Ez nem munka, ez hivatás
Balázs Szilvia
2022.05.23.
LXXVII. évf. 20. szám
Ez nem munka, ez hivatás

Május 12-én volt az ápolók nemzetközi napja. Az ápolóké, akik nélkül az orvosok munkája egymagában mit sem érne. Az ápolóké, akik ott vannak, segítenek, támogatnak és bátorítanak, ha arra van szükség. Ezért is mondják, hogy ez nem lehet munka, soha, semmilyen körülmények között. Ez hivatás, életmód kell hogy legyen, ha valaki jól szeretné csinálni.

A szabadkai Vujković Petrát régóta ismerem, de a gyermekem születésekor az is kiderült számomra, hogy nemcsak kedves, mosolygós ember, hanem a munkájában is profi.

— Az általános iskola befejeztével döntenünk kellett, hogy merre tovább, ekkor választottam az egészségügyet — mondja Petra. — Mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni. Szülésznő lettem, a feladatom elsősorban a kismamák ellátása. Jelen vagyunk a szülőszobában, a szülés folyamata során asszisztálunk, majd ellátjuk a babát, aki a neonatológiára kerül, a kismamák pedig a szülészeti osztályra, ahol a továbbiakban mi gondoskodunk róluk.

Petra azt mondja: a legfontosabb a bizalom, hogy a kismamák higgyenek magukban és abban, hogy minden segítséget, támogatást megkapnak, hiszen ez nagyon jelentős ezekben a sorsfordító pillanatokban.

— A lelki támasz nyújtása a munkánk kulcsfontosságú része. Sokkal könnyebben lezajlik maga a szülés, és egyszerűbben sikerül belerázódniuk az anyaszerepbe azoknak a nőknek, asszonyoknak, akik megkapják a szükséges felvilágosítást, tanácsokat. A szép szó, néhány jótanács óriási pozitív löketet tud adni, amire nagyon nagy szükség van.

Két fiú édesanyjaként Petra azt is megtapasztalhatta, hogy milyen a „másik oldal”. Azt mondja: a sokéves munkássága után is akadtak nehézségei, így teljesen átérzi a fiatal anyukák lelki vívódásait.

— Egy dolog a szakmai tapasztalat, és egészen más maga az érzés, hiszen amíg nem váltam én is édesanyává, nem érezhettem át, milyen is az. Hiába tudtam fejből az elméletet és a gyakorlatot is, amikor én voltam kismama, minden egészen más volt. Rendszeresen mutattam és diktáltam a vajúdó nőknek, hogyan kell lélegezniük, aztán amikor én kerültem oda, azt sem tudtam, mit tegyek. Jött a fájás, és nem voltam képes azt és úgy csinálni, mint a nagykönyvben. Hihetetlen volt, mintha nem is ez lett volna a munkám, mintha korábban nem láttam volna százszor, milyen is egy szülés. És később is: hiába tudtam például, hogyan kell a mellre igazítani a babát, hiába mutattam meg korábban annyiszor másoknak, nekem nem ment. Ebben kértem is segítséget. Persze az olyan „gyakorlati” dolgokkal, mint a pelenkázás, öltöztetés, nem volt gond, azt rengetegszer csináltam előtte, rutinszerűen. De a kötődés kialakulása vagy a szoptatás, mely szintén nem csak gyakorlati dolog, nem úgy alakult, ahogyan én gondoltam. Nem segített a sokéves tapasztalat, mert ez egy olyan folyamat, amelynek minden kismamában ki kell alakulnia a saját tempója szerint. Erre ösztönösen „rá kell érezni”.

Az elmúlt két év, a járványügyi korlátozások leginkább az egészségügyi dolgozókat érintették. Petra hangsúlyozta, embert próbáló időszak volt ez számukra, de tudták, helyt kell állniuk, ezért nem a nehézségekre koncentráltak, hanem a páciensek és önmaguk biztonságára.

— Az elején az volt a szörnyű, hogy azt sem tudtuk, mivel állunk szemben. Nagyon nehéz volt, hogy tetőtől talpig beöltözve dolgoztunk, mindenkit teszteltünk, és persze jóval több volt a papírmunka is. Sokan elkapták a vírust a kollégák közül is, én is megfertőződtem, hetekre kiestünk a munkából, de meg kellett oldani a betegellátást. 24 órás beosztásokban dolgoztunk, ami szintén nagyon nehéz, de sokkal rosszabb volt a pácienseknek, a mi esetünkben a kismamáknak, hiszen sokuk számára a látogatások betiltása nagy lelki megpróbáltatás volt. A szülészeten nem beteg emberek fekszenek, itt nem betegeket, hanem frissen szült, többnyire egészséges kismamákat ápolunk, akiknek nagyon hiányzott ebben az időszakban, hogy nem mehetnek le egy rövid sétára az udvarba, nem ugorhatnak le a földszinti kisboltba, ha megkívántak valamit, és látogatóba sem jöhetett hozzájuk senki. A másik, ami — főként az elején — nagyon nehéz volt, az állandó félelem: hiszen a szülészeten nem ritka, hogy például császármetszés után vagy tejbelövelléskor hőemelkedése, láza lesz a kismamának, és ez korábban természetes volt. Az elmúlt két évben viszont ez is újabb aggodalomra adott okot, azonnal elkülönítettük és teszteltük ezeket az anyukákat, hogy ne adjunk esélyt az esetleges fertőzés továbbterjedésének.

Petra azon ápolók közé tartozik, akiket a kórházi tartózkodásom alatt soha nem láttam fáradtnak vagy türelmetlennek. Azt mondja, a titka egyszerű.

— Nekem is vannak rossz napjaim, de amikor munkába indulok, az itthoni gondjaimat itthon hagyom, amikor pedig hazaindulok, a munkahelyi gondokat otthagyom a kórházban. Igyekszem teljes mértékben elválasztani a kettőt egymástól, és ez eddig bevált. Úgy gondolom, hogy amikor a páciensek kérdésekkel, kérésekkel fordulnak hozzám, akkor nekem csak arra kell összpontosítanom, hiszen ez a hivatásom, ezért vagyok ott. Kit kérdezzenek meg, ha nem az ápolót? Sokkal könnyebb úgy dolgozni, ha a páciens együttműködő, ez azonban csak akkor lehetséges, ha megvan közöttünk a kölcsönös bizalom. Azért pedig meg kell dolgozni. Van olyan eset, amikor a kismama nem meri elmondani a gondjait, nem mer kérdezni, ilyenkor különösen fontos, hogy elnyerjem a bizalmát, megnyíljon előttem, hogy segíteni tudjak neki. Nagyon sok fiatal, segítőkész kolléganőm van, akivel jó együtt dolgozni, és akit a páciensek is szeretnek.

A szerbiai egészségügynek általában, de a szülészeteknek is lenne hová fejlődniük, ehhez nagyon sok beruházásra van szükség. Lassan ugyan, de elindult a kórházaink korszerűsítése, ami nem csak a páciensek számára fontos. Petra szerint mindemellett az is gondot okoz, hogy a mai rohanó világban az emberek is türelmetlenebbek egymással, nemcsak az egészségügyi dolgozók a betegekkel, hanem fordítva is.

— Aláírom, hogy vannak olyan kollégák, akiknek hamarabb elfogy a türelmük, vagy alapjában véve mogorvábbnak tűnnek a páciensekkel, ezen is jó lenne változtatni. Viszont az is tény, hogy a magánrendelők és -szülészetek megjelenése nem könnyítette meg a dolgunkat, hiszen van olyan kismama, aki elvárná, hogy a nap 24 órájában a rendelkezésére álljon egy ápoló. Ez az állami egészségügyi intézményekben persze lehetetlen, hiszen előfordul, hogy egy nővérnek kell ellátnia a teljes osztályt, és ilyenkor az ember azt sem tudja, mihez fogjon először: vérnyomást mérjen, a terápiát ossza, vagy hordja szét a családtagok által beküldött csomagokat… Persze hogy nem tudjuk folyamatosan egyetlen páciensnek alárendelni magunkat, és ezért mondom, hogy a kismamák részéről is kell a türelem felénk, mert nagyon igyekszünk. De sok pozitív visszajelzést is kapok tőlük, gyakran hallom, hogy meglepődtek, mert sok rosszat hallottak ugyan, de sikerült rácáfolnunk mindenre. Ez segít, hogy még lendületesebben, még odaadóbban végezzem a munkámat.

Az ápolók napját egy brit ápolónő, Florence Nightingale születésnapján ünneplik az egész világon. A Lámpás Hölgyként is ismert ápolónő 1820. május 12-én született, és szó szerint éjjel-nappal ápolta a betegeket, valamint megszervezte az éjjeli ellátásukat is. Azt hirdette, hogy az emberi méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. Florence tizenhét éves korában Isten hangját vélte hallani, ezután megszállottan keresni kezdte isteni küldetését, és hamar rájött: a betegek és a sérültek ápolása a hivatása. Hosszú évtizedeken át tartó munkássága során egyebek mellett megreformálta a tábori kórházi rendszert, kidolgozta a katonai egészségügy elszámolási módját, foglalkozott a bábaasszonyok és a dologházi ápolók helyzetével, egyesületeket alapított, és szerteágazó szakértői tevékenységet is végzett. Élete kései szakaszában a szakszerű nővérképzés fontosságát hirdette, és bemutatókat tartott hazájában, illetve az Amerikai Egyesült Államok kórházaiban, az 1880-as évektől pedig a szülésznők munkájának elismertetéséért is harcolt.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gyógyír rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..