home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Emberiesség, önkéntesség, pártatlanság
Rencsényi Elvira
2012.11.21.
LXVII. évf. 47. szám
Emberiesség, önkéntesség, pártatlanság

November 27-e a véradók napja. Ez alkalomból beszélgettünk Dongó Zoltánnal, a Vöröskereszt magyarkanizsai szervezetének elnökével, önkéntes véradóval

A Szerbiai Vöröskereszt elnevezése és területi illetékessége sokszor változott az 1876. június 14-én a Nemzetközi Vöröskereszt által történt megalapítása óta, de jogfolytonossága nem veszett el sem a régi Jugoszlávia megalakulásával, sem a széthullásával. Mivel a Monarchiában 1881 és 1885 között — sőt később is — alakulgattak vöröskeresztegyletek, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Vajdaságnak ezen a területén is voltak már vöröskeresztesek abban az időben.
A Vöröskereszt magyarkanizsai szervezete mostani tevékenységének kezdete a II. világháború utáni évektől tekinthető folyamatosnak, bár akkor is, azután is történtek átszervezések a közigazgatás terén.
* Melyek a segélyszervezet főbb célkitűzései?
— Ebben a több mint hatvanéves időszakban a Nemzetközi Vöröskereszt által meghatározott elvek szerinti emberbaráti tevékenység volt a legfőbb feladatunk. Természetesen a hatvan év nem kis idő, és a társadalmi változások, a mindennapok elvárásai mindig újabb és újabb feladatokat hoztak, újabb és újabb megoldásokat követeltek. Ezeknek a változásoknak a tükrében változott a szervezettel rokonszenvező és támogató polgárok száma is. Nagyon nehéz pontos számot adni a tagjairól, hiszen többen huzamosan kitartanak, sokan csak egy-egy akcióban tudnak segíteni. A segélyszervezet elveinek, tevékenységének megismertetése, népszerűsítése érdekében viszont rendszeresen bevonjuk az iskolás tanulókat is feladataink végrehajtásába. Célkitűzéseinkről voltaképpen nem mondható el sok újdonság. Missziónk lényege egyértelműen az emberi szenvedés megakadályozása, enyhítése, középpontba helyezve a szenvedő ember igényeit és emberi méltóságát. Az e tevékenység minden részvevőjének feladata ellátásában ügyelnie kell arra, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt alapelvei: az emberiesség, a semlegesség, az egység, a függetlenség, az önkéntesség, a pártatlanság és az egyetemesség eszméje ne csorbuljon. Ezek szem előtt tartásával kell végrehajtani a Vöröskereszt feladatait: a keresőszolgálat működtetését, az önkéntes véradás népszerűsítését, akciók szervezését, a véradókról való törődést, az elsősegélynyújtás népszerűsítését és oktatását, a katasztrófahelyzetre való felkészítést stb. Mindemellett a szervezet évi feladatai között szerepel a jeles napokról való megemlékezés, az idősekkel való törődés, a fiatalok felkarolása, az egészségügyi-fölvilágosító tevékenység, az emberkereskedelem elleni küzdelem, a népkonyha működtetése stb. Sajnos, napjainkra az igények sokkal nagyobbak, mint a szervezet lehetőségei, ezért az eredményes tevékenység szélesebb társadalmi összefogást követel. A vöröskereszt ehhez az önkénteseit adja. Véleményem szerint közéjük sorolhatók a szervezetben dolgozó fizetett munkatársak is, hiszen a rendes munkaidejükön kívül a szabad idejük jó részét is a szükséghelyzetben lévő polgártársaink megsegítésére áldozzák.
* A szervezet egyik legfontosabb programja az önkéntes véradás népszerűsítése. Önök ezért a tevékenységükért állami kitüntetésben is részesültek. Miért fontos az önkéntes véradók toborzása, és milyen programokkal valósítható meg?
— Ez a tevékenységünk folyamatos. Az akciók éves naptárát az együttműködő vérellátó szolgálattal közösen dolgozzuk ki és valósítjuk meg. Plakátolunk, meghívókat küldünk, közlönyünkben állandóan tudósítunk az eredményekről és a véradóinkkal kapcsolatos rendezvényekről. A véradás fontosságának a terjesztéséért az általános és a középiskolákat is felkeressük, és ismeretterjesztő beszélgetést folytatunk a gyerekekkel a körükben végzett évi két akció előtt. Talán az egyik legkedvesebb tevékenység a sorban a Vér életet jelent irodalmi és képzőművészeti pályázat,  mely lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy megismerkedjenek a véradással, és művészi szinten közvetítsék a megszerzett tudást.
Lényeges a véradók felkarolására irányuló tevékenységünk is. Még ebben a pénztelenségben is igyekszünk kirándulásra vinni azokat a véradóinkat, akik vállalják az utazást, Télapó-csomagot ajándékozunk az aktív véradók kiskorú gyermekeinek, és természetesen megemlékezünk a véradók világnapjáról is, és ünnepség keretében nyújtjuk át kitüntetésüket a 35., az 50., a 75. és a 100. alkalommal vért adó személyeknek. A Szerbiai Vöröskereszt ezeknek az elismeréseknek a rendszeres kiosztását fontosnak tartja, ezért az új véradóink már a véradáskor megkapják a kis kitűzőt, évente egyszer pedig átadjuk az 5., a 10. és a 20. véradás jelvényeit is.
* Hány önkéntes véradót jegyeznek jelenleg Magyarkanizsa község területén?
— Igazság szerint ezt sem könnyű megmondani. Évente 70 és 100 új véradót avatunk, de közülük nem mindenki községbeli. Többen végleg vagy csak ideiglenes időre megszakítják ezt a humánus cselekedetüket. Nyilvántartásunkban mintegy 2000-2400 személy szerepel, közülük hozzávetőlegesen 900 számít aktív véradónak — ők adományozzák az évenként tartott 35-36 akció során a szükséges 1600 adag életmentő folyadékot. Ez az emberiesség az, aminek köszönhetjük az országos elismerést lassan már két évtizede.
* Ön is önkéntes véradó. Miért tartja fontosnak, hogy ily módon segítsen a rászorulókon?
— Ezt a kérdést ki-ki másképp magyarázza. Mindenkinek van valami indíttatása, élménye, aminek hatására véradó lett. Ez az elhatározás nem mindig az emberbaráti segítség szándékából fakad, akár némi önzés is lehet benne. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a véradótársak mindegyike őszintén segítőkész is. Az egészség mindenkinek szívügye, de vért csak egészséges ember adhat. Ez a cselekedet nagy sikerélményt nyújt. Az előtte elvégzett orvosi vizsgálat ingyenes, és a sok rossz példával ellentétben itt még kedvesek is az egészségügyi dolgozók. És ha tudjuk, hogy a véradással szervezetünk „edzésben marad”,  akkor érdemes önzetlenül segíteni a rászorulókon.
* Milyen az együttműködés az önök szervezete és a vérellátó osztály között?
— Az első akciót még 1955-ben szerveztük a Szabadkai Közkórház vérellátó szolgálatával közösen, azóta eredményes az együttműködésünk, igazi munkatársi, egymást segítő a kapcsolatunk. Végzi ki-ki a maga dolgát, a közös feladatokat megbeszéljük. Mi népszerűsítünk, mozgósítunk, szervezünk, a vérellátó osztály csapata pedig végzi a maga munkáját. Gyakran előfordul, hogy véradóink némi egészségügyi segítségre szorulnak, ilyenkor a kórház orvosai a rendelkezésükre állnak.
* Ön szerint mit tehetnénk annak érdekében, hogy még több emberben tudatosodjon az önkéntesség fontossága?
— Embernek lenni más téren sem könnyű. Az állandó jelenlét az emberek tudatában az, ami eredményt hozhat. Plakátokon, szórólapokkal, az írott és az elektronikus sajtóban közölt igazságokkal lehet éberen tartani az emberek segítőkészségét. A meghívók, SMS-ek kitűnő lehetőségei az emlékeztetésnek. Bizonyos visszásságokat kellene a színükre fordítani, mindegyiket a maga területén. Számunkra súlyos csapás, amikor véradóinkat zsarolják a beteg hozzátartozójuk gyó-gyulása érdekében, de épp ennyire rossz hatása van a sajtóban megjelent, gyakran beteges politikai indíttatásból fakadó ferdítéseknek, álhíreknek is, melyeket a hiányosan tájékozott vagy épp teljesen tájékozatlan személyek terjesztenek — tudtuk meg Dongó Zoltántól.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..