Fontos a vad megmaradása szempontjából, hogy az állatnak legyen hová elbújnia az időjárás viszontagságai elől. Egyre kevesebb az elhagyott tanya, és a bokros, csalitos részek is kezdenek kiveszni. A téli hideg időben sokan kivágják a fákat ezeken a helyeken. Így a vadnak leszűkül az élettere, és a nagyparcellás földművelés sem kedvez megmaradásának. Ezért is kell kihasználni minden lehetőséget, hogy ahol van rá mód, oda fákat, bokrokat ültessünk.

A mi vadászterületünkön abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy saját csemetenöveldénk van. Itt jöttünk össze mi, vadászok, erdészek, idénymunkások. Jó hangulatban folyt a munka, mindenki igyekezett kivenni a részét belőle. Némelyek a csemetéket szedték, mások a kis fák gyökereit metszették vissza, a többiek meg tízesével összekötözték, majd a földbe ásták őket, hogy amíg nem szállítjuk el a növényeket, addig se száradjanak a gyökereik. Akarva-akaratlanul elindult a csapatok közötti rivalizálás. Ha az egyik előbb végzett, nyomban heccelni kezdte a többit: Mi van? Nem bírjátok szusszal? Vagy netán elgörbült az ásó nyele a nagy erőlködésben?

Persze mindenki igyekezett, amennyire csak tudott, de hát nem ment minden zökkenőmentesen, a városból jött ifjú munkavezető meg igencsak gőgösen osztogatta a parancsokat. A nagy hajtásban úgy elszállt az idő, észre sem vettük, hogy még nem is reggeliztünk. Pedig az a délelőtt egyik fénypontja. Szerencsére a munkavezető nemsokára megkegyelmezett a szorgos csapatnak, és kiadta a felmentő parancsot: Reggeliszünet!

Elővettük az elemózsiás táskánkat, és egy-egy fa tövébe húzódva nekiláttunk a reggelinek.

A munkavezető — aki addig nemigen vette ki részét a munkából, csak dirigált — külön ült a többiektől. Akik régebb óta dolgoztak vele, megfigyelték, hogy minden reggel néhány főtt tojást eszik, melyet igen különös technikával tör fel: a homlokához csapja, majd meghámozza. Ezen a napon is így tett, külön ült, kipakolta a tarisznyája tartalmát az ölébe, elővette a tojásokat, büszkén kihúzta magát, és az elsőt a homlokához csapta, miközben a reakciónkat fürkészte. Ez pedig nem az volt, amire számított, az első tojás ugyanis loccsanva csapódott szét a széles homlokán! Gyorsan letörölte, majd a történtekből nem okulva a másodikat is ugyanígy törte fel. Az is szétloccsant! Ekkor már mindenki dőlt a nevetéstől!

Az állandó munkásai tudták azt, amit sem mi, sem ő nem tudott: az egyik tréfás kedvű koma reggel kicserélte a főtt tojásokat nyersekre!

Így nevelik faluhelyen az olyan városiakat, akik magasan hordják az orrukat! Szerencsére a tréfából nem lett harag. Utána már az ifjú munkavezető is leszállt a magas lóról, és a parancsosztogatáson kívül besegített azoknak, akik lemaradtak. Nemsokára ugyanolyan iramban folyt a munka, mint előtte. Jó volna tudni, hogy más helyeken is fontosnak tartják-e a tavaszi és az őszi faültetést. Ha szeretnénk, hogy gyerekeink, unokáink is lássanak vadat természetes élőhelyén, óvnunk, rendeznünk kell ezeket a területeket.

A jó vadász attól jó, hogy gondoskodik a vad életteréről is. Arra szeretném hát biztatni vadásztársaimat, hogy ők is ültessenek minél több helyre fát, bokrot. Rendezzék az etetőket, gondoskodjanak a vad életteréről, mivel csak akkor vadászhatnak jókat, ha a megfelelő körülmények megteremtésével ottmarasztalják az állatot! Ehhez kívánok erőt, egészséget és kellő bölcsességet!