2004. június 26-án Temerinben történt egy incidens, amelynek során öt magyar fiatal megvert egy szerb nemzetiségű férfit, aki előzőleg pimaszul provokálta őket. Az állami szervek által kiállított jegyzőkönyvek szerint súlyos testi sérüléseket okoztak neki. A bíróság gyilkossági kísérlettel vádolta meg őket, és egy szokatlanul gyors tárgyalás végén összesen 61 év börtönbüntetést rótt ki rájuk.
A temerini fiúk büntetése felér a háborús bűnösökre kiszabott büntetésekkel: ifj. Máriás István (22 esztendős) 15 év, Illés Zsolt (26) 13 év, Szakáll Zoltán (25) 11 év 6 hónap, Uracs József (29) 11 év 6 hónap, Horváth Árpád (19) pedig 10 év börtönbüntetést kapott.
A Hét Nap több alkalommal is foglalkozott a temerini esettel, Horváth Árpáddal legutóbb két évvel ezelőtt készítettünk interjút. A most 27 esztendős fiatalembert a szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica-i) büntetésvégrehajtó intézetben tartják fogva. Mint mondja, ,,szálláshelye'' a börtön nyitott részlege, 35 rabtársával lakik együtt, még kerítésük sincs, és mindössze egy őr vigyáz rájuk. Mindenféle jogorvoslati lehetőséget kimerítettek már, most a feltételes szabadlábra helyezésben vagy a rendkívüli ítéletcsökkentésben bízik.
* A napokban a szerb köztársasági elnök alkotmányos jogával élve kegyelmet adott egy magyar embernek. A ti esetetekben viszont továbbra sem történik semmi...
- Úgy gondolom, hogy nincs meg a politikai akarat arra, hogy a büntetésünkön enyhítsenek. Hogy miért nem történt semmi az ügyünkben, azt sajnos nem tudom. A ,,temerini fiúk'' kegyelmi kérvényét 2009. április 24-én adtuk át az akkori szerb köztársasági elnöknek. 2011 januárjában két fiú esetét elutasították, noha Boris Tadić megígérte: enyhíteni fog a büntetésünkön. Hát ennyit ér egy elnöki ígéret?! A mai napig semmiféle választ nem kaptunk.
* Nyolc éve tartanak fogva benneteket, és neked még egy év tíz hónap letöltendő börtönbüntetésed maradt. Bízol-e abban, hogy történik előrelépés az ügyetekben?
- Persze. Bízom benne, mindig is bíztam. Az elmúlt nyolc évben ez tartott életben, ez tartotta bennem a lelket. Egyébként a feltételes szabadlábra helyezési kérelmemet kétszer elutasították, nem indokolták meg, miért, de talán nem is kötelesek.
Hiszem azt, hogy az ügyünket egyszer - nem tudom, mikor - újratárgyalják. Meggyőződésem szerint egy olyan ország, amely magát jogállamnak nevezi, meg kell, hogy tegye ezt a lépést.
* Hogyan telnek napjaitok a börtönben?
- Reggel 7-től 14 óráig dolgozunk. Korábban, amíg a zárt részlegben tartottak fogva, egy asztalosműhelyben foglalkoztattak, most egy sertésfarmon vagyok, ami 3 kilométerre van a szálláshelyünktől. A többiekről semmilyen információm nincsen, őket hármukat Belgrádban a Padinska Skela-i börtönben tartják fogva, egyedül Szakáll Zoltánról tudok, ő is egy félig nyitott részlegben van. Hogy mi okból tartanak bennünket ilyen félig nyitott részlegben, nem tudom. Nem hinném, hogy kiváltságos helyzetben vagyunk. Egyébként havonta három napra engednek haza, most pedig ,,évi szabadság''-omat töltöm.
* Az a tény, hogy ekkora igazságtalanság ért benneteket ebben az országban, megerősített a magyarságodban vagy sem?
- Megerősített. De ezt is el szeretném mondani: függetlenül attól, hogy mikor szabadulok, ez az ország tönkretette az életemet. Nyolc év nem kis idő, és tulajdonképpen mégis szerencsésnek mondhatom magam, mert a többiek még rosszabbul jártak. Például valakinek még hét évet kell leülnie. Annak idején, ami a szerb sajtóban megjelent, az nem szolgált mást, mint azt, hogy öt délvidéki magyar gyereket elítéljenek, és bebörtönözzenek. Hiszem azt, hogy felsőbb utasításra mondták ki a 61 évet. Az ítélet minden szempontból el van túlozva, a tárgyalás során elhangzott szakvélemények 99 százaléka nem fedi a valóságot. Ez nem jogállam, és amíg az ítéleten nem változtatnak, addig nem is lehet az Szerbia.
* Bízol-e még valamiféle utólagos kártérítésben?
- Ha valamilyen úton-módon egyszer fényt derül az igazságra, akkor ennek az országnak kötelessége lenne valamiféle kártérítést fizetnie. Ha sikerülne az ügyet egyszer újratárgyaltatni, akkor azt kizárólag nemzetközi megfigyelők jelenlétében lenne szabad megtenni. Nem vagyok hajlandó újra egy koncepciós eljárásnak alávetni magam.
* ,,Bent'' az embernek temérdek ideje van, te azonban nem ültél ölbe tett kézzel, írtál egy könyvet, megírtad a temerini fiúk történetét. Mi ihletet erre?
- Szerettem volna valami maradandót alkotni. A körülmények ihlettek arra, hogy megírjam a történetünket. A könyv kézirata elkészült, és most kiadót keresek hozzá. A kötet nem kizárólag a temerini fiúk esetével foglalkozik, egy kicsit a kulisszák mögé is elvezetem az olvasót, megpróbálom a történteket abba a politikai, társadalmi közegbe helyezni, ami kiváltotta őket: miért bánnak Szerbiában a magyarokkal úgy, ahogy, miért alkalmaznak kettős mércét, de a vajdasági magyar politikai érdekképviselettel és más ehhez hasonló kérdésekkel is foglalkozok. Bízok benne, hogy még az idén kiadják a könyvemet. Úgy tervezem, hogy Magyarországon, és idehaza is megjelentetem.