Egy, a reformáció napjára hangolódó ünnepi zenés istentisztelet részesei lehettünk ez év magvető havának ötödik vasárnapján (október 29-én) a hódmezővásárhely—ótemplomi református egyházközség templomában.
Invokáció. „Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe” (Zsolt 46,3).
Párommal ezúttal is önszorgalomból, mégis — mint a helyszínen kiderült — afféle előhírnökként érkeztünk meg a városba. A városba, melynek árvízvédelmi sáncainak tövében kicsiny szülőfalum (Debellács/Debeljacsa/Torontálvásárhely) alapjait lehelyező kálvinista telepes ősök egyik legnépesebb „frakciója” is elcsendesedett egypár minutára. Fogadva szép emlékű lelkészük elbocsájtó áldását. Az előttük álló hatalmas út előtt. Le: Délre. A Temesközbe. Anno. Az ÚR 1794-ik esztendejében.
...
Az ótemplomi gyülekezet által meghirdetett mostani alkalomra Hódmezővásárhely különböző pontjáról, illetve szögletéből érkeztek vendégek: meghallván s megszívlelvén a szervezői invitációt.
Az énekes-zenés kora esti áhítaton közreműködtek a város gyülekezeteinek lelkipásztorai, a közös énekeket pedig vonószenekar és orgona kísérte.
Fényképezte: Martinek Imre