Hogy 2014 óta miként alakult a fiatal vajdasági kutatólány sorsa, és hogy milyen az élet egy másik kontinensen, arról Ágnes és az ott megörökített képek meséltek nekünk.

* Az egyetem révén kerültél a Dél-afrikai Köztársaságba, egészen pontosan Fokvárosba. Hol, milyen szakot fejeztél be az egyetemen, és hogyan, mikor jött a külföldön tanulás, kutatás lehetősége?

— Dél-Afrikába a Balassi Intézet révén kerültem, miután sikeresen megpályáztam a Campus Hungary ösztöndíját, mely egy európai uniós támogatással megvalósuló felsőoktatási mobilitási program.

Geológusdiplomát a Szegedi Tudományegyetemen kaptam 2011-ben. Aztán még ugyanebben az évben felvettek az egyetem doktori képzésére geokémia szakirányon. A doktori iskolák általában három évet adnak a doktorandusz hallgatóknak a PhD megszerzéséhez, így 2014 augusztusában kellett volna végeznem Szegeden, ez azonban nem történt meg. A geológia egy olyan tudományterület, ahol a doktoranduszok rendszerint évekkel később fejezik be a disszertációt, így az utolsó évem végén még bőven belefért, hogy fél évre Afrikába jöjjek. Az ok pedig az volt, hogy olyan mérésekre volt szükség a kutatásomhoz, amelyek Magyarországon nem elérhetőek. A pályázatot konkrétan ásványok stabilizotópos összetételének mérésére adtam be, szóval ezzel foglalkoztam itt fél évig 2014-ben. Közben, amíg itt voltam, úgy alakult, hogy Szegeden már nem fejezhettem be a kutatásomat, így hazaköltöztem Szerbiába, és megpróbáltam kitalálni, hogy merre tovább. Egy hónappal később azonban nagy meglepetésemre kaptam egy e-mailt az itteni professzoromtól, aki egyúttal a tanszékvezető is. Értesített róla, hogy kiírtak egy PhD-pályázatot, és örülne neki, ha jelentkeznék. Megpályáztam, megnyertem, így öt hónap után már vissza is tértem, és elkezdtem az új doktorimat Fokvárosban.

A Cape Town-i egyetem

* Miért éppen Afrika?

— Ez nagyon érdekes történet. 2013-ban Sárkányhajó-világbajnokság volt Szegeden. A kollégiumban, ahol laktam, sok versenyző volt elszállásolva, főleg Afrikából. Ott találkoztam három fokvárosi sportolóval, akik közül kettő tanár volt. Így a többi közt szó esett a fokvárosi oktatás színvonaláról is. Akkoriban még nem igazán beszéltem angolul, ezért a nagy részét nem értettem annak, amit meséltek, de az egyértelmű volt, hogy a UCT (University of Cape Town) a legjobb egyetem egész Afrikában, és világviszonylatban is előkelő helyet foglal el az egyetemek ranglistáján. Így másnap megkerestem interneten a geológia tanszéket, és megdöbbentem, amikor azt láttam, hogy a tanszéken a legnevesebb egyetemeken (az MIT-n, Harvardon, Cambridge-en, Oxfordon) doktorált kutatók is vannak. De talán a legmeglepőbb az volt, amikor láttam, hogy egy magyar kutató is van közöttük.

* Volt olyan Facebook-bejegyzésed, amelyben egy diáklázadásról írtál. Miről volt szó akkor, és egyáltalán milyen ott a felsőoktatási rendszer? Hogy haladsz a tanulmányaiddal, milyenek a kutatási feltételek?

— Igen, volt. A tüntetésre még a nyári szünet előtt került sor, novemberben. Több ügy miatt is tüntettek, nem mind érintette a diákokat. A legfontosabb téma az volt, hogy a hallgatók ellenezték az egyetemek 2016-ra tervezett tandíjemelését, melyet az intézmény azzal indokolt, hogy egyre kevesebb támogatást kap a kormánytól. Végül elérték a céljukat, nem lesz emelés. Tudom, a 10 százalék nem tűnik soknak, de itt természetesen nincs állami képzés. Ez csupán a kelet-európaiak és még néhány nemzet kiváltsága. Szóval, ha a szülőnek kell kifizetnie a nem kis összegű tandíjat, a nem olcsó lakást, az ételt, a rezsit, esetleg még autót is kell vennie — mert anélkül igen kellemetlen a közlekedés a városban —, akkor a 10%-os emelés igen nagynak számít. Sokan például csak az alapképzést végzik el, majd munkába állnak. Ezután következik egy pluszév, melynek honours a neve. Ilyesmi nálunk nincs. A mi tanszékünkön ez a legdrágább év. Ezután következik a kétéves mesterképzés, ahogyan otthon is — azzal a különbséggel, hogy itt már az honours alapképzés végén abbamaradnak a kurzusok, és a diákok ezután csak kutatnak, miközben otthon még a doktori képzésemen is kurzusokra kellett járnom, illetve vizsgáznom. Én alapjában preferálom ezt a rendszert. Mindenkinek ismerős az a helyzet, amikor olyan órára kell bejárnunk, amely egyáltalán nem köti le a figyelmünket, vagy ami még rosszabb, vizsgázni is kell belőle. Ráadásul sikeresen. Itt a diákoknak ezt csak négy évig kell átélniük, és ezután megkezdhetik a saját, önálló kutatásukat abban a témában, amely a szívükhöz a legközelebb áll. Hatékonyabbnak tartom ezt a rendszert, mert sokkal könnyebb tanulni és fejlődni olyan területen, amelyet szeretünk.

Tipikus botswanai kunyhó

Természetesen itt is vannak ösztöndíjak, de ezeket főleg helyi hallgatóknak ítélik oda. Én például az egyetemtől kapott ösztöndíjból itt rosszabbul élek, mint otthon. Szerbiában mindent fizetett a tanszékem, itt viszont az egyetemtől kapott ösztöndíjból kell kifizetnem a konferenciadíjakat, a méréseket, a tandíjamat, úgyhogy a megélhetésre sajnos már nem sok pénzem marad. Ezért a szabadidőmben néha vigyázok egy négyéves kislányra, illetve segítek a tanszéki labor- és terepgyakorlatok megtartásában, amiért az egyetem fizet, ráadásul elég jól. Mindez tehát nagymértékben növeli a bevételemet. Más munkát sajnos nem tudok vállalni, mert a tanulmányi vízumommal nem szabad dolgoznom.

Megítélésem szerint jól haladok a munkában, noha nagyon nehezen értem meg a témavezetőm nagyon erős brit akcentusát, melyhez még egy év után sem szokott hozzá a fülem. Ő egy igen nagy szaktekintély ezen a tudományterületen, hatalmas tudása van, úgyhogy a nyelvi korlátok ellenére is sokat fejlődtem mellette. Mivel igen közel áll egymáshoz a gondolkodásunk a tudományról, a kutatásról, ez nagyon megkönnyíti a közös munkánkat. A tanszéknek nagyon jól felszerelt laboratóriumai vannak. Mivel minden eszköz, gép megtalálható benne, melyre nekem mint geokémikusnak szükségem van, sok időt tudok megtakarítani például azzal, hogy nem kell külföldi laborokba küldenem a mintáimat, és hónapokig várnom az eredményekre. Én főleg stabil és radiogén izotópokkal dolgozom. Mindkét témával kapcsolatban nagyon jó szakemberek folytatnak intenzív kutatásokat a tanszéken. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok.

A jóreménység fokánál

(Folytatjuk)