A hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola hetedikes tanulója. Még csak tizenhárom éves, de minden szempontból felnőtt a feladatához: olyan hatalmas erőt közvetít a szavalataival, hogy az a lehető legmélyebben megérinti a hallgatóságot. Hosszú haja lágyan omlik a vállára, miközben teljesen átszellemülve szaval, kizárva a világot. Ilyenkor csak ő van, és a vers.
Szabó Attila felvétele
Balley Ingrid három évvel ezelőtt kezdett el vers-, próza- és mesemondással foglalkozni. Az első megmérettetésre, melyen megcsillogtatta a tudását, Törökkanizsán került sor.
— Anyák napi szavalóversenyt szerveztek, melyre beneveztem — mondja Ingrid. — Akkor a Nekem két születésnapom van című verset szavaltam el. Nehéz, nagyon érzékeny témájú a költemény, teljes mértékben azonosulni tudtam vele. Ez érezhető is volt az előadásomon.
Ezek után Ingrid és anyukája, az ismert sportoló, Jánosi Elvira együtt kezdték el kiválogatni azokat a költeményeket, prózai műveket, meséket, amelyeket a nagylány szívesen ad elő, és amelyek valami miatt megérintik a lelkét.
— Nagyon fontos, hogy átéljem azt, amit majd előadok a színpadon. Ha nem tudok azonosulni a mondanivalóval, akkor nincs értelme a munkának. Ebben nagyon sokat segít az anyukám és a magyartanárnőm, Schell Klára, akikre mindig számíthatok. Főleg az anyukám az, aki fáradságot nem ismerve mindig igyekszik a segítségemre lenni. Keres, kutat a művek után, felvet egy-egy ötletet, én meg vagy elfogadom, vagy nem. Általában ugyanaz a véleményünk, hiszen nála jobban senki nem ismer engem. Tudja, hogy milyen erős jellem vagyok, éppen ezért megfelelő témájú verseket is keres nekem.
Magyarországon két ízben is részt vett egy országos szintű versenyen. Az elsőn a kilencvenegy induló közül a hetedik lett, a másodikon pedig, a magyar kultúra napja alkalmából rendezett százhalombattai versenyen különdíjat érdemelt ki a Himnusszal és a Szózattal.
— Nagyon szép értékelést kaptam a zsűritől. Németh Kristóf például a következő szavakat intézte hozzám: „Voltál te, és voltak a többiek. Olyan érzelmek dúlnak benned, hogy szinte szétrepesztették a falakat. Remélem, találkozom még veled a színjátszói pályafutásod alatt, mert, ugye, ezt választod?” Ezek a dicsérő szavak többet érnek minden másnál. És igen, elgondolkodtam már rajta, hogy a színészi pályát választom. Úgy érzem, megvan bennem a tehetség, a kitartás, hogy érvényesülni tudjak a világot jelentő deszkákon.
Ingrid próza- és mesemondásban is jeleskedik. Törökkanizsán, a Mesélj rólam vers- és prózamondó versenyen harmadik lett, a szabadkai Városi Könyvtárban megrendezett Weöres Sándor: Nő a dér, álom jár nevű megmérettetésen pedig a legjobbnak bizonyult. Tavaly Palicson, a március 15-ei központi ünnepségen a Szózattal lépett fel, és az idén is meghívták. Egyre inkább megismerik, és elismerik a tudását.
— Már gyakorolok a törökkanizsai, a vasvári és a hévízi versenyre, illetve az ÁMV-re, melyre egy igazi különlegességgel készülök. Talán jobb, ha még nem mondom el, mi lesz ez a meglepetés, de nem mindennapi, az biztos!
Egyszóval: Ingridnek tele van a naptára, de a legkevésbé sem bánja. Sőt! Örül neki, hogy végre kiteljesedhet abban, amiben igazán jó. És noha nem lépett az anyukája nyomdokaiba, már ami a sportot illeti, így is meglelték azt a közös érdeklődési pontot, ahol anya és lánya együtt, szívvel-lélekkel alkot. Egy csodát, mely ott rejtőzik mindkettejükben, és a siker felé röpíti Ingridet. Szívből kívánom, hogy így legyen!
