SZÁNTÓ Tamarának, a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola 6. osztályos tanulójának a munkája

Az év legszebb ünnepét, a karácsonyt megelőző hetek az örömteli készülődés, az ünnepre való ráhangolódás varázsában telnek. Ebben az időszakban nemcsak a környezetünket, az otthonunkat készítjük fel a nagy napra, hanem a lelkünket is. Igyekszünk átadni magunkat a szeretet, az egymás megbecsülése érzésének, és miként a lakásunkat kisebb-nagyobb díszekkel, úgy a lelkünket is igaz hittel, tiszta gondolatokkal igyekszünk ünneplőbe öltöztetni, és megidézni a varázslatos hangulatot. Ez az az ünnep, amikor a legtöbb család együtt tölt el néhány feledhetetlen órát, és amikor nem esik nehezünkre állandó rohanásunk közepette megállni egy kis időre: a gyertyagyújtás idejére.
De sajnos, nem mindenki karácsonya ilyen meghitt és teljes. Sokan élnek egyedül vagy csonka családban. Számukra ez az ünnep már nem ugyanazt az üzenetet hozza el, mint azelőtt. Fel-felvillannak a régmúlt idők boldog pillanatai, és a békességet megidézni hivatott ünnepre szomorú hangulatfátyol borul...
Együtt lesz-e a család? - kérdeztük olvasóinktól.
BUNFORD Béla szabadkai egészségügyi technikus:
- Hosszú idő után először történik meg, hogy az egész család együtt ünnepli a karácsonyt. Az idősebbik fiunk, Gábor, Újvidéken él a családjával, és minthogy zenével foglalkozik, meglehetősen sokat utazik külföldre is. Keveset látjuk, akárcsak a fiatalabbik fiunkat, Bélát. Ő Franciaországban él, ahová a sport révén jutott el. Úgy tűnik, hogy az idén végre sikerül együtt eltölteni a szeretet ünnepét. A legszebb talán az egészben az, hogy időközben bővült a család, a nyáron ugyanis megszületett az unokánk, Ádám. A kisebbik fiunk és a neje még nem látták Gábor fiunk kisfiát, ezért ez a karácsony most többszörösen is örömünnep lesz mindannyiunk számára. A nejem már lázasan készül az ünnepre, szervezkedik, sürög-forog, hogy a családnak a legfinomabb étkeket tehesse az asztalra. Nálunk mindig is nagy hagyománya volt a szeretet ünnepének, és nem lesz ez másképp az idén sem. Hagyományos ételek, ajándékok és sok-sok szeretet, amellyel egymást megajándékozzuk. Amíg a fiaink velünk éltek, nem tudtam elképzelni, milyen lesz majd, ha egy napon kiröppennek a családi fészekből. Az meg végképp nem ment eddig a fejembe, hogy hogyan tudja elviselni egy szülő, hogy gyermeke tőle távol, valahol külföldön él. De amióta az én fiaim feltalálták magukat a világban, amióta tudom, hogy jól vannak és boldogok, belenyugodtam a távollétükbe. Bár naponta kapcsolatban vagyunk velük, mégis hiányoznak. Ez természetes. De örülök annak, hogy feltalálják magukat és érvényesülni tudnak. Egy szülőnek ennél többre nincs is szüksége.
DANYI Mária királyhalmi háztartásbeli:
- Ha Isten is úgy akarja, együtt lesz a család karácsonykor. Nyolc gyermekünk van, közülük ketten már elhagyták a szülői házat. De karácsonykor ők is itthon lesznek velünk, és teljes lehet az örömünk. Meglehetősen nehéz körülmények között élünk, így a szeretet ünnepét is szerényen ünnepeljük majd meg. Én nem dolgozom, itthon vagyok a gyerekekkel, a férjem és a 16 éves fiam alkalmi munkákból tartják el a családot. 60 dináros órabérért dolgoznak, ami bizony szinte semmire sem elég. Évekkel ezelőtt leégett a házunk, így a nagyszülők egyszobás házában élünk mindannyian. A gyerekeknek nincs lehetőségük nyugodtan tanulni, és talán ez az egyik oka annak, hogy a fiunk az általános iskola elvégzése után nem tanulhatott tovább. Segítséget csak a férjem nagynénjétől, Berényi Erzsébettől kapunk, akinek ezúton szeretném megköszönni a jóságát. Egyéb segítséget nem ajánlott fel senki, hacsak a Szociális Központ által évente juttatott Télapó-csomagot nem számítom annak. Tavaly a Népkör MMK és a Szabadkai Piacok közös akciójaként szintén kaptunk csomagot, de anyagi támogatást senkitől. Az önkormányzat ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy segít újra lakhatóvá tenni a leégett otthonunkat, de abból sem lett semmi. Nagyon nehéz így élni, de örülünk annak, hogy együtt van a család, hogy mindenki egészséges. A karácsonyt is nagyon várjuk már, és bár nem jut drága ajándékokra, édesség talán lesz majd a fenyőfa alatt...
SZŐKE Julianna magyarkanizsai nyugdíjas:
- Sajnos, ezt az ünnepet egyedül töltöm. A lányom Amerikában él a családjával, az édesanyámat alig fél éve vesztettem el. Már hat éve vagyok özvegy, és bár van egy lányom és két gyönyörű unokám, karácsonykor most először leszek egymagam. Eddig édesanyámmal együtt töltöttük a szeretet ünnepét, és tavaly a lányomék is hazajöttek. Az idén azonban nem tehetik a munkájuk miatt, így számomra igencsak szomorú ünnep lesz a karácsony. Majd imádkozom értük az éjféli misén, és abban bízom, hogy hamarosan mégis hazalátogatnak. Nagyon hiányoznak, a magányt pedig megszokni nem lehet. Gyakran felhívnak telefonon, néha még levelet is írnak, de az nem ugyanaz, mint amikor magamhoz ölelhetem őket. A karácsony számomra az emlékezést, a múlt felidézését hozza el. Eszembe jutnak a régen elmúlt, boldog évek, amikor még együtt volt a család. Milyen lázas készülődés előzte meg a karácsonyt! Ajándékvásárlás, sütés, főzés, fenyőfadíszítés... Mindez hol van már? Keserű a szívem, de bizakodó. Örülök annak, hogy a lányom és a családja jól vannak, és hogy még nem feledkeztek meg rólam egészen. Számomra a legszebb ajándék az lenne, ha valamilyen csoda folytán mégis haza tudnának jönni a szeretet ünnepére.
URBÁN Natália palicsi kereskedő:
- A karácsonyt mindig együtt tölti a család. Szenteste az én szüleimnél vacsorázunk, karácsony napján pedig a férjem szüleit látogatjuk meg. Ez így megy már évek óta, és az idén sem lesz másképpen. A karácsonyt a mi családunk mindig nagyon szépen ünnepelte meg, és én is arra törekszem, hogy a gyermekeimnek hasonlóan varázslatos legyen ez az ünnep, mint amilyen nekem volt kiskoromban. Ők már ünnepi lázban égve készítik az ajándékokat, a nagyszülők pedig az ünnepi hangulat megteremtésén fáradoznak. Remélem, hogy még nagyon sokáig tudunk örülni egymásnak, és nemcsak a szeretet ünnepén, hanem az év minden napján.