Néhányan szívesen meséltek arról, hogy minek öltöztek, és miből áll a ruházatuk.

Hegyközi Ádám (hetedikes tanuló): — Katonának öltöztem. Van egy ujjatlan kesztyűm, mellényem, napszemüvegem és egy koponyás maszkom. Azért lettem katona, mert a kedvenc számítógépes játékomban is van egy ilyen karakter. Korábban még sohasem öltöztem katonának.

A mulatság résztvevői

Tóth Arnold (hatodikos tanuló): — Király vagyok. Aranyszínű koronám és piros palástom van, melyet anyukám varrattatott régebben. Azért lettem király, mert ezt a jelmezt találtam otthon. Ezt húztam fel, amikor a betlehemes játékban Gáspár királyt játszottam.

Ördög Heléna, Šijuk Szofia (ötödikes tanulók): — Mi rocksztárnak öltöztünk. Bőr miniszoknyában vagyunk, kockás inget kötöttünk a derekunkra, napszemüvegünk és kendőnk is van. Lábunkon Sztárka, vagyis Converse pacsni, illetve a kezünkben gitár és mikrofon van. Alsós korunkban inkább tündérek és állatorvosok voltunk.

Virág Dávid (ötödikes tanuló): — DJ vagyok. Láttam az interneten ilyen képeket, és megtetszett. A lemezek igaziak, otthon találtam. Ezeket ragasztottam egy kartonra, és így lett meg a DJ-pultom. Fülhallgatóm is van.

Rocker lányok, DJ és szerelő

Juhász Bálint (ötödikes tanuló): — Szerelőnek öltöztem. Tavaly is ez voltam az iskolában a gyerekhéten rendezett maszkabálon, és mivel még nem nőttem ki a ruhát, ismét ezt húztam fel.

Lőrik Emma, Gyenge Tímea (felsős tanulók): — Mi macskák vagyunk. Egymást festettük ki. Unokatestvérek vagyunk, sok időt töltünk együtt, és a macskákat is nagyon szeretjük, ezért öltöztünk egyformán.

Macskák 

Nagy Maja (óvodás): — Elsa vagyok, azért, mert szeretem ezt a mesét. A ruhám régi, szerintem a testvéremé volt.

Bacsik Fanni (másodikos tanuló): — Törpillának öltöztem, mert most a kedvenc rajzfilmem a Hupikék törpikék. Kék színű harisnyám és kék felsőm van. Erre húztam egy fehér ruhát. A szőke parókát az egyik kínai üzletben vettük. A fehér sapkát pedig a nagymamám varrta. Az arcomat kék arcfestékkel festettem be, egyedül a tükör előtt.

Palotás Lengyel Anna táncoktatótól a következőket tudtuk meg az eseményről: 

— A táncpróbákon beszélgettünk a farsangról. Elmondtam, hogy vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Arról is beszéltünk, hogy ilyenkor táncmulatságokat, bálokat, disznótorokat szerveztek. Ezeknek a hangos, zajos találkozásoknak régen az volt a céljuk, hogy elűzzék a telet. De a farsangi, jelmezes felvonulásokról is beszélgettünk. Innen jött az ötlet, hogy szervezzünk mi is hasonlót. Ezúttal mind a három tánccsoport egyszerre van jelen, így kötetlenebb a hangulat, mert együtt táncoltunk nagy kört alkotva vagy párban állva. Így a kisebbek is kipróbálhattak olyan tánclépéseket, amelyeket a nagyokkal próbálunk. De a felsősök is élvezték a gyermekjátékokat. Annak is örültem, hogy tényleg mindenki jelmezben jelent meg, és nem volt háromszáz Pókember, kétszázötven Elsa, hanem nagyon kreatív ötletek születtek. Én indián lánynak öltöztem. A ruhámat még iskolás koromban készítette anyukám. Eszembe jutott, visszamentem a szülői házba, előkapartam a szekrényből. Örültem, hogy a ruha még jó rám. Én is mindig igyekszem saját kezűleg elkészíteni a jelmezt, de most a kisbabám mellett erre nem jutott időm.

A táncolás után mindenkinek jólesett a tea és az ilyenkor elmaradhatatlan sütemény, a farsangi fánk. A fánkokat az édesanyák, nagymamák otthon sütötték, és tányéron, tálcán hozták el a mulatságra, úgyhogy bőven jutott mindenkinek. A különböző nagyságú, más-más finomsággal megkent és díszített sütik mindenkinek ízlettek. Igaz, hogy az utóbbi években nem volt igazán hideg, havas telünk, így nincs is valójában mit elűzni, de a táncos mulatság, a jelmezbe öltözés, az együttlét igenis szükséges.

Finom fánkot falatozva

A fiúk is jól érezték magukat

Néhány jelmez a sok közül 

Közös éneklés

Táncolni jó

A szerző és az Ady Endre ME Facebook-oldala felvételei