home 2024. június 14., Vazul napja
Online előfizetés
Elektrából elégséges
Pásztor-Kicsi Gergely
2015.03.25.
LXX. évf. 12. szám
Elektrából elégséges

Kritika az Elektra-komplexusról, rendezte: Dušan Jovanović — Szó, ami szó, mielőtt megnéztem, csupa rosszat hallottam az Elektra-komplexusról. Amikor beültem a nézőtérre, tudtam, benne van a pakliban, hogy ez most rossz, esetleg nézhetetlen lesz.

Csalódtam. Az Elektra-komplexus nem olyan, mint amilyennek mondták. Végső soron egy korrekt előadás. Valaki a korrektet így írta le: nem tudsz belekötni, és mégsem jó. Avagy jó író Trigorin, de Tolsztoj és Zola után már nem akarjuk olvasni.

A darab kólószerű tánccal kezdődik, a férfiak bősz arccal járják, dobszóra és macedón hangzású női kórusra. A Balkánon vagyunk, érezzük magunkat aktuálisan.

Ami a történetet illeti, itt nincs spoilerveszély. Danilo Kiš Elektrája az alapszöveg, de a darab cselekménye az ismert mítoszokból, pontosabban Aiszkülosz és Euripidész e mítoszokra építő tragédiáiból van összegyúrva, nagyjából Iphigeneia feláldozásától odáig, hogy Oresztész kegyelemben részesül. Gyarmati Katától és Dušan Jovanovićtól egy kerek, jól megszerkesztett történetet kapunk. 

A szín egy kerekes, ablakos fakomplexumtól eltekintve üres, a hangsúly a színészi játékon — ahogyan jobb esetben lenni szokott. A színészek viszont, annak ellenére, hogy egytől egyig nagy művészek, nem tudják „megmenteni” ezt a darabot. Koncepciószag van a levegőben: Oresztész (Balázs Áron) és Klütaimnésztra (Szorcsik Kriszta) kivételével a figurák el vannak nagyolva: infantilisek, hőbörgők, szexuálisan túl vannak fűtve és legfőképpen vérszomjasak. Az előadás egyrészt ki akarja őket röhögtetni, másrészt csömört akar előidézni a nézőben. Szerintem ez is járható út lenne, ennek a mítoszkörnek a hősei alkalmasak lehetnének az ilyen torzításra. Nem feltétlenül baj, ha Iphigeneia annyira buta és Agamemnón annyira hatalommániás, szexőrült majom, hogy a halálukkor eszünkbe sem jut sajnálni őket. De ezt valamivel szellemesebben kellene csinálni, és következetesebben is, emellett vállalni kellene azt, hogy így az előadásban nem lesz meg a klasszikus pátosz. Ettől még lehetne nagyon jó groteszk darab belőle. Itt viszont a két szék közül a pad alá esete forog fenn, hiszen, mint már említettem, Oresztész és Klütaimnésztra a komolyan nem vehető torz alakok közül kiemelkedő egyéniségekként jelennek meg. És légüres térbe kerülnek. Hogy ez az Elektra rá tudja venni ezt az Oresztészt, hogy tőrrel a kezében menjen Klütaimnésztra ellen, azt nem hiszem el. Az előadás szépen lemegy, csak nem igazán működik.


Az Újvidéki Színház felvétele

Vannak mondatok, amelyek vissza-visszatérnek, többször is. Egy részük bosszúállásra, gyilkolásra hergelő ógörög dörgedelem, a másik részük pedig a gyilkosságciklus, a vendetta megszakítására buzdító békítőszentencia. Az ógörög dörgedelmek visszatérése nem kelt rossz benyomást, jó, hogy egyszer a tömeg, egyszer az Erünniszekre emlékeztető csoport szájából halljuk szó szerint ugyanazt. A gyilkosságok megszakítására buzdító mondatok viszont sajnos így elismételve szájbarágósan hatnak, pedig igaz, jó mondatok.

Azért az előadás nem teljesen értéktelen. Van benne néhány érdekes, találó megoldás is. Azok a figurák, akik a darabban meghalnak, hátukon egy rongybabát viselnek. Amikor gyilkosság történik — és gyakran történik —, az éppen aktuális gyilkos az áldozata hátáról letépi a babát és leszúrja, az áldozat pedig elterül. A görög tragédia szemléletébe ez jól beleillik. Képileg formálja meg, hogy a szereplőkhöz hozzátapadt a végzetük. Az viszont, hogy a gyilkosságokat kötőtűvel hajtják végre, azt hiszem, egy kicsit „túlhajtja” ezt az egyébként jó ötletet. A darab zenéje sem rossz. Huszta Dániel az üstdobbal kiegészített dobfelszerelésén energikus, kellően barbár zenei aláfestést nyújt az előadásnak.

Van az a képvicc: a texasi kocsma falán egy felirat lóg, rajta pedig az áll, hogy ne lőjenek a zongoristára, szegény nagyon igyekszik. Egy kicsit ilyen szellemben lehet értékelni a színészi teljesítményeket is. A szereplők már mind bizonyították tehetségüket, rátermettségüket, de a rendező, mint már említettem, lehetetlen helyzetbe hozta a legtöbbjüket. Balázs Áronnak és részben Szorcsik Krisztának jutott tere a játékra, ők szokás szerint jól teljesítettek.

Az előadást a hibái ellenére egyszer meg lehet nézni. Vannak színházak, amelyek repertoárjában ez esetleg a legjobb előadás lenne. Az Újvidéki Színházban ez viszont csak gyönge elégséges.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..