Egyelőre a léalma a kelendő

Egyelőre a léalma a kelendő

Az észak-bácskai gyümölcsösökben a végéhez közeledik, több helyen be is fejeződött az almaszüret. Az időjárás az idén sem volt kegyes a termelőkhöz, hiszen szélvihar és jégverés egyaránt sújtotta őket. Az első osztályú almáért alacsony árat kínálnak, így eladása még nem kezdődött meg, a léalma kiszállítása viszont igen, igaz, nem a hazai, hanem a kedvezőbb árakat kínáló, magyarországi piacra.

A hajdújárási Golden Fruct Termelőszövetkezet udvarában nagy a sürgés-forgás. A termelők éppen az ipari almát szállítják be, egy teherautóra léalmát pakol a markológép segítségével az egyik alkalmazott, a villás targonca pedig az üres palettákat helyezi odébb az udvaron. A kitárt nagykapun Ábrahám Sándor, a termelőszövetkezet, vagy ahogy a faluban inkább nevezik, a hűtőház igazgatója gördül be a traktorral, a pótkocsin zsákokban a frissen szedett hulló almával.

— Az idei hozam jónak látszott, amíg azon a bizonyos hétfőn ránk nem tört a jégeső kíséretében érkezett, orkánerejű, pusztító szél, mely megfelezte a hozamot. A szél által levert alma, valamint a jég által megütött termés már nem számít első osztályúnak, így az idén a konzumalmából kevesebb, a léalmából több lett. A léalmát Magyarországra szállítjuk ki, ahol kétszer annyit fizetnek érte, mint a hazai piacon. Az első osztályú termés a hűtőházban kap helyet, mely minden valószínűség szerint teljesen megtelik. Az első osztályú almát még senki nem vásárolja. Az orosz testvérek annyira alacsony árat kínálnak érte, amennyiért nem vagyunk hajlandóak eladni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tavalyi évhez képest 50-60%-kal kevesebb alma van a piacon. A hazai kereskedők hiába próbálják alacsonyan tartani az árát, ez nem fog nekik sikerülni, mert mi addig nem adjuk el a termést, amíg nem kínálnak érte annyit, ami nekünk is megfelel. A 40-50 dináros kiszállítási ár reális lenne, ennyiért odaadnánk az első osztályú gyümölcsöt. Ha már a krumpli, a hagyma, a sárgarépa kilónkénti ára 30 és 50 dinár között mozog, akkor a gyümölcsnek is legalább ennyinek kellene lennie — mondta az igazgató.

Horgoson is nagy hagyománya van az almatermelésnek. Túrú Károly, a Termelők Klubjának elnöke ugyan sárgabarackkal, valamint mezőgazdasággal és jószágtenyésztéssel foglalkozik, de tisztában van az almatermelők problémáival, hiszen a tagság főként belőlük áll.

— A nyári szárazság nagy gondot okozott. Aki tehette, locsolóberendezéssel enyhített ezen, aki viszont nem tudta locsolni az ültetvényt, az lehet, hogy kiszedi az almafákat. A sok permetezés tetemes összegre rúg, viszont az eladási ár alacsony, és keresletről sem nagyon beszélhetünk. A termelők panaszkodnak, hogy nehezen tudják értékesíteni a portékájukat. A viharok alaposan megtépázták a gyümölcsösöket, kevés az első osztályú termés, az ipari alma ára pedig nagyon alacsony. Szerintem az almatermelésnek van jövője, de korszerűsíteni, újítani kell.

A gyümölcsösökbe jéghálót és locsolórendszert kell telepíteni, ami jelentős befektetéssel jár, de a Prosperitati Alapítványnál erre is pályázhatnak a gazdák. Próbálgatják kifizetődővé tenni a termelést, de nincs könnyű dolguk — vélekedett Túrú.

A Sulyok család mintegy 4 hektáron termel almát, édeset is, savanykásabbat is. Látogatásunkkor a család nagy része a betakarítást végezte, a nagymama, Sulyok Katalin azonban otthon tevékenykedett, a ház körüli mindennapi teendőkkel volt elfoglalva. Elmondta, hogy a tavaszi fagy kárt tett az alsóbb ágakon levő rügyekben, viszont a magasabban fekvő rügyek megmaradtak.

— Mennyiségre közepes az idei termés, a minősége azonban nagyon jó, mert minket elkerült a jég. Locsoltuk a gyümölcsöst, és legalább tizennyolc-húsz alkalommal permeteztünk is. Nagyok a kiadások, és a munkaerőhiány is gond, hiszen kevés munkást lehet találni. Az alma eladási árával nem lehet dicsekedni. Az első osztályú idaredért 25 dinárt kínálnak, noha a hazai piacon keveset lehet belőle eladni. Általában nagyobb mennyiségben értékesítjük. Amiben hibát talál a vevő, az itt marad, és a kisebb piacokra kerül. A savanykásabb alma iránt nagyobb a kereslet, édesből nem is termett annyi, mint korábban, mert ezek a fajták érzékenyebbek, és a tavaszi fagyokat is nehezebben vészelték át — mondta Katalin.

Az Agro Sani Földműves-szövetkezet szeptember eleje óta vásárolja fel az almát Horgoson. A termelők folyamatosan adják át a gyümölcsöt, melynek minősége kielégítő. Az átvett árut Magyarországra szállítják, hiszen évek óta kiválóan együttműködnek az ottani vevővel, aki minden kötelezettségét idejében teljesíti.


Ebben a gyümölcsösben még hátravan az almaszüret

— A felvásárlást illetően rendkívül rosszak a feltételek, merthogy erre a tevékenységre nincs alkalmas helyünk. A cukorgyártól bérelt, 1960-ban készült mázsán mérünk, mely pontos ugyan, de már idejétmúlt. A rakodási mód sem követi a modern világ követelményeit, mert — megfelelő eszközök híján — mi fizikai erővel rakjuk át a termést a pótkocsiról a teherautóra. Előnyünk, hogy a kistermelők értékesítési nehézségeit is megoldjuk. Úgy gondolom, tisztességes árat tudunk fizetni. Kínálat van, így nagyon magas árat nem lehet elérni, mivel az almát messzire kell szállítani, ami bizonyos költségeket von maga után. Nehezítő körülmény, hogy az unióba való belépéskor újabban olyan igazolásokat kérnek, amelyekre eddig nem volt szükség. Külön tanúsítványt követelnek az almáról, ami pénzbe kerül. Tervezünk egy jelentős beruházást, melynek megvalósítása attól függ, hogyan alakul az országos agrárpolitika — mondta Szőke Eszter, az Agro Sani képviselője.

A termelők szorgalmasan teszik a dolgukat, és reménykednek abban, hogy egyszer az az év is eljön, amikor nemcsak a viharok, de az értékesítéssel kapcsolatos gondok is elkerülik őket.


A jégverés nyomai

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egyelőre a léalma a kelendő
Riport
Egyelőre a léalma a kelendő
Riport
Facebook

Támogatóink