Úgyhogy elsőként álljon akkor itt e névsor: Reggel fél 6-kor lőpor és golyó által halt meg Lázár Vilmos főtiszt (ezredes), Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József tábornok, 6 után kötél általi halált halt lovag Poeltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Knezich Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok és gróf Vécsey Károly tábornok.

És ha elmondtuk magunkban néhányszor a neveket, hogy jövő októberben már legalább három honvéd is eszünkbe jusson, a továbbiakban ismerjünk meg néhány olyan részletet, amely nem feltétlenül szerepel a történelemkönyvekben, hiszen nem tartozik a szigorú tények közé.

Fotó: Wikipédia

A hóhér

Kilenc tábornokot ítéltek akasztás általi halálra, akkoriban pedig a kivégzésnek ehhez a módjához hóhér is dukált. Aki a kilenc vértanút kivégezte, azt Franz Bottnak hívták, és Brünnből származott, ahol szintén hóhérként „tevékenykedett”. A magyar szabadságharc idején állt be az osztrák seregbe, így került Magyarországra. Mivel a szabadságharcnak vége lett, Bott már indulófélben volt hazafelé, de felettesei rábíztak még egy utolsó feladatot. Az aradiak kivégzését. Fia későbbi állítása szerint az egyik kivégzettnek, Damjanich Jánosnak nagy tisztelője volt, a vértanúk ruháit pedig magával vitte Brünnbe, Damjanich köpenyét ráadásul maga is viselte.

A búcsú

Vécseynek már nem volt kitől elbúcsúznia, hiszen ő volt az utolsó a sorban, ezért a legenda szerint az előtte kivégzett és holtan heverő Damjanich kezét csókolta meg búcsúzóul.

A hosszú lábú

Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok volt a kivégzettek között a legfiatalabb, mindössze harmincéves, s ő volt a legmagasabb is. Magassága gondot okozott az ítélet végrehajtásakor, hiszen az oszlopról, melyre akasztották, szinte leért a lába. A legtragikusabb mozzanata ennek a borzasztó napnak talán az lehetett, amikor a hóhér segédei az elhunyt fejét addig csavargatták, amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy valóban meghalt-e.

A sör

Azt szokták mondani: magyar ember sörrel nem koccint, csak az asztalhoz koppintja a korsó talpát. A szájhagyomány szerint ugyanis a kivégzés után a hóhérok sörrel koccintottak. Erre azonban nincs bizonyíték, és ha hóhérunkra gondolunk, nem biztos, hogy nagy kedve lett volna akárkivel is koccintgatni.