home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Egy maratoni futó tiszteletköre
AGÁRDI Gábor
2014.07.23.
LXIX. évf. 30. szám
Egy maratoni futó tiszteletköre

Borivoje „Bora” Todorović az ötvenes évek végén a Belgrádi Nemzeti Színházból került a filmgyárba. A celluloid halhatatlanná tette, és megőrizte munkásságát az örökkévalóságnak. A Maratonci trče počasni krug, a Diplomások, a Balkán expressz, a Balkáni kém, a Forró szél, A cigányok ideje és még számos klasszikus szereplőjeként is folyton a túlélésért küzdött.

Egy maratoni futó tiszteletköre

Írta: AGÁRDI Gábor

Dragan Stojnić jugoszláv sanzonénekes egykoron megannyi szívhez szóló szerzeményt dalolt a belgrádi, a szarajevói vagy éppen a zágrábi téli estékről és a napsütötte nyarakról. Egy olyan, immár letűnt korról álmodozva, amikor még talán önök is, kedves olvasók, ámulva nézték a zápor után maradt tócsákban tükröződő, a felhők mögül előbújó, langyosan ölelő napsugarakat. Később pedig, amikor a rózsaszín felhők lassan sűrű, szürke köddé változtak, már Ljubiša Samardžić — Borivoje Šurdilović belgrádi borbély szerepében — énekelt arról, hogy emlékeink sosem fognak eltűnni. Samardžić úr szerencsére még közöttünk van, de egyik barátja, Bora Todorović nemrég a mennyei társulatba szerződött. Ezzel elment Belgrád egyik talán utolsó igazi nagyja...

Borivoje „Bora” Todorović az ötvenes évek végén a Belgrádi Nemzeti Színházból került a filmgyárba. A celluloid halhatatlanná tette, és megőrizte munkásságát az örökkévalóságnak. A Maratonci trče počasni krug, a Diplomások, a Balkán expressz, a Balkáni kém, a Forró szél, A cigányok ideje és még számos klasszikus szereplőjeként is folyton a túlélésért küzdött. Olyan kisemberek alakját keltett életre, akinek még a legmostohább körülmények között is mosoly ült az arcára. Filmjeiben életművészeket és örökös naplopókat alakított, akik lyukas zsebbel, üres hassal szálltak szembe a rendszerrel. Nem elsősorban a napi betevőért, hanem egy csipetnyi emberi méltóságért harcolva. Ennek ellenére a legnagyobb tükröt mindig önmaga elé tartotta, de minden alkalommal a széksorokban helyet foglalókra kacsintott a vászonról, tudatva, hogy addig nem lehet baj, amíg őt látják.

Egyik utolsó mozija a Profi (Profe-sionalac) volt, melyben egy taxisként dolgozó nyugalmazott rendőrtábornok bőrébe bújt, aki az október 5-ei események után a fejébe vette, hogy meglátogatja egykori kiemelt megfigyeltjét, egy egyetemi tanárból lett gyártulajdonost. A közös kis közjátékuk során egymás fejére olvassák az összes múltbéli sérelmüket, majd végleg elválnak útjaik. A sárga taxi elgördül, de Dušan Kovačević képíró egy nagy képzeletbeli pofonnal enged utunkra bennünket a filmszínházból. Azzal a mára talán elcsépelt üzenettel, hogy a régi idők szellemei még mindig közöttünk kísértenek. Ez a főszerep hozta meg Bora számára a legnagyobb kritikai elismerést, hiszen hazavihette a cannes-i filmfesztivál színészi nagydíját.

Művészként tisztában volt vele, hogy egy munkanap végére legalább tizenkét órával kevesebb marad az életéből. Ezért is tekintett ajándékként a hátralevő idő minden pillanatára. Hitte, hogy akkor lehet igazán boldog és kiegyensúlyozott, ha az ébredés és az álomba szenderülés között azzal töltheti az idejét, amit szeret. Tengerentúli kollégája, Paul Newman valamikor a nyolcvanas évek derekán egy hollywoodi partin azt súgta barátja, Robert Redfort fülébe, hogy nem tartozik felelősséggel a mozinézőknek. Majd kortyolt egyet a söréből, és hazament. Vele ellentétben Bora, Thália papjaként, alázattal szolgálta a nagyérdeműt, mert tudatában volt annak, hogy a mindenkori közönség az egyetlen igazi munkaadója. Hiszen amíg van igény a jelenlétére, addig a rendezők is számítani fognak rá.

Biztos vagyok benne, hogy ott, ahol most van, jó neki, és végre fellélegezhet, mert úgy tűnt, hogy valamilyen láthatatlan földi teher nyomja a vállát. A megérzésem pedig azt súgja, hogy Bora Todorovićot odafenn egy parádés főszerep várta, ha már az öreg kaporszakállú magához szólította. Nincs még egy hozzá hasonló, és azt hiszem, hogy már soha nem is lesz. Esetleg a következő évszázadban.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..