Valószínűleg azért, mert továbbra is ragaszkodnak az anyaország törvényeihez, dokumentumaihoz, útleveléhez, bíróságaihoz, rendőrségéhez és természetesen az anyagi támogatásához. Annak ellenére is, hogy Koszovót mint független államot már a fél világ elismerte. Nem tudom, hogy a Koszovó-ügyekkel megbízott szerb kormánytag miért jár fekete ingben. De természetesen nem ezért érintett kellemetlenül a kijelentése. Ha már az ország iránti hűségről beszél, akkor megemlíthetné a vajdasági magyarokat is, akik mintegy félmillióan szakadtak el az anyaországtól Trianon után, és 1945-ben is egy akkor alakuló új országhoz, a Föderatív Jugoszláv Népköztársasághoz csatolták őket. Mármint a vajdasági magyarokat, akik immár csaknem hetven éve élnek itt, rendszeresen szavaznak, katonaságot szolgálnak, adót fizetnek, sőt a sértő falfirkákat is eltűrik. Brüsszel, Strasbourg és az ENSZ nélkül. Az ilyenfajta hűség nem jut eszébe a feketeinges Koszovó-megbízottnak. A koszovói szerb községek is közösségbe tömörülnek, de a hét vajdasági magyar község társulását nem engedték meg. Ezt enyhén szólva is kettős mércének nevezhetnénk.
És ha már a mércénél tartunk, hadd említsem meg ismét a háborús bűnökkel vádolt és a hágai börtönben lévő Vojislav Šešeljnek, a  szerb radikális párt vezérének és csetnik vajdának az Újvidék központjában kifüggesztett hatalmas képét. A báni palota, azaz a vajdasági kormány mellett lévő épület 3-4. emeletén lóg a hatalmas kép immár egy-két éve. És senkit sem zavar, sőt nem is tartja ízléstelennek, bármennyire a sztálini és a titói időket idézi. Nem tudom, milyen lenne a reagálás, ha mondjuk a VMSZ vagy a Demokrata Párt, a Vajdasági Liga vagy a Liberális Párt elnökének a képét függesztenék ki négyemeletnyi nagyságban. Mindenesetre a közelmúltban újabb meglepetés ért. Reggelre virradva a négyemeletes Šešelj-kép mellett egy-két emeletes felirat jelent meg angolul, és magyarra fordítva így szólt: Európai Unió, menj haza! Šešelj, gyere haza! Tehát a háborús bűnös Šešeljt kínálják az Unió helyett. Tessék választani! Aki nem látta, az talán el sem hiszi, épp most kell látnia, amikor a csatlakozás érdekében Szerbia legmagasabb rangú vezetői szinte hetente találkoznak koszovói kollégáikkal kézrázás, mosoly és vállveregetés kíséretében. Úgy látszik, erre a nacionalista radikálisok is rájöttek, és néhány nap elteltével levették a kétemeletes szöveget, és csak a négyemeletes Šešelj-képet hagyták meg.
Végül pedig valóban nehéz eldönteni, mi a jobb: ha az okosok bolondoznak, vagy ha a bolondok okoskodnak. Amiatt viszont kétségkívül pirulnunk kell, hogy Szerbia leghűségesebb polgárai a koszovói szerbek, ők száz-egynéhányezren a hétmilliós mezőnyben! Minket talán már nem is kell dicsérni, csak szavaztatni és adóztatni. Nekünk nem kell semmi — abból ugyanis van elegendő. A semmiből.