Helyben hagyta Szerbia Legfelsőbb Bírósága a temerini fiúk ítéletét. Döbbenetes, hogy az ítélet helybenhagyása jóformán semmilyen reakciót nem váltott ki sem a sajtóban, sem a közvéleményben, sem a politikusokban. Hogy az apátia, a fásultság vagy csupán az emberek megfélemlítettsége ennek az okozója, azt alighanem az utókor fogja megítélni.
Jóérzésű ember azonban nem térhet napirendre az ítélet felett, annál kevésbé, mert ebben az országban több ezerre tehető azoknak a gyilkosoknak és háborús bűnösöknek a száma, akik büntetés nélkül megúszták az elmúlt két évtized ámokfutását. Hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság itt-ott igazságot tesz, kicsi vigasz, különösen akkor, ha népirtásért általában 10 évet rónak ki. A temerini fiúk közül van, aki 15 évet kapott... Ami azon az estén Temerinben történt, megtörtént, indokolni nem lehet, az viszont tény, hogy ha ez az eset nem abban az elmérgesedett politikai helyzetben, a magyarverések nemzetközi botránnyá dagadásakor történik, korántsem kapott volna ilyen nagy felhangot, s a büntetés is jóval kisebb lett volna. Lapunk elsőként járta körül a legalaposabb részletességgel az azon az éjszakán lejátszódott eseményeket. Több alkalommal rámutattunk, hogy mennyi tudatos torzítás, hamisítás látott az üggyel kapcsolatban napvilágot mind a sajtóban, mind a bírósági tárgyalásokon és az ítéletben. Hasztalanul. Jóformán mindenki hallgatott. Pedig sokan olvasták. Azok közül is, akiknek volt és van hatalmuk az igazság kiderítésére.
Hogy a temerini fiúk koncepciós per áldozatai, ahhoz semmi kétség nem fér. A hatalom végül is elérte, amit akart: sikerült a kisebbségieket újra megfélemlíteni, újra beléjük sulykolni a kisebbrendűségi érzést. S újra sikerült egyértelművé tenni, hogy Szerbia bizony a szerbek hazája, a többiek legfeljebb megtűrt idegenek. Ezzel az egy üggyel többet értek el, mint az egész magyarverés-sorozattal. A pszichológiai hadviselés - a megfélemlítés klasszikus példája mindaz, ami ezt az esetet jellemzi -- a jelekből ítélve, teljes sikerrel járt.
A temerini fiúkból - akik rossz helyen voltak rossz időben - a magát demokratikusnak mondó Szerbia egyszerűen bűnbakot csinált. És itt, ebben a percben fel kell tennünk magunkban a kérdést: vajon valóban demokratikusnak nevezhető-e az az ország, mely kettős mércével mér? Mely a magyarverések esetében minimális és formális vagy legtöbbször semmilyen büntetést nem ró ki. Fordított esetben viszont -- egy meglehetősen ködös és zavaros ügyben -- ennek éppen az ellenkezője történik: a drákói szigor nem marad el. Mindez a világ közvéleménye előtt. És ez ellen senki sem tesz semmit. Senki sem tiltakozik. Mindenki hallgat. Hallgatnak a politikusok, hallgat a sajtó, hallgat az értelmiség, hallgatnak az emberi jogi szervezetek, hallgat a világ közvéleménye. Senki sem teszi fel magában a kérdést, hogy mi lesz az öt temerini fiúval az elkövetkező egy évtizedben, s mi lesz velük hátramaradó életükben. Mert az kétségtelen: életük végéig megbélyegzettek lesznek, pont úgy, mint azok a politikai foglyok, akik megjárták Recsket, a Gulágot, Goli Otokot... És miközben a politika öt életet tönkretett, mellette még öt családnak az életét is romokba döntötte. Az erőszak, a nyers erő ült törvényt a jog, az igazság felett, az Úr 2006. esztendejében, Szerbiában. Végül is, semmi meglepő nincs ebben, az egész már-már kafkai lenne, ha nem maga a valóság játszódna le a szemünk előtt, amiről senki az ég adta világon nem akar tudomást venni.
A temerini eset egyben a magyar értelmiség látlelete is. A magyar értelmiség, éljen bárhol is a világon - legyen konzervatív, liberális vagy szocialista -, eleddig szinte szótlanul ment el a Szerb Legfelsőbb Bíróság döntése mellett. Az írástudóknak, a gondolkodóknak pedig kétszeres a felelősségük a demokrácia, a jog és az igazság érvényesítése terén.
Az ítélet üzenete egyértelmű, elgondolkodtató és aggodalomra okot adó minden polgári demokrata számára: BÁRKI, BÁRMELYIKŐTÖK LEHET ROSSZ HELYEN, ROSSZ IDŐBEN. EZT SOSE FELEDJÉTEK!