Szabó Attila felvétele

* Főkonzul Úr, hogyan értékeli a 2004. esztendőt?
- A mi szempontunkból értékelve az elmúlt évet a legfontosabb a következő volt: úgy végezzük a munkánkat, hogy az EU-csatlakozásunk után előállt helyzetet - amikor is hozzánk a szerb állampolgárok csak vízummal utazhatnak be - az itt élők számára minél elviselhetőbbé tegyük. Ennek érdekében szolgáltató típusú konzulátust üzemeltettünk. Miért tartom fontosnak a szolgáltató jelleg hangsúlyozását? Mert üzeneteket hordoz. Hogy pontosan mit? Azt, hogy le tudtuk fordítani a hétköznapok gyakorlatára azt a politikai eseményt, melynek során Magyarország az Európai Unió tagjává vált. Mindenki tapasztalhatja, hogy az ügyintézés nálunk az EU országaiban már régóta megszokott módon történik, azaz ha az ügyfél kényszerűségből hozzánk fordul, európai módon fogadjuk és intézzük az ügyét. De ha már így alakult, mi valódi közszolgálatot akarunk végezni, azaz a közt akarjuk szolgálni. Egyszerűbben fogalmazva: mi vagyunk az ügyfélért, nem pedig fordítva. Ez a magatartás az első üzenetünk. Másodszor: a magyar adófizetők pénzéből a magyar kormány nagyon nagy költségek árán hozta létre és tartja fenn ezt a főkonzulátust. Azt üzenjük ezzel is az itt élő magyaroknak, hogy nagyon fontosak a számunkra, komfortérzetük biztosítása nem pénzkérdés. Üzenünk továbbá a szerb nemzetiségű polgároknak is: ha már a történelem úgy hozta, hogy a Magyar Köztársaság előbb lett az EU tagja, mint a szomszédos Szerbia és Montenegró - s ennek sajnálatos konzekvenciája a vízumkényszer -, kötelességünk ezt a helyzetet számukra is minél elviselhetőbbé tenni.
E három üzenet jegyében próbáltunk dolgozni, s úgy látom, hogy az itteni polgárok értékelték és elismerték ezt a munkát. Az újságírók persze általában arra vevők, ha valami nem jól működik. Lassan már hagyomány, hogy akkor keresnek fel minket nagy számban a média képviselői, ha reggelenként hosszú sorok vannak a bejárat előtt. Ez a helyzet azonban csak néhány napig, esetleg néhány hétig áll fenn. A most tapasztalható sorban állást például az okozza, hogy az egy évvel ezelőtti vízumkényszer bevezetésekor tömegesen kiadott, egy évre érvényes vízumok egyszerre járnak le. Az év mintegy háromszáz napján, amikor is szinte azonnal vízumhoz lehet jutni, a kutya se néz felénk, mert akkor nem vagyunk a sajtó számára érdekesek. Pedig én azt is hírértékűnek tartanám, ha valaki eljönne hozzánk, mondjuk, délután fél háromkor, s arról tudósítana, hogy még a legnagyobb tolongás esetén is mindenki még aznap sorra kerül. Aki pedig délig be tudja adni a kérvényét, az még aznap meg is kapja a vízumot. A többiek másnap. Csúcsidőszakon kívül pedig rövid idő alatt, várakozás nélkül.
* A 2004. esztendő diplomáciai nagyüzemnek is számított magyar-szerb viszonylatban. A főkonzul úr hogyan látja a magyarellenes megnyilvánulások miatt megromlott magyar-szerb kapcsolatot?
- Az illetékességem Vajdaság Autonóm Tartomány területére terjed ki, ezért erről áll módomban nyilatkozni. A kétoldalú kapcsolatok a Vajdaság és Magyarország között hagyományosan sokrétűek és alapvetően virágzóak. Úgy látom, hogy kapcsolataink fejlődése visszafordíthatatlan, de ez nem jelenti azt, hogy minden pillanatban egyenes vonalú. Az időnkénti visszaesések egyik legfőbb oka az, hogy a vajdasági magyarok nem érezhetik maradéktalanul otthonosan magukat saját szülőföldjükön. A velük kapcsolatban időnként tapasztalható türelmetlenség, az őket hétköznapjaikban nemegyszer fenyegető magatartásformák természetesen nem segítik elő a kapcsolatépítést. Szerbia az EU felé tart. Ez nem egy felhőtlen diadalmenet, időnként problémák is tapasztalhatók. Ilyennek értékelhetők a fent jelzett megnyilvánulások is. Az EU-tag Magyarország természetesen minden rendelkezésére álló diplomáciai eszközt megragad, hogy felhívja a figyelmet a vajdasági magyarok helyzetében felmerülő problémák megoldásának szükségességére. Ezt a feladatot azonban Szerbia helyett sem Magyarország, sem az EU nem tudja elvégezni. Rá kell az itteni elitnek döbbennie arra, hogy közös érdek a megfelelő hozzáállás és gondolkodásmód kialakítása. Ennek jegyében biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb megszületik az első jogerős ítéletet is a magyarok elleni türelmetlenség erőszakos megnyilvánulásainak ügyében. Az európai gondolkodásmód természetes része ugyanis a tolerancia, s az azt megszegőkkel szembeni törvényes fellépés. Erre a nemzetközi közösség illetékesei is odafigyelnek. Összefoglalva az tudom mondani, hogy kapcsolataink továbbépítése közös érdek, melynek történelmileg csak jó végkifejlete lehet, hiszen az európai integráció kérdése a térség minden országa, így Szerbia számára is megkerülhetetlen, az ahhoz szükséges feladatok teljesítése elsősorban a szerb nép hosszú távú érdekeit szolgálja.
* 2004 novemberében szigorították a vízumkiadás feltételeit. A médiában egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg ezzel kapcsolatban. Mi tehát a konkrét követelmény?
- Vitatkoznék Önnel. Én nem vélem szigorításnak. Nem is szeretem ezt a szót, mert ez érzelmi hozzáállást jelent. Most rosszkedvem van, s ezért szigorú leszek. Erről természetesen szó sincs. Olyan módon adjuk ki a vízumot, hogy az kettős igénynek feleljen meg. Egyrészt meg kell felelnie az EU-ban alkalmazott vízumkiadási gyakorlat minden követelményének, másrészt maximálisan biztosítania kell a lehetséges könnyítéseket, kedvezményeket is. A magyar vízumhoz tehát szükség van: érvényes útlevélre, megfelelő méretű fényképre, kitöltött formanyomtatványra, az itteni megélhetésről szóló igazolásra, valamint a beutazás céljának indoklására. E feltételek az internetes honlapunk is fel vannak tüntetve. Azoknak a fiataloknak sem kell aggódniuk, akik befejezték már a tanulmányaikat, de még nem álltak munkába. Nekik elég az arról szóló igazolás, hogy a megélhetésüket a szüleik biztosítják. Nem az a célunk, hogy bárkinek is megakadályozzuk a beutazást. Éppen ellenkezőleg: az a célunk, hogy minden hozzánk forduló polgárt - akinél nem áll fenn kizáró ok - minél gördülékenyebb, átláthatóbb eljárás keretében engedjük be a Magyar Köztársaság területére.
* Végezetül köztisztviselő és diplomata számára egy kényes kérdés: hogyan látja a kettős állampolgárság körüli vitát?
- Engedje meg, hogy visszatérjek az interjú elején említettekre: a gondolkodásmód átalakításának szükségességére. Fontos ugyanis, hogy ne csak a pillanatnyi érzelmek befolyásoljanak bennünket, hanem a kiváltó okokat és folyamatokat is próbáljuk megérteni. A magyarság a XX. század két világháborújában a vesztesek közé tartozott. Az első kudarc következménye Trianon volt, a másodiké a jaltai rend. Ezek következményeit az elmúlt évtizedekben máshogyan élték meg a határon túl rekedt és a határon belüli magyarok. A határon túliak hétköznapjait Trianon következményei determinálták. Ezeket a mai napig is megszenvedik. Az átlag magyarországi magyar azonban hétköznapjaiban a jaltai rend következményeit szenvedte meg, nevezetesen a szovjet megszállást és annak következményeit. Míg Trianon revíziója lehetetlen, Jalta ügyében megtörtént a csoda, ha úgy tetszik, a revízió. A magyarországi magyarok éppen most élik át ezt a katarzist. Önök pedig továbbra is a trianoni békediktátum következményeit élik meg, míg Jalta összeomlásának helyi következményei, a balkáni konfliktusok az itteniek számára egyelőre csak bajt okoztak. Ez egy komoly különbség, s átmeneti konfliktusforrás is lehet. Más kérdés, hogy a népszavazás kiírásával olyan képtelen helyzetbe került az egész nemzet, amelyből jól kijönni nem egyszerű. Az egyedüli megoldást itt is az Európai Unió jelenti. Bízom benne, hogy a határon átívelő nemzetegyesítés a nem távoli jövőben ennek jegyében következik be: Szeged és Szabadka között egyszer úgy közlekedünk majd, ahogy németek és franciák ma is teszik már strasbourgi közös határukon, vagy mi magunk Párkány és Esztergom között: akadálytalanul. A közös feladat addig is: kiharcolni a szülőföldön való maradás és magmaradás feltételeit.