Podolszki József Sinkó Ervin-díjas költő, író, műfordító egy sokoldalú, különleges egyéniség volt, legyen szó szépirodalmi munkáiról, melyekben szürrealista stílusáról, vagy riportjairól, melyekben pedig szókimondó mondatairól volt híres. Rá emlékeztek Bácsfeketehegyen a XXII. Podolszki József Irodalmi Emléknapon, mely alkalomból átadták az irodalmárról elnevezett publicisztikai pályázat nyertes pályázóinak idei díjait is.

A Podolszki József-emléknapot 1996-ban rendezték meg első ízben Szabadkán, a Szabad Líceum szervezésében és a Csáth Géza Művészetbaráti Kör tagjainak közreműködésével. 1998 óta tartják meg Podolszki szülőhelyén, Bácsfeketehegyen. Az idei program, mely a bácsfeketehegyi Kozma Lajos Könyvtár, valamint a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület szervezésében valósult meg, március 30-án, 15 órakor kezdődött a bácsfeketehegyi temetőben. Az egybegyűltek megemlékeztek Podolszki Józsefről, dr. Vajda Gáborról, dr. Bányai Jánosról, Szilády Jánosról, Sárközi Ferencről és dr. Juhász Gézáról, valamint megkoszorúzták sírjukat, majd a Kultúrotthon udvarában Nagy Erzsébet, a Kozma Lajos Könyvtár igazgatónője, és Németh Ferenc művelődéstörténész emlékezett meg Bácsfeketehegy híres szülöttéről, Podolszkiról, s ahogy minden évben, megkoszorúzták a Podolszki-emléktáblát. Ezután lapunk újságírójának, Szerda Zsófiának fotóiból nyílt kiállítás, Jelek az út mentén címmel. Miroslav Jovančić festő, a Szabadkai Kortárs Galéria kurátora nyitotta meg néhány kedves dallammal, és ezt követte egy könyvbemutató. Kórizs József Szilády János, a feketehegyi prédikátor című kötetét a szerző és Orosz Attila esperes, a könyv recenzense mutatták be. Ennek köszönhetően egy picit betekinthettünk a református lelkész életébe, a könyvet pedig ajándékul vihette haza a közönség. 

A publicisztikai pályázat ünnepélyes díjátadója előtt még egy programszámmal készültek a szervezők, a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub előadásában Keck Zsigmondról, azaz írói nevén Kossa Jánosról, a Szabad Vajdaság, később a Magyar Szó főszerkesztőjéről, utóbb lektoráról mesélt Stanyó Tóth Gizella, Törőcsik Rozália és Farkas Zsuzsanna. Utóbbi a közös munkaévekből szemezgetett. Megosztott a közönséggel néhány anekdotát, és kiemelte, milyen sokat tanult ő maga is Zsiga bácsitól a nyelvről, az egy-egy szöveg lektorálásakor felmerülő nehézségekről abban a korban, amikor még nem volt világháló, csak szótárak, lexikonok s az ember tudása. Stanyó Tóth Gizella az író színes életének főbb állomásait szemléltette, Törőcsik Rozália pedig Kecknek a magyar nyelvre vonatkozó írásaiból olvasott fel. Izgalmas volt megtekinteni a Kossáról készült kis dokumentumfilmet is, melyben Kossa mellett kortársai is beszélnek az éppen induló Szabad Vajdaság napilapról.

A délutáni program utolsó pontja az idei, azaz a XXII. Podolszki József publicisztikai pályázat díjátadója volt. Az első díjas Matijevics Anikó magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő, a második Kállai Göblös Nikoletta, a Pannon RTV zentai tudósítója, a harmadik pedig Gazsó Orsolya szabadúszó újságíró lett. A háromtagú zsűri (Máriás Endre, Sinkovits Norbert, Csordás Katalin) publikálásra javasolta még Madár Anikó írását is. Máriás Endre, a zsűri elnöke elmondta, az idén a szokásostól eltérően nem a közhelyesnek számító, mégis mindig elhangzó, a zsűrinek nagyon nehéz dolga volt mondattal indítana, hiszen egymástól függetlenül szavazták meg ugyanazt a három írást nyertesnek, és mindhárom díjazott fontos témákat dolgozott fel.

Egy rövid szünet után az ünneplő vendégsereg átvonult a színházterembe, hogy megtekintse a bácsfeketehegyi Soma Színtársulat bemutatóját, Niccolò Machiavelli és Háy János Mandragóra című, helyzetkomikumokra épülő komédiáját, melyet Ralbovszki Csaba, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművésze rendezett. A színpadra egy igazi vadnyugati történetet varázsoltak, annak jellegzetes szereplőivel, szerelemmel és cselszövéssel, egy erkölcstelen világgal, pappal és anyával, majd a végén egy érdekes és meglepő — vadnyugathoz nem is illő — fordulattal.

A terem csurig telt színházra éhes nézőkkel, akik biztosan nem csalódtak, hiszen a lelkes feketicsi csapattól a jól megszokott energia- és nevetésadagot kapták.

Hogy a messziről érkezett vendégek se induljanak el étlen-szomjan hazafelé, a szervezők közös vacsorára invitálták őket, és a sikeres emléknap végén a híres feketicsi meggypálinkával is koccinthattak.