépeket úgy alakították ki, hogy a rengeteg hibát, melyet a tanulók elkövetnek repülés közben, a repülő kijavítja. Ha például a tanuló a jobbra, illetve balra történő kanyarodást gyakorolja, és nem eléggé koordinálja össze a lábaival és a kezeivel való irányítást, akkor a gép ezt magától ki fogja javítani, hogy ne történhessen baj. Természetesen vannak olyan repülők is, amelyeket a képzés vége felé használunk. Ezek arra alkalmasak, hogy felkészítsük a diákokat az utasszállítók irányítására.

* Ha éppen szabadideje van, akkor mivel foglalkozik? Ha jól tudom, aktív résztvevője a verseci magyar kulturális életnek.

— Igen, a pilótaoktatás mellett aktívan kiveszem a részem a magyar kultúra megőrzéséből. A művelődési élet iránti érdeklődésem még a törökbecsei Jókai Mór Művelődési Egyesületben kezdődött, ahol több mint tíz éven át néptáncoltam. Azóta is szívügyem, hogy ápoljam a magyar nyelvet és kultúrát. Továbbá fontosnak tartom, hogy azt az anyanyelvet, amelyet a szüleinktől örököltünk, továbbadjuk a jövő generációja számára, hiszen ez tesz bennünket valóban magyarrá.