Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének vezetője szerint az intézmény magánosítása elkerülhetetlen. Mint mondja, július 1-jén több munkatárs elhagyja a szerkesztőséget, és a mostani műsorrendet nem tudják folytatni. A főszerkesztő szerint az MNT támogatásával létre kellene hozni egy magyar rádióhálózatot, és ebbe az intézménybe lehetne átmenteni azokat a stúdiókat, amelyekben magyar nyelvű műsorok készülnek.

* Mit gondolsz: az MNT Tájékoztatási Bizottságának elnökeként tudtál-e segíteni a Szabadkai Rádión?

— Nem tétlenkedtem, és erre bizonyíték mindaz, amit az elmúlt időben tettem. Nem igazak azok az állítások, amelyek szerint a VMSZ és az MNT megvásárolta Németh Ernőt. Pásztor István személyesen kért fel erre a tisztségre, és azért vállaltam el, mert konkrét megoldási javaslatom volt a Szabadkai Rádió ügyére. De szerintem más önkormányzati rádiót is meg lehetne még menteni.

* Egyelőre úgy tűnik, hogy a privatizáció elkerülhetetlen.

— Bármi történjék is, a Szabadkai Rádió a mostani formájában nem maradhat fenn, ezt már körülbelül egy évvel ezelőtt tudni lehetett. 2014-ben a szerbiai alkotmánybíróság hozott egy döntést, mely szerint a nemzeti tanácsok nem vehetik át az alapítói jogokat. Ez volt az a mozzanat, amely hatására minden megváltozott. Korábban lehetőség lett volna rá, hogy a tanácsok átvegyék az önkormányzatok által működtetett médiumok alapítói jogait, és ha ez megtörtént volna, elkerülhető lett volna a magánosítás. Egyébként 2012 végén az MNT meghozta azt a határozatot, amelyben kérte az alapítói jogokat a szabadkai képviselő-testülettől. A Demokrata Párt ezt akkor nem támogatta, egy évig nem történt semmi, majd — mint ahogy mondtam — az alkotmánybíróság végleg eldöntötte a kérdést.

* A rádió évi költségvetése több mint 40 millió dinár. A privatizáció után jórészt a piacból kellene megélni. Ez a magánosítás sikeres lehet?

— Erre nincs esély. Valószínűleg ezért nem jelentkezett komoly szándékú befektető. A privatizáció is főleg a pénztelenség miatt következik be, az önkormányzatoknak egyre kevesebb a bevételük. Tudni kell, hogy a háttérben nyugati tulajdonban lévő szerbiai tájékoztatási eszközök lobbitevékenysége áll. Meg kell szűnniük az önkormányzatok által működtetett rádióknak, hogy azután ők is pályázhassanak azokra a pénzekre, amelyeket korábban ezekre az önkormányzati rádiókra költöttek. Május elején az összes nemzeti tanács kérte a tájékoztatási minisztériumot, hogy fél évvel halassza el a privatizációt. Ez alatt az idő alatt talán találnak majd más megoldást.

* Miért gondolod, hogy erre van politikai szándék?

— Szóban mindig támogattak bennünket, a cselekvés azonban sokszor elmaradt. A halasztást egyébként a nemzeti tanácsok kérték. Amikor az MNT tagja lettem, tudtam, hogy a privatizáció elkerülhetetlen. Az a javaslatom, hogy szervezzük újra a magyar rádióhálózatot, és erre vonatkozóan egy stratégiát is kidolgoztam. 14-15 olyan önkormányzati tulajdonban lévő rádiót találtam Vajdaságban, amely magyar nyelven is sugároz műsorokat. A felmérésemből kiderül, hogy egész napos magyar adást az Újvidéki Rádión kívül csak Szabadkáról sugároznak (Szabadkai Rádió és Pannon Rádió). Emellett jelentős napi magyar műsorideje van a topolyai Régió Rádiónak, a Temerini Rádiónak, valamint a törökbecsei NB Rádiónak is. A többi adón napi vagy heti egy óra az adásidő.

* Mi a lényege ennek a stratégiának?

— Júniusban készült el a javaslatom, és úgy gondolom, hogy a megvalósításával még mindig nem késtünk el. A stratégia lényege az, hogy az önkormányzati adókat hálózatba szervezzük. Az alapítói jogokat a Magyar Nemzeti Tanács gyakorolná. A hálózat működtetéséhez legalább öt nagyobb teljesítményű adóra lenne szükség: Szabadkán, Zomborban, Nagykikindán, Nagybecskereken, illetve Dél-Bácskában. Öt stúdió működne a központokban. Egész nap a Szabadkai Rádió magyar nyelvű központi műsora szólna, de naponta néhány órában önálló programot sugároznának a fent említett településekről. Az ötlet nem új keletű, hiszen Romániában ez egy bevált módszer.

Szabó Attila felvételei

* Mi az előnye ennek a központosított rendszernek?

— A Bánságban például vannak olyan települések, ahol még az Újvidéki Rádió sem hallható. Ha az elképzelésem megvalósulna, akkor a vajdasági magyarság 90 százaléka két egész napos, magyar nyelvű adás közül választhatna (Újvidéki Rádió, Szabadkai Rádió). Az is fontos, hogy az együttműködéssel a műsorokat sokkal olcsóbban lehetne elkészíteni. Körülbelül 30 újságíróval működtethető lenne a hálózat. A stúdióknak önálló szerkesztéspolitikájuk lenne, vagyis az egységben rejlene a sokszínűség, és szó sem lenne egyszólamúságról. Azt is fontos tisztázni, hogy a magyar tájékoztatási rendszert hogyan és miből tartjuk fenn. Jelenleg a Magyar Szó és a Hét Nap helyzete van megoldva, a Pannon RTV már nehezebb körülmények között működik. A Szerbiában élő magyarok is adófizetői ennek az országnak, valahogy meg kellene oldani, hogy ne pályázati pénzeken múljon egy-egy intézmény léte. Itt kellene „hátszélnek” a magyar kormány támogatása.

* A hamarosan bekövetkező rádióprivatizáció hány magyar újságírót, technikust, egyszóval kollégát érint?

— A Szabadkai Rádióban körülbelül tíz újságírót, a többi rádiónál pedig ketten-hárman készítik a műsorokat, vagyis nagyjából harminc rádiós veszítheti el az állását. Persze az új tulajdonos megtarthatja a magyar műsorokat, úgyhogy nem mindenki kerül az utcára. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy jövőre „osztják” a frekvenciákat. Jó lenne, ha a nemzeti tanácsok alapította rádióknak állandó frekvenciát kapnának.

* Hogyan tovább július 1-je után?

— Ha elhalasztják a privatizációt, akkor áttérünk a nyári műsorsémára. Ettől függetlenül azonban július 1-jén több munkatársunk elhagyja a szerkesztőséget, úgyhogy a jelenlegi műsorrendet nem tudjuk folytatni.

Olvassa el a szerző adatlapját is:
Tomek Viktor