A fa a legtermészetesebb alapanyag, mely az építészetben, a bútorkészítésben nélkülözhetetlen, de dísztárgyak és használati eszközök is születnek belőle. Felmenőinknél nemcsak a gyúródeszka volt fából, hanem a tányérok és egyéb konyhai eszközök is. A fém, a porcelán és az üveg széles körű elterjedésével a fa egy kissé háttérbe szorult, de szerencsére a kézművesek ismét ráirányították a figyelmet.
Az adai Uller Sándor már gyermekkora óta dolgozik fával. Mást tanult, de az igazi szenvedélye mindig a fa megmunkálása volt. Elsősorban tányérokat készít, melyeket faragással díszít, de poharak, kelyhek, bögrék is kikerülnek a keze alól. Nemrég néhány sakkfigurát esztergált, és ezzel is szeretne magasabb szinten foglalkozni. A napja legnagyobb részét ez tölti ki, szerencsésnek tartja magát, hogy örömét leli a munkájában.
— Asztalosmunkával foglalkozom, a fő profilom a tányérkészítés. A fatányérokat főleg esztergálással dolgozom ki. Azt szoktam mondani, a fogpiszkálótól a lépcsőházig bármi készülhet fából ezzel az eljárással. A tudásom és a kapacitásom megvan hozzá. Vannak dísztányérok is, melyek művészi kidolgozásúak, egyediek, de vannak mindennapos használatra való tányérjaim is. Elektrotechnikai iskolát végeztem, majdnem főiskolát is, csak a háborús évek idején, az 1990-es években az utolsó szemeszternél anyagi okokból ez megszakadt. A fával viszont már kisgyermekként is foglalkoztam hobbiból, később pedig ez profi szintre fejlődött. Naponta több órát szánok erre, a nap jelentős részében ez a tevékenységem. Semmiféle mesterséges anyagot nem használok. Amikor egy tárgy lejön a gépről, az olajozás következik, lenolajat alkalmazok, vagy méhviasszal kezelem a fát. Rengetegféle fa létezik, bizonyos termékeknél számít, hogy milyen fát használok, de túlnyomórészt nem meghatározó a típusa. Főleg gyümölcsfával dolgozom, de használok tölgyfát is, mely művesebb anyag, jobban kidolgozható, úgy szoktam mondani, hogy a tölgy az arisztokrata a fák között.
* A díszítés hogyan születik meg?
— A fa anyaga, illetve alakja maga adja a díszítést, nálam ez az alapkoncepció, de szoktam pluszdíszítést is alkalmazni, például diszkrét faragást. Ez lehet hagyományos népi motívum vagy modern, divatos minta. Ez a hangulattól, az ihlettől is függ. Az egyszerű a nagyszerű az alapelvem, a letisztult formát szeretem leginkább. A fatányérok mellett a másik különlegességem a pohárkészítés. Szerintem a környékünkön nem sokan foglalkoznak ezzel. Poharakat, kelyheket és csészéket gyártok. Itt is az az alapelv, mint a tányéroknál, hogy a fa alakja, textúrája adja a díszítést, melyet alkalmanként faragással egészítek ki.
* Nemrég sakkfigurák készítésébe kezdett…
— Ez úgy indult, hogy valaki megkért, egy bizonyos sakk-készlethez készítsek pótlást, a hiányzó figurákat dolgozzam ki a meglévő minta alapján. Egy az egyben le kellett másolnom a meglévő figurákat, ehhez nem volt szükség nagy fantáziára. Majd jött az ötlet, hogy alkossak egy egyedi készletet. Ezzel is szeretnék többet foglalkozni. Amikor feltöltöttem a képeket a közösségi oldalamra, néhány órán belül ismerősnek jelölt egy sakk-klub. Ezek szerint van erre érdeklődés.
* Kézművesrendezvényeken is részt vesz. Meséljen a tapasztalatairól.
— Az ilyen eseményeken próbálom értékesíteni és megmutatni a munkáim, alkotásaim. Azt tapasztalom, hogy érdeklődnek a kézművestermékek iránt. Vannak emberek, akiknek tetszik, de csak addig jutnak el, hogy megnézik. Mások tudatosan keresik, vásárolják a kézművestermékeket, a harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik csak másoknak vesznek ilyen tárgyat ajándékba, maguknak nem, pedig megtehetnék. Csipegetik az emberek. Nincs hatalmas kereslet, de veszik.
* Szeretne újítani a kínálatán?
— Rengeteg új ötletem van. A nap nem elég hosszú ahhoz, hogy mindent megvalósítsak, amit kitalálok, eltervezek. A magyarországi Hagyományok Háza Hálózat indított egy olyan programot, amelynek keretében minősítést lehet kapni bizonyos tárgyakra. Egy szakmai bizottság elbírálja, értékeli a munkákat. Két kategória van, az egyik a míves termék, a másik a mesteri míves termék. Amikor megkapja az ember ezt a minősítést egy tárgyra, attól kezdve úgynevezett Aranypáva-matricával jelölhetem meg azt a terméket. Ez sorszámozott, és így egyedivé válik az a bizonyos munka. Tavaly adtam be először néhány tárgyat, és van néhány tányérom, mely megkapta az Aranypáva-minősítést. Én nagyon szeretem ezt a munkát. És mivel tudom, kevesen mondhatják el magukról, hogy szeretik a munkájukat, szerencsésnek tartom magam.
