Ne soroljuk most, és ne emlékezzünk, hogy: Jugoalat, Jugodent, Kábelgyár, Pobeda, Szever, Bratsztvo, November 29. Nem azért, mert netán sírva fakadnánk, hanem inkább azért, hogy el ne káromkodjuk magunkat a fűvel és gazzal benőtt, lassan rozsdásodó gyárak, nagyüzemek láttán. Nem a NATO-bombázások, hanem mi tettük tönkre gazdaságunkat és iparunkat. Mégpedig olyan sikeresen, hogy az életszínvonalat illetően Európában a harmadikak vagyunk, hátulról. Csak Albánia és Bosznia van mögöttünk.
Szinte hihetetlen, hogy Vajdaságban már csak 12 olyan gyár vagy üzem van, amelyben ezernél többen dolgoznak. Ebből hét Újvidéken, négy Bánátban és egy Verbászon. Ezt inkább szégyenlistának kellene nevezni, de mégis felsoroljuk. Mondani sem kell, hogy az első és legnagyobb a kőolaj-feldolgozó ipar, amely 7600 „dolgozó”-t foglalkoztat. A dolgozó szót azért kell idézőjelbe tenni, mert amikor az orosz testvérek fél áron megvették a Naftagast, akkor 12 ezer alkalmazottja volt, köztük 5 ezernyi úgynevezett vezető káder: igazgató, tanácsos, osztályvezető, kisfőnök, nagyfőnök. Az oroszok dicséretére váljon, hogy ezt a vezetőkáder-réteget alaposan leépítették, és mintegy ötezer alkalmazottat elbocsátottak. Ezek viszont fájdalomdíjként több tízezer eurót kaptak, természetesen fejenként. Vajdaság második legnagyobb cége az Újvidéken székelő Merkator nagyáruház 4500 foglalkoztatottal, majd következik a harmadik, az Elektrovojvodina villanygazdaság, ráadásul állami vállalat, amely Vajdaságban 2500 embernek ad kenyeret. A többi nagyvállalat 1200—1800 személyt foglalkoztat, köztük a pancsovai Petrohemija vegyipari üzem, amely leginkább arról ismert, hogy 1800 dolgozója eddig összesen 47 milliárd dinár veszteséget termelt. Csak tavaly 12 milliárdot. A verseci gyógyszergyár 1700 dolgozója állítólag veszteség nélkül termel, tehát miattuk a fejünk se fájjon — noha az aszpirint külföldről hozzuk be. A Matijević húsfeldolgozó üzem a közelmúltban 70 új dolgozót vett fel, és most már több mint 1600-an töltik a kolbászt meg a szalámit, no meg természetesen a gazda pénztárcáját. Az újvidéki Univerexport kereskedelmi vállalat 1300 dolgozót foglalkoztat. A valamikor nagynevű verbászi Carnex konzervgyár új tulajdonosa 500 embernek felmondott, valószínűleg azzal a logikával, hogy neki és családjának elég, ha 1200-an dolgoznak. Bevallom, izgatja a fantáziámat, hogy az állami tulajdonban lévő Vajdasági Erdőgazdaság közvállalat 1600 dolgozója hogyan és mit termel. Netán az erdőket ritkítják, hogy lássuk a fákat is? Az a gyanúm, hogy a bükkfákon kívül pártkádereket is nevelnek.
Talán azzal kellene befejezni, hogy megette a fene azt az ipart és gazdaságot, amelyről három perc alatt el lehet mindent mondani. De sajnos nem a fene ette meg, hanem a demokratikus magánosítás férge. Lehet, hogy újabb 30-40 év múlva a következő nemzedékek javítanak majd, és visszamagánosítják a gyárakat a dolgozóknak. Addig is a munkanélküliek hadának a lépése dobog.