,,Hetilapunk történetének legváltozatosabb és legeredményesebb korszaka ez. Tervszerűség, a tervek következetes megvalósítása jellemzi. Lépcsőzetesen javult a lap tartalma, változott az arculata, fiatalodott, izmosodott és új helyiségbe költözött a szerkesztőség. És ami a legfontosabb: robbanásszerűen emelkedett a példányszám - írja Petkovics Kálmán A 7 Nap útja című kiadványban, mely hetilapunk negyvenedik születésnapja alkalmából jelent meg. A fent említett korszak két mérföldköve: 1980. február 22-e és 1984. április 6-a. Az első dátum a kettős újság megjelenését jelzi: a nagy formátumú színes újsággal mellékletet is kapott az olvasó. A másik dátum a magazin formátumú 68 oldalas hetilap megjelenésének időpontja - ebből a magazinból egy évvel később, 1985 márciusában néhány hétig több mint 60 000 újságot rendeltek a terjesztők! A 7 Nap aranykorának éveiben Fejes Szilveszter volt az igazgató. ,,Az impresszum bizonyossága szerint 1977. február 18-ától Fejes Szilveszter a vállalat igazgatója. Elődjénél másfél évtizeddel fiatalabb, tapasztalt közéleti munkás és a kumroveci Josip Broz Tito politikai iskola végzős növendéke. Akkor került be először az újság műhelyébe - írja róla Petkovics.
- Az újságírók részéről volt egy kis ellenállás, amiért olyan embert neveztek ki igazgatónak, akinek semmilyen tapasztalata nincs az újságkészítésben. Ehhez azonban tudni kell, hogy Kumrovecen volt egy évem, hogy az iskola mellett a lapkiadó vállalatban rám váró feladatokra is készüljek. Készültem. A szerkesztőségbe érkezve pedig minden erőmet abba fektettem, hogy megmagyarázzam az embereknek, váltani, fejleszteni, merni kell - meséli a nyugdíjasként is örök fiatal FEJES Szilveszter. - Hogy őszinte legyek, elég könnyű dolgom volt, hiszen a főszerkesztővel, Brenner Jánossal nagyon szépen lehetett együtt dolgozni. Az elődök pedig egy nagyon jó fiatal gárdát hagytak, s rögtön láttam, hogy ezekkel a fiatalokkal nagy terveket lehet megvalósítani. Az Rtv-újság mellékletként jelent meg a lapban, amikor egyre többet kezdtünk beszélgetni arról, hogy váltani kellene: jó újságot készíteni, amely el is jut az olvasóhoz, s a példányszám is emelkedjen. Szemléletváltással kezdtük: pizsamaírások (az íróasztal mellett született elmélkedések) helyett az újságírók dolga járni a terepet, megszólaltatni az embereket. Miközben magam is bejártam egész Bácskát, Bánátot, Baranyát (amiről a szerkesztőség nem is tudott), hogy a lapárusokkal beszélgessek. A terjesztőket minden évben egyszer találkozóra hívtuk, kötődtek a 7 Naphoz, lehetett rájuk számítani. Akkor bátorodtam fel: miért ne lehetne a kettő helyett egy újságot adni? Brenner lebetegedett, Mészáros Zakariás lett a főszerkesztő. A megboldogult Zakiban nagy támogatóra találtam a magazin formátumra való áttérés kérdésében. A szabadkai káderekből lett tartományi ászok Újvidéken azt mondták: ,,Mit akar ez a kölyök? Tönkreteszi az újságot, mert abból a magazinból ugyan újság nem lesz!' De én bíztam a fiatalokban, hogy képesek lesznek kihordani a terhet.
Az igazgatói poszton az őrségváltásra a lap nehéz időszakában került sor: pénztelenség, veszteségek, 1976-ban és 1977-ben a 7 Nap újságírói Vajdaság legrosszabbul fizetett újságírói voltak.
- A másik célom az volt, és sikerült is elérni, hogy aki a terepet járja, jól megírja a cikket, segíti a példányszám növekedést, azt jól meg is kell fizetni. Nem szabad megengedni, hogy az újságíró munka közben otthoni gondjain törje a fejét, mert nincs pénze. Utóbb kívülről sok bírálat ért, amiért a szabadkai szerkesztőségek közül a miénkben voltak a legnagyobb fizetések Szabadka újságírásában. Szóval: tudtam, hogy ha átmegyünk magazin formátumra, a 7 Nap példányszáma meg fog ugrani (külön embert vettem fel példányszám-felelősnek, aki fáradhatatlan volt). A magazin formátumú 7 Nap első száma Szalma Laci címoldalával (merre tart a lap hajója?) 55 000 példányszámban jelent meg, amihez utólag még 10 000-et kellett nyomtatni, mert az olvasóközönség kérte. Gond volt a nyomda körül: a Birografikának nem volt pénze új nyomdagépre, a 60 000-es példányszámú újságot nem sokáig tudta csinálni, fennállt a veszély, hogy bedöglik a gép. Tárgyaltam a Forummal, levittük a nyomtatást Újvidékre, a Forum pedig - a 7 Nap nyomtatására hivatkozva - annyi pénzt kapott, hogy vett egy új nyomdagépet. És ment a lap 50-55 000 példányszámban, minimális, 7%-os remittendával. Óriási eredmény volt. Aztán 1990-ben lejárt a mandátumom, jöttek az új politikusok, akik azt mondták, hogy erre a posztra már öreg vagyok (ötven voltam). Jött egy fiatalabb, a politikusok pedig szétbomlasztották a 7 Napot.
Visszatérve a formátumváltás éveire: az újság nem csupán a küllemében változott.
- Bátrabb lett a lap, bátrabban kezdett írni, foglalkozott politikával is, de úgy, hogy az átlagember megértse. El is kezdődtek a ,,fotelbeszélgetések, a szobára hívások Újvidékre. Egyszer történt meg, hogy Miskolczi Jóskát és engem lerendeltek, de ott azt mondtam: ,,Ez volt az első, és utolsó eset, ezután engem hívjatok. Mentem is sokszor, de rendre úgy végződött a fotelbeszélgetés, hogy megittunk egy konyakot, hazajöttem, és végeztük tovább a munkánkat. Azt mondtam, amit megjelentetünk az újságban, azért mi felelünk, a célunk pedig az, hogy a munkások, a parasztok, az egyszerű emberek véleménye kerüljön be a lapba - ezért emelkedett a példányszámunk. Ma is merem állítani: mi nem udvaroltunk senkinek. Tettük a dolgunkat, és azon fáradoztunk, hogy a meglevő káderek mellé jó újságírókat hozzunk. Így került a laphoz Komáromi Ákos, majd Dudás Károly, Podolszki József, a Magyar Szótól pedig Csorba István. Emellett kötelességemnek éreztem jó munkafeltételeket teremteni. A Niæin-palota félemeletén levő szerkesztőségben nem jutott mindenkinek saját asztal, írógép sem. Mivel a 7 Nap anyagilag akkor jól állt, és a tartomány is támogatott bennünket, kibéreltük a régi városháza félemeletét (ami négyszer volt nagyobb a korábbi szerkesztőség területénél), 1982 októberében átköltöztünk. A Niæin-palotában levő szerkesztőségi helyiségekből pedig (a lakásgazdálkodási hivatal és a 7 Nap közös beruházásával) 2 kétszobás lakást és 1 egyszobásat csináltunk. Három újságíró lakáskérdését sikerült megoldani, később még két emberét, s bizony az 5 lakás egy 30 főt alkalmazó kisvállalatban nem kis eredmény. Emellett 2 autót is vettünk, hogy terepre mehessenek az újságírók.
Hogyan tekint a 7 Napban töltött tizennégy évre?
- Életemben ez volt az a korszak, amelyben adva voltak a lehetőségek, hogy valami újat, nagyot, jelentőset alkossunk, s ezt sikerült megvalósítani. Készítettünk egy olyan nagy példányszámú újságot, amely eljutott Vancouvertől Sydneyig. Az volt a hitvallásom, hogy a 7 Nap akkor lesz jó újság, ha 10 újságírójának nagyobb lesz a fizetése, mint az igazgatóé. Elmondhatom: 8 újságírónak éveken át nagyobb fizetése volt, mint nekem. De ezért keményen meg kellett dolgozniuk. S ehhez kellett egy olyan igazgató is, aki nem a saját fizetését hajkurászta, hanem egy olyan lapot akart a csapattal, amely megüti a mércét, színvonalas, és nagy példányszámban kel el. Jól éreztem magam a 7 Napban, hiszen nem pusztán kollégák, hanem egy nagy család voltunk, és közös bulikat is szerveztünk, melyen ott volt mindenki. Szerettem ebben a nagy családban élni. A 7 Napban töltött időszak volt az életem legszebb 14 éve.