Előtérben a szociális témák

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Előtérben a szociális témák

Mivel a tartományi oktatási és művelődési titkár tisztségét az előző időszakban is BUNYIK Zoltán töltötte be, nyugodtan állíthatjuk, hogy a munkában lesz folytonosság. Amire bizonyára szükség is van, hiszen maradhattak befejezésre váró kezdeményezések, de az új, megoldásra váró feladatok is...

Mivel a tartományi oktatási és művelődési titkár tisztségét az előző időszakban is BUNYIK Zoltán töltötte be, nyugodtan állíthatjuk, hogy a munkában lesz folytonosság. Amire bizonyára szükség is van, hiszen maradhattak befejezésre váró kezdeményezések, de az új, megoldásra váró feladatok is nagy kihívást jelentenek.
- Valóban, az elkövetkező négy év munkáját részben a folytonosság jellemzi, az omnibusztörvény végrehajtása során ugyanis számos jogkör gyakorlását kezdtük meg, és azt folytatni szeretnénk - mégpedig feljavítva. Emellett új programok is jelentkeznek a titkárság munkájában. Úgy gondolom, a körülmények változtak meg. 2000-ben a legfőbb célunk az volt, hogy visszaszerezzük a vajdasági jogkörök minél nagyobb részét. Ez 2002-ben sikerült is, az oktatásban és a művelődésben különösen. Ezután új intézményeket kellett alapítanunk, de várt ránk az új csapat kialakítása is. Gyakorlatilag az elmúlt négyéves mandátumból csak egy vagy két év volt az, amelyet arra tudtunk fordítani, hogy éljünk is az új jogkörökkel. A megválasztásunkkor a polgárok is azt várták, hogy állítsuk talpra a tartományt, most, 2004-ben viszont inkább a szociális témák dominálnak.
* Az oktatásban melyek a legfontosabb feladatok?
- Ezen a területen három prioritást határoztunk meg. Az egyik az iskolák nevelési funkciójának a javítása. Az iskoláskorú gyermekeket mindinkább magukra hagyják a szülők, az iskolákban viszont a tanárok nem eléggé motiváltak arra, hogy a kötelező tanórákon kívül is mélyrehatóbban foglalkozzanak a neveléssel. Túl sok a káros kihívás a diákok számára, mint például a kábítószer, amely szinte már minden osztályba eljutott. Sajnos, ezt az állítást különböző kutatások és adatok támasztják alá. Ebbe a csoportba kell sorolnunk azonban a televíziót, a médiát és az internetet is, amelyeknek a káros következményeit szintén nem tudjuk kivédeni, de az agresszív reklámkampánnyal szemben is tehetetlenek vagyunk. Ezen a téren az oktatási intézményeket előírásokkal és edukációs programokkal kellene segíteni. Eddig csupán támogattuk a drogellenes programokat, de ez túl kevésnek bizonyult, ezért most vállaljuk azok szervezését is. A másik szegmentum, melyben erősíteni szeretnénk az iskolákat, az a toleranciára való nevelés, továbbá a sportot szeretnénk minél jobban bevonni az oktatásba. Manapság az a menő, ha valaki mindig a képernyő előtt ül - legyen az tévé vagy számítógép -, és nem a mozgás. Ráadásul ez még párosul a káros étkezési szokásokkal, aminek következtében drasztikusan növekszik a fiatal cukorbetegek száma. Olyan előírást szeretnénk hozni, hogy a tanulóknak kötelező legyen legalább egy sportszekcióban részt venniük. Ez természetesen egy igen nagy beruházást is jelent majd, hiszen tornatermek kellenek. A másik prioritás az esélyegyenlőség az oktatásban, amely azért merült fel, mert manapság a társadalomnak egy szűk rétege egyre gazdagabb, a nagy többség viszont egyre szegényebb. Ha a gyermek olyan családban nőtt fel, ahol semmiből sincs elég, akkor nem abba az iskolába iratkozik, ahol a leginkább kifejezésre jutnának a képességei, hanem a legközelebbibe. Pedig a tehetsége a közösségünk gazdagsága is. Azt szeretnénk elérni, hogy az anyagi körülményeitől és a környezetétől függetlenül mindenki legalább megközelítőleg azonos eséllyel jusson el a megfelelő középiskolába, majd utána a főiskolára vagy egyetemre. Ennek a programnak a része az utazási támogatás összegének megnövelése. Az útiköltség-térítést egyébként mi vezettük be két-három évvel ezelőtt, de mivel ezt a köztársaságban nem tudták támogatni, saját tartományi eszközöket teremtettünk elő erre a célra. Először csak a középiskolásokra vonatkozott, majd az utolsó évben már az egyetemi hallgatókra is. Szeretnénk elérni, hogy a mi hozzájárulásunk a község segítségével legalább a jegy árának a felét kitegye. Bevezetnénk az ötvenszázalékos lakbértérítést is azok számára, akik nem tudnak bejutni a diák- és egyetemistaotthonokba. A tervek része egyébként az új otthonok létesítése is, de ezt rövid távon nem tudjuk megvalósítani. A bevételeink nem teszik lehetővé az építkezést, habár ez lenne a legfontosabb, hiszen a vajdasági középiskolásoknak csupán három százalékát tudjuk elhelyezni diákotthonokban, miközben negyven százalékuk utazik. A legszegényebb családok esetében viszont uzsonnát és ebédet kellene adni a gyermekeknek minden iskolában. Az oktatási intézmények ezzel a problémával eddig magukra voltak hagyva, esetleg a község segített. A harmadik prioritásunk a felsőoktatás, amely Európában hatalmas fejlődésen ment át. Mi viszont egyelőre csak beszélünk a bolognai folyamatról, amely előirányozza például, hogy minden tantárgy csak egyszemeszteres legyen, a folyamatos osztályzást, a karok közti átjárhatóságot, de csak egy kis részét kezdték el a alkalmazni. Ehhez kell a törvényes feltétel és a támogatás. Eddig is igen jelentős eszközökkel segítettük a felsőoktatást a felszerelés tekintetében, és ezt mindenképpen folytatni kell. Nagy feladatot jelent a főiskolák átszervezése is, hiszen Európában nem ismerik el a kétéves képzést.
* A felsoroltak többsége igencsak pénzigényes. Van-e anyagi fedezet a megvalósításukra?
- Az edukációs programokra, a felszerelésre és az útiköltség-térítésre van fedezet. A jövő évi költségvetésben csak a beruházási program nem indulhat meg, az új tornatermek és diákotthonok építése, mert ennek a kárára növekszik majd a pedagógusok fizetése, amelyről megállapodás született a kormány és a szakszervezetek között. Igazából az új létesítményekre a központi, szerbiai kasszából kellene eszközöket kapnunk, az egyéb elképzeléseinket viszont tudjuk pénzelni. Pályázataink is vannak, igaz, ezek inkább a művelődésre vonatkoznak. Ilyenek léteznek külön a kisebbségi és a hagyományőrző tevékenységekre, a kulturális örökség megőrzésére, filmprodukciókra, könyvkiadásra, rendezvényekre... Az oktatásban meghívásos pályázatok vannak, mert a jelenlegi törvények alapján csak az állami iskolarendszert áll módunkban támogatni. Ezek főleg az épületek javítására vonatkoznak, igen jelentős összegekben. Az oktatási intézmények esetében egészen pontos mércék állnak rendelkezésünkre, amelyek alapján elszámoljuk a megfelelő költségtérítést.
* Most is sokkal többet beszélünk az oktatásról, mint a művelődésről, habár a másik terület is legalább olyan fontos a kisebbségek, de a többségi nép életében is.
- A művelődés terén más a helyzet, hiszen - úgymond - több lábon áll, több résztvevője van, és nem tartozik annyira az állam irányítása alá, mint az oktatás. A művelődés esetében kevésbé fontos az állam intervenciója és jelenléte, vagyis nem döntő. Volt rá példa, hogy a hatalom nem nagyon támogatta a kisebbségi kultúrát, mégis fennmaradt. Vannak alternatív források külföldről, az önkormányzatoktól, de magánkezdeményezések is. A következő években a kulturális hagyaték megőrzése lesz a fő célunk. Ebből a szempontból Vajdaság a leggazdagabb az országban, amely viszont nem visel róla gondot. Olyan kiváló építményekkel nem törődik, mint például a bácsi vár vagy az aracsi templom. Össze kellene állítani a kulturális hagyatékunk, értékeink jegyzékét, és programot kidolgozni az önkormányzatokkal közösen a megmentésükre, restaurálásukra, fenntartásukra. Így ezeket a létesítményeket is bekapcsolhatnánk a kulturális turizmus kínálatába, amelyre egyelőre nagyon kevés pénz van. Vajdaságban nincs egyetlen világörökség sem, pedig néhány létesítményünk kiérdemelné ezt a címet és az ezzel járó törődést az UNESCO részéről, ami egyben jelentős hazai odafigyelést is igényelne. Ebben a témában készülünk néhány javaslat beterjesztésével.
* A tárca hatalmas munkát és felelősséget jelent, bizonyára nehézségekbe is ütközik. Mi késztette arra, hogy másodszor is vállalja a felkérést?
- Az elmúlt időszakban nagyon nehéz volt dolgoznunk, remélem, most könnyebb lesz. Ezért is vállaltam ismét szívesen ezt a tisztséget. Van egy alap, amelyet már megteremtettünk, vajdasági szinten működik az intézményrendszerünk, a titkárságon is felálltak a csapatok, áttekinthetjük a valós helyzetet. A következő időszakban kevésbé kell önmagunkkal foglalkoznunk. Ennek a munkának csak akkor van eredménye, ha javítani tudunk az emberek életkörülményein, ha növelhetjük a kulturális és oktatási kínálatot, ha segíthetünk a veszélyeztetetteknek. A következő négy év produktívabb építkezésben zajlik majd, én is erre alapozom a programunkat. Ha sikerül, akkor jól döntöttem, hogy maradtam.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Előtérben a szociális témák
Szabadkai Napló
Előtérben a szociális témák
Mozaik
Facebook

Támogatóink