Ez a találkozó egy interaktív múzeum, a bemutatott tárgyakat kézbe lehet venni, nincsenek elkerítve, nincsenek üveg mögött, vásárolni is lehet, vagy csereberélni — nyilatkozta a börzékről Gerlovics Szilveszter. Az egyesület elnöke betekintést nyújtott a munkájukba, de egy súlyos problémára is ráirányította a figyelmet: néha a gyűjteményeket az örökösök külföldön értékesítik, rosszabb esetben a jelentős értéket képviselő hagyaték a szemétben végzi.

* A Szabadkai Gyűjtők Egyesületének mi a fő tevékenysége?

— Évente két régiségbörzét szervezünk a gyűjtők számára. Ez a találkozó nemzetközi és regionális jellegű is, ahol 70-80 kiállító jelenik meg, és mintegy 300-350 látogatót vonz. Ez már érdekessége a város kínálatának, sokan ugyanis már előre érdeklődnek, mikor lesz a következő rendezvény. Nagyon sokan jönnek külföldről is, Horvátországból, Magyarországról elsősorban, de régebben érkeztek Ukrajnából, Bulgáriából, Romániából, és legutóbb is volt kiállítónk Boszniából. Továbbá nagyon sokan utaznak igen nagy távolságról Szerbiából is hozzánk, mert jó híre van az eseménynek, és örömmel vesszük a jelentkezésüket. Az utóbbi egy évtizedben a Népkör ad otthont ennek az összejövetelnek. Ott elfér 120-130 asztal, ez a csúcs, de úgy érzem, már feszegetjük a Népkör falait. Ha netán növekedne az érdeklődés, akkor nem tudom, hol tudnánk megszervezni a börzét, legfeljebb kénytelenek leszünk egyeseket elutasítani, vagy válogatni a kiállítók között.

* Milyen gyűjteményeket szoktak itt közszemlére tenni?

— Rendkívül szép műtárgyakat: festményeket, ékszereket, kerámiákat, bronzszobrokat, hidegfegyvereket, órákat, és körülbelül 30 százaléka a kiállítóknak régi pénzeket, vagyis numizmatikai anyagot kínál. Minden esetben minőségi tárgyakat hoznak. Vannak bélyeg-, képeslap- és könyvgyűjtők, de igazából fel sem lehet mindet sorolni, mert felöleli a gyűjtők valamennyi érdeklődési körét.

* Itt értékbecsléssel is foglalkoznak?

— A gyűjtők főként az idősebb korosztályhoz tartoznak, az egyesület tagjainak átlagéletkora meghaladja a hatvan évet. Természetesen kellő tapasztalattal bírnak, hogy ilyen jellegű tanácsokat és értékbecsléseket tudjanak nyújtani a látogatóknak. Ami érdekessége még a rendezvénynek és a vásárnak, hogy amíg Belgrádban és a környező országokban szinte kizárólag a szakmabeliek, vagyis a gyűjtők vesznek részt az ilyen megmozdulásokon, addig Szabadkán rengeteg laikus látogató is van, aki előszeretettel nézelődik.

* Szoktak valódi ritkaságok felbukkanni ezeken a börzéken?

— Minden esély megvan rá, és nyilván elő is fordult már. Én már vásároltam ritkaságot. Itt kiteljesedhet a gyűjtés öröme, amikor az ember szemezget a tárgyakkal az asztaloknál. És aki keres, az talál is.

* Említette, hogy 55 tagja van az egyesületüknek. Kik ezek az emberek, mivel foglalkoznak, miket gyűjtenek?

— Egyesületünkben két nyelven folyik a munka, és minden kiadványunk kétnyelvű. Az ötvenéves jubileumra készült kiadványban szerepelnek a tagok, és az is benne van, hogy mit gyűjtenek. Amikor ötven évvel ezelőtt megalakult az egyesület, akkor a legtöbb tag numizmatikus volt. Amikor a Bélyeggyűjtők Egyesülete megszűnt, akkor néhányan csatlakoztak hozzánk. Vannak még jelvény-, képeslevelezőlap-, hidegfegyver- és mindenféle régiséggyűjtők, akik a festmények, szobrok, órák, egyebek iránt érdeklődnek. A tagjaink értékesebb tárgyakat is gyűjtenek, olyanokat, amelyek esztétikai vagy történelmi értéket képviselnek. A gond az, hogy a régi gyűjtemények sok esetben Szabadkáról külföldre kerülnek.

* Az örökösök nem tudnak velük mit kezdeni?

— Volt olyan is, hogy az örökös nem tudott mit kezdeni a gyűjteménnyel, de az is előfordult, hogy valamit kidobtak. Néhány gyűjtemény külföldre került, ahol jobban meg tudják fizetni. Itt sajnos nincs anyagilag értékelhető kereslet a közgyűjtemények részéről a gyűjtők kincsei iránt, holott erre szükség lenne. A múzeumnak, a könyvtárnak vagy a levéltárnak a költségvetésében kellene hogy legyen egy összeg, mellyel meg tudná vásárolni az oda bevitt ritkaságokat. Sok esetben akadtam olyan, Szabadkára vonatkozó értékes dokumentumra vagy egyébre, amelynek a levéltárban lenne a helye, és bármely múzeum szíves-örömest kiállítaná. A helytörténeti vonatkozású érdekességekhez a közgyűjtemények könnyebben hozzá tudnának jutni, hiszen a gyűjtők megfordulnak a piacon, nagyobb a kapcsolatrendszerük, és érdekes, helytörténeti szempontból is értékelhető tárgyakhoz jutnak hozzá.

* Említette, hogy nagyon sok dolog külföldre kerül. A szabadkai gyűjtők miben reménykedhetnek, felbukkanhatnak itt még olyan régiségek, amelyek valódi értéket képviselnek?

— A helytörténeti vonatkozású, illetve a helyi és a környékbeli művészek alkotásai, mivel más helyen nemigen tartanak rájuk igényt, remélhetőleg itt maradnak Szabadkán. Minden másnál, aminek nemzetközi értéke van, fönnáll a veszély, hogy esetleg ilyen vagy olyan úton olyan piacon köt ki, ahol többet tudnak érte fizetni. Ez egyszerűen elkerülhetetlen, szinte törvényszerű. De még számos ritkaság és érdekesség előkerülhet itt, hiszen folyamatosan bontják a házakat, a padlásokon kallódó tárgyak között lehet valami érdekes vagy értékes is — akár anyagi, akár kultúrtörténeti szempontból. A tárgyak külföldön való értékesítésénél egyébként egy másik veszély is fönnáll: itt a határ, és vannak vámszabályok, melyeket be kell tartani. Felelőtlenül tárgyakat átvinni a határon nem ajánlatos, mert annak következményei vannak. Bírósági szakértő is vagyok ezekben a kérdésekben, ezért tudom, hogy nem egy ilyen ügy volt már, ahol bizony egyesek megütötték a bokájukat.

* A Szabadkai Gyűjtők Egyesületének van saját székháza? Az érdeklődők hogyan léphetnek önökkel kapcsolatba?

— Nincs, és sosem volt. Ahhoz, hogy egyáltalán működjünk, természetesen kellett egy állandó cím, mely esetünkben a Szabadkai Városi Múzeumé. Szerencsére jók a kapcsolataink, és bejegyeztethettük magunkat oda. Az egyesület önellátó volt az ötven év alatt, és nagyon kevés támogatást kaptunk. Az utóbbi időben, látva, hogy milyen tevékenységet folytatunk, és hogy ez érdekes Szabadka szempontjából, úgy tűnik, van némi hajlandóság az önkormányzat részéről, hogy támogassa a tevékenységünket, és gondolom, ha valamennyi segítséget kapnánk, akkor ez a tevékenység jobban is kiteljesedhetne. Az érdeklődők egyébként minden hétvégén kapcsolatba léphetnek velünk, hiszen minden vasárnap délelőtt, 9 és 11 óra között a Szabadegyetem első emeletének az előcsarnokában találkozunk. Mindenkit szeretettel várunk, szíves örömest adunk tanácsot, és ha valaki a gyűjtés iránt érezne indíttatást, akkor a tagjaink közé is vesszük, mert egyébként az a gondunk, hogy kevés a fiatal. Általában idősebbek jelentkeznek tagnak, akik nyugdíjba vonultak, és úgy ítélik meg, hogy kellő idejük van arra, hogy ezeket az egykor összegyűjtögetett régi tárgyakat rendezzék, rendszerezzék, és a hasonló érdeklődésű emberek körében legyenek. Remélem, hogy a fiatalok között is lesznek olyanok, ahogyan erre már számos külföldi példa is van, akik éreznek valamiféle késztetést, hogy gyűjtögessenek, megőrizzék a múlt tárgyait. Alaptevékenysége az egyesületnek, hogy a múlt kultúrtörténeti tárgyait valamilyen módon megőrizze, továbbvigye, hogy azok ne kerüljenek ebek harmincadjára. Ezt a tevékenységet már ötven éve folytatjuk, és ahogy a kiadványok is mutatják, kellő sikerrel.

A Szabadkai Gyűjtők Egyesülete a következő régiségbörzét november 4-én tartja, reggel 8 órai kezdettel a szabadkai Népkör nagytermében.