Az év januárjának első napjaiban számos újságban és hírportálon megjelent az MTI közleménye: „Emléktáblát avattak Karády Katalin tiszteletére New Yorkban, a színésznő egykori lakóházának udvarán, amely mostantól a Katalin Karády Memorial Courtyard nevet viseli.”
„Az alkotást Baráth Fábián szobrászművész készítette Karády Katalin (1910—1990) születésének száztizedik, halálának harmincadik évfordulója alkalmából. Karády Katalin, a két világháború közötti magyar kulturális élet meghatározó alakja New York egykori magyar negyedében, a 2. sugárút és a 80. utca kereszteződésében található házban élt 1990-ben bekövetkezett haláláig.”
2012-ben feleségemmel New Yorkban jártunk, és mi is elzarándokoltunk a híres magyar énekesnő házához, az egykori magyar negyedbe. Kísérőnk, Krénusz József barátom volt, aki gyakran találkozott Karádyval, az úton sétálva részletesen mesélt a művészről. Megismerkedésükre így emlékezett: „Jó barátságban voltam Nagykovácsi Ilona sanzonénekesnővel, akit a magyar közönség a »Tengerész, ó szívem tengerész« című népszerű matrózdalával zárt szívébe. Férje, Polgár Tibor szintén kiváló zenész és karmester volt, a könnyű- és komolyzene minden területén otthonosan mozgott. A házaspár Kanadában élt, és gyakran rándultak át New Yorkba, ahol rendszeresen felkerestek. Egyszer Tibor megemlítette, hogy megadta a telefonszámomat egy ismerősének, aki hamarosan hívni fog, és ezt az ismeretséget nem fogom megbánni. Néhány hét múlva, egy vasárnap délután megcsörrent a telefonom, s egy mély búgó hang Karády Katalinként mutatkozott be. Azt hittem, hogy népes baráti köröm egyik tagja ugrat, de néhány szó után kiderült, hogy valóban, magával a művésznővel beszélek. Egy találkozót írtunk be a naptárba, akkor még az 59. utcában, egy hotelben lakott, s itt kerestem fel. A beszélgetés első része természetesen a közös ismerősökről és a zenéről szólt, majd megkérdezte, hogy tanítanám-e angolra.”
Fotó forrása: Magyarország Főkonzulátusa, New York
Krénusz a Metropolitan Operában dolgozott, és sok magyarnak segített jegyhez jutni a világ első operaházába. Az angoltanítások szünetében gyakran beszéltek zenéről, a művésznő kalapszalonjában egész nap a WQXR klasszikus rádióadó szólt. Karády amerikai évei alatt kerülte a nyilvánosságot, de szerette az operákat. Krénusz ezt úgy segítette, hogy a főpróbákra vitte el. Amikor előadásra hívta meg, akkor mindig a lámpák eloltása után csempészte be az utolsó sorba, s a felvonás vége előtt már el is hagyta a nézőteret.
A művész halála után barátom segített a test hazahozatalában, és utolsó útján szomorú feladatként nehezedett rá, hogy a Farkasréti temetőben a család nevében köszönjön el a színésznőtől.
A zene betöltötte egész életemet. Eziránti érdeklődésem a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál teljesedett ki, amikor 1985-től marketingvezetőként, majd kereskedelmi igazgatóként dolgozhattam nyolc boldog évet a magyar kulturális élet zászlóshajójánál. Később a Duna Televízió egyik igazgatójaként folytattam pályámat. Ez a poszt már távolabb esett a zenétől, de szívesen vállaltam kollégáim filmjeihez zenei szerkesztést, s amikor saját műveket is kezdtem forgatni, a zene kiválasztása is automatikusan az én feladatom lett. Pályám során egy zenei dokumentumfilmet is letettem az asztalra: Pataky Kálmán operaénekesről készítettem el a Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiójával. Két könyvet írtam a New York-i Metropolitan Operáról, s újságíróként számos kritika és beszámoló alá tehettem nevemet. Otthoni könyvespolcainkon gazdag zenei gyűjteményem kötetei sorakoznak. A leírtak alapozták meg régi vágyamat, hogy egy zenei tárgyú sorozatba kezdjek, ügyemnek megnyertem négy országrész egy-egy médiumát, így a sorozat az erdélyi Hargita Népe, a Kárpáti Igaz Szó és a Felvidek.ma mellett — egy váltás nyomán — mostantól a Hét Napban is megjelenik. Ezekkel az írásokkal a zenei újságírói pályám legérdekesebb momentumait kívánom közkinccsé tenni, s egyben zenei aktualitások, könyvismertetések is szerepelnek a palettán.
A mostani „nehéz” időben inkább visszatekintések, érdekességek, az ünnepekhez kötődő anyagok kapnak helyet a Zene füleimnek sorozatban, később a zenei élet aktualitásairól is tervezek beszámolókat.
Fogadják szeretettel az írásokat!
